Az alkotmányosság esélyei - Sólyom László írása a HVG-ben 2012-ben

Magyarország új alkotmánya eddig puszta szöveg volt, most éled fel, találkozik a valósággal, amelynek sok tekintetben fundamentuma lesz. Most lép be szűkebb közegébe is, az alkotmányos valóságba, vagyis az alaptörvény érvényesülésével leírható tágas világba. S itt nem légüres tér vagy senki földje várja, hanem az eddig hatályos alkotmány körül kifejlődött kultúra. Ez ugyanis folyamatos, nem lehet hatályon kívül helyezni, de olyan többség sincs, amely elrendelhetné a létét. Mostantól kölcsönösen formálják egymást.

Van, amit nem tesz meg az ember

Nincs értelme önmagában tekinteni az alkotmány szövegét. Ugyanazon szöveg alapján sokféle, akár ellentétes gyakorlat is kibontakozhat az alkotmány alapintézményei között, szerepfelfogásuktól függően. Mennyire más az alkotmányos és a politikai légkör aszerint, hogy aktivista-e vagy önkorlátozó az Alkotmánybíróság, hogy ellensúlynak tekinti-e magát a köztársasági elnök, hogy a többi hatalmi ág fölöttinek tartja-e magát a parlament!

Az alkotmány szálai messze követhetők a társadalom szövetében, s nagyon sokféleképpen érvényesülhetnek. Az alkotmányos kultúra mégis bizonyos eszmei egységet visz az alaptörvény megvalósulásába, vagyis korlátot szab: van, amit nem tesz meg az ember, noha az nem ütközne az alkotmány betűjébe. Az alkotmány olyan magasrendű dokumentum, amelynek minden szava gazdag tartalmat rejt. Az alapvető jogok és szabadságok eleve a filozófiából és a teológiából kerültek a modern alkotmányokba, hiszen az ember személy volta, méltósága, az élet szabad akaratú megélése a jogok témája. Az állami szervek hatáskörei sem puszta felhatalmazások – értéktartalmával az alkotmány a hatáskör gyakorlásának mikéntjét is köti.

Az alkotmányos kultúrában a hatáskör nem a nyers erő szabadsága. Ezért kell az alkotmányosság gyakorlásához értelmi és érzelmi kultúra, ezért kell ismerni a szavak egyezményes jelentését, s részt venni abban az intellektuális és politikai közösségben, amely azokat a maga kora számára folyamatosan értelmezi. S ezért van szükség az alkotmány értelmét kötelezően megállapító szervre, az Alkotmánybíróságra, amely elvileg az alkotmány tudományának és kultúrájának professzionális ismerője. Egy szent könyvet előzetes ismeret nélkül, szó szerint, barbárok vagy fundamentalisták olvasnak. Így van ez az alkotmánnyal is.

Tehát az alkotmányos kultúra nem belügy. A „közös alkotmányos hagyományt” az Európai Unió már az Alapjogi Charta előtt is jogforrásnak tekintette, így még indokoltabb közös alkotmányos kultúráról beszélni. De számos más nemzetközi szervezetben is elköteleztük magunkat emberi jogi és demokratikus értékek mellett. Ennek a kultúrának befogadói és egyben aktív alakítói is vagyunk. Nