Nora Bossong: Magda
Ilyen hidegrázóan hűvös, torokszorítóan visszafogott, őrjítően logikus regényt még nem írtak a nácizmus vonzerejéről. A német eredetiben a címszereplő egy berlini tér: Reichskanzlerplatz. Amelyből Adolf Hitler Platz lett egy időre. A magyar fordítás címszereplője Magda Goebbels, a náci birodalom hatgyerekes mintaasszonya, nem hivatalos first ladyje (mivel Hitler csak a halála előtt 40 órával nősült meg). Közimádatnak örvendett. Már a regény elején is tudjuk a végét: férjével, Joseph Goebbels propagandaminiszterrel együtt lett öngyilkos és hat gyermekének gyilkosa. A regény másik főszereplője Hans, a narrátor, fiktív alak. A Goebbels előtti Magda jó ismerőse, majd szerelme, vagy legalábbis szeretője. Egy biszexuális férfi, aki homoszexuális kapcsolatait rejtve szolgálja a Führert. Ahogy ők ketten beleépülnek másokkal együtt és ismét másokkal ellentétben a nácizmus gépezetébe, arról tud újat és új módon mondani a negyvenes éveiben járó német írónő, jogvédő és jogállamvédő közéleti szereplő Nora Bossong regénye. Magda egy zsidó vállalkozó adoptált lánya, aki zsidó barátja kedvéért egykoron Dávid-csillagot is hordott, jom kippurt is ünnepelt. Első férje mellett úgy került be az elitbe, hogy megalázottnak érezte magát. Nem találta a helyét, untatta az élet, kicsinek érezte magát, és „valami nagyobbat választott, ami végre elűzi az unalmát”. Második férjének, Goebbelsnek is „azért kellett mindenki fölé kerekednie, mert elviselhetetlenül kicsinek érezte magát”. Így kötötte össze őket az elvágyódás a kicsinységből. Hans az utolsó, valamennyire még szabad választáson a liberálisokra szavazott. Amikor már úgy érezte, senkinek sem kell a demokrácia, neki csak azért is kellett. Ő a jogi diplomájával, értékesíthető tudásával megy a maga „normális” útján az állami szolgálatban. Ha változik a rendszer, más lesz a normális, a régit nem érdemes sokáig siratni. Hans befogott orral belép a náci szakmai szervezetbe, járatja a Völkischer Beobachtert, dolgozik. Éli az életét az adott rendszerben, egészen annak összeomlásáig. Közben bizalmas viszonyban marad a rendszer ellenségeivel, üldözötteivel. Ahogy nem volt, nem is lesz náci. „Csak” szolgál. „Csak” a külügyben. Kis pont. Svájcba menekült szociáldemokrata barátja, Karl kérdezi tőle 1943-ban: „Még mindig a rezsimnek dolgozol?” „Köztisztviselő vagyok, a hazánkért dolgozom, és lesz majd megint más Németország.” Hát így. ¬ Révész Sándor
Négy évszak: Új kezdet
Akad nagyobb tehetség is a zenekarban – közli Antonio Vivaldi (Michele Riondino) Ceciliával (Tecla Insolia), miután első hegedűssé nevezi ki. De más, mint a többiek; nem a dicsőségért játszik. Kimondatlanul is arra utal a maestro, hogy a tizenhét éves lány zene iránti szenvedélyét becsüli a legnagyobbra. A XVIII. század eleji Velencébe visz a világ egyik legelismertebb színházi rendezője, Damiano Michieletto első nagyjátékfilmje, amely Tiziano Scarpa Stabat Mater című, 2008-as regénye alapján készült. A Velencei Köztársaságban gyakoriak a háborúk, a magukra hagyott gyerekeket árvaházakban nevelik. Ezek egyike a csak lányokat befogadó Pio Ospedale della Pieta, ahol Vivaldi hegedűtanár és házi zeneszerző. A gondozottakat írni-olvasni, kottát lejegyezni, értelmezni és zenélni tanítják – nem önzetlenül. A legtehetségesebb lányokból szervezett zenekar hangversenyeit a nemesek busás adomány fejében látogatják, és a karzaton a rácsok mögé rejtve a muzsikáló növendékekből választanak maguknak feleséget, akiért nagy árat fizetnek az intézetnek. Ceciliát is kiszemelte már az egyik magas rangú katona, csak a törökökkel vívott háború befejezéséig kapott haladékot a lány. Eközben érkezik meg az árvaházba zenekarvezetőnek Vivaldi, aki felszentelt pap, de közte és a szigorú kolostori rendben nevelkedő Cecilia között szinte vibrál a levegő. Közös szerelmük, a zene köti össze őket. Talán éppen a hegedűvirtuóz lány a múzsája az 1720 táján megszülető Négy évszak zeneműnek. Cecilia mindenre képes azért, hogy a házasságkötés meghiúsuljon, és ő tovább hegedülhessen a zenekarban. A vagyon adta hatalom és a gonoszság azonban ebben a zenei élménnyel dúsított kosztümös életrajzi és történelmi filmben is párban jár. ¬ Mátraházi Zsuzsa
In memoriam Maurer Dóra – „Na szia!”
Miközben egy kivételes művészeti életmű előtt tiszteleg a kiállítás, 27 művész munkáján keresztül bemutatja azt a szellemi és emberi közeget, amelyben Maurer Dóra gondolkodása és személyisége évtizedeken át meghatározó volt. A névsor – Bálványos Levente, Benedek Barna, Czeizel Balázs, Georgi Dimitrov, Rita Ernst, Haász István, Haász Katalin, Halmi-Horváth István, Jederán György, Jovanovics Tamás, Kelle Antal, Kemény György, Mengyán András, Nádler István, Nagy Barbara, Nemes Judit, Pinczehelyi Sándor, Radák Eszter, Franz Riedl, Robitz Anikó, Reinhard Roy, Esther Stocker, Tarr Hajnalka, Varga Bertalan, Varga György, Wolsky András és Zoltán Mária Flóra – impozáns. A festőművész februárban, 88 éves korában hunyt el, több mint hat évtizedes pályája a konceptuális művészettől és a konkrét fotográfiától a szigorú geometrikus struktúrákig ívelt. Munkáit a kísérletezés, a pontos gondolkodás és a formai újítás következetes jelenléte jellemezte. A magyar neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként, valamint oktatóként művészek generációira volt hatással, miközben közösségszervezőként is maradandót alkotott: kezdeményezője és meghatározó alakja volt az OSAS Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületnek. A kiállítás attól több egyszerű emlékezésnél, hogy a hozzá kapcsolódó alkotók munkáit helyezték a középpontba. A műveket és a galériatérben olvasható személyes emlékezéseket egymás mellé helyezve közös szellemi tér körvonalai rajzolódnak ki: szakmai párbeszédeké, barátságoké, vitáké és kölcsönös inspirációké. A személyes hangot erősítette Szöllősi-Nagy András is, aki a kiállítás megnyitóján mondott beszédében a művész szigorú, logikus gondolkodása mellett közvetlen, humoros személyiségét idézte fel. A tárlat címe is jellegzetes Maurer-mondat, amellyel rendszerint egy-egy hosszúra nyúlt beszélgetést zárt le. Most ugyanez a két szó könnyed és megrendítő búcsú. ¬ Nagy Mercédesz
10 éjszakás kaland – Ha már egyszer jobbra húztál
Különös maga a stáblista is, mert szerepel benne egy színész, aki ott sem volt a forgatáson. A hangját stúdióban vették fel, az arcát, testét pedig az AI generálta. Nevekkel nem illik ugyan viccelődni, de a Kalmár Péter írta és Novák Erik rendezte szatíra esetében talán bocsánatos bűn így jelezni, hogy ki az említett színész: CsonkAI András. Több szerepe mellett ő személyesíti meg a sorsot vagy az algoritmust, amely a Tinderen egymás mellé tereli az okostelefonos párkereső alkalmazás használóit. A szkeccsfilm modern átirata Arthur Schnitzler Körbe-körbe című korszakalkotó színművének, amely a századfordulós Bécs társadalmi rétegeit és az emberi álszentséget mutatja be tíz erotikus jelenetben, ám emiatt az 1897-ben elkészült darabot csak 1920-ban engedték színpadra. Sikeres magyar színházi adaptációja, Kornis Mihály Körmagyar című műve a rendszerváltás társadalmára szabta a történetet. A friss filmdramedy szintén a stafétaszerkezetet alkalmazva ad napjaink társadalmáról csak kicsit eltorzított látleletet. A tíz Tinder-randiban az egyik epizód szereplője mindig egy új partnerrel lép át a következőbe, míg végül körbeér. Novák Erik a Nyócker!-hez és a Fekete leveshez hűen tabukat döntögetve mutatja be a 2020-as évek párkapcsolati zűrzavarát és a jellemző karaktereket. A macsót, az újgazdag kokainista srácot, a nemzeti identitáskutató intézet csúcsgóréját, a spirit-vegán-jógi alternatív zenészt, a NER-bárót és az algoritmus luciferi szeszélyéből velük randizó roma prostituáltat, az ő mesterségét Dubajban folytató topmodellt, az indológus bölcsészlányt, a csillivilli házi börtönből kiszökött feleséget és a nemi megerősítő folyamat utolsó szakaszánál tartó szépséget. A találkozások persze a szexről szólnak, de az aktus idején AI-generált látomások uralják a vásznat, a szereplők lelkében dúló viharokat vizionálva. Mert a felszín csak álarc, a hangoztatott családvédő jelszavak hazugságok, mögöttük akár perverziót is rejtő, elfojtott vágyak húzódnak meg. Az állami támogatás nélkül készült filmben a független szféra sztárjai – például Danis Lídia, Fekete Ernő, Péterfy Bori, Thuróczy Szabolcs – formálják meg az álszent, deviáns, sötét titkokat rejtegető, ugyanakkor többnyire nevetséges karaktereket. Kétségkívül nagyobbat szólt volna a film, ha az eredeti terv szerint a februári Filmszemlén tartják meg a premierjét, hiszen a címbeli jobbra húzás a Tinder-applikáció működése mellett arra is utal, hogy az alkotók kíméletlenül parodizálják a magyar politikának az elmúlt évtizedben óriásplakátokra is kitett morális dogmáit. ¬ Mátraházi Zsuzsa
Martina Hefter:
Jó reggelt, hogy vagy?
Amikor Juno látott egy dokumentumfilmet a Spiegel TV-n német nőkről, akik love scammerek áldozatául estek, azt gondolta, ilyen vele nem történhet meg. Azért nem, mert azok a nők idősebbek voltak nála, már hatvan fölött jártak, özvegyek voltak és elváltak. Pedig bárkivel megtörténhet, bárkivel, aki magányos, zavarodott, elbizonytalanodott. Az életkörülmények az elmúlt húsz évben alig változtak, a boldogság keresésének iránya teljesen; eddig a biztos anyagi hátterű német nők – és nem csak németek – afrikai országokban fiatal, erős, tettre kész férfiak társaságában kerestek némi örömet. Most egy lépést sem kell tenniük, hogy csalódjanak. A love scammerek évente 200 millió euróval könnyítenek meg reménykedő embereket, sokan mindenüket elveszítik. „Szia, szépségem, amúgy mivel foglalkozol?” – kérdezi a férfi, aki nem úgy néz ki, mint az online férfiak hamis profilja: nincs őszülő, ápolt haj, márkás póló, exkluzív háttér. Ez a random férfi borostás, a szobában bizonytalan fények, mintha az áram el-elmenne. Benunak hívják, 32 éves, őszinte; bár Owen Wilson223 néven jelentkezett be, nem titkolja, hogy valahol Nigériában él alkalmi munkából, harci kutya tenyésztésében is benne van. Semmi sem mutat arra, hogy Juno pénze kell neki repülőjegyre vagy egy tartozás törlesztésére. A helyzet az, hogy Juno Isabella Flock középkorú lipcsei nő sem teljesen őszinte. Boldognak, kiegyensúlyozottnak mondja magát, azt állítja, egyedül él. „Fekszem a kádban, és likőrt iszom, mint mindenki errefelé. Papírpénzből sodrom a cigit” – mondja. Igazság szerint van férje: Jupiter kerekesszékben élő tehetséges író, de a tehetségét eddig nem tudta érvényesíteni. Juno is késésben van. Nem teljesen kiégett ötvenes balett-táncos, még majdnem jól néz ki, van egy csomó tetoválása, köztük az egyik combjára felíratta: Dolce vita. Benu nem annyira intelligens. A Rómeó és Júliáról már hallott, Junóról és Jupiterről, Giselle történetéről még nem, a Melankólia című filmet sem látta. Ki Benu és Juno? Műholdak, akik feltűnnek, majd eltűnnek a világban? A kudarc és a magány egymásnak teremtette őket? A költő, író, performance-művész Martina Hefter ezzel a regényével két éve elnyerte a legrangosabb német irodalmi kitüntetést. Daniel Kehlmann, A világ fölmérése, a Tyll és a Hírnév elismert írója azt mondta, nem olvasott ennyire szomorú és vicces könyvet. A Jó, reggelt, hogy vagy? Nádori Lídia fordításában hűséges marad az eredetihez, de még fontosabb, hogy magyarul is átélhetővé teszi azt a nyelvet, amivel az internet előbb a társasági élet szervezője lett, mára már a lebonyolítója is. ¬ Ligeti Nagy Tamás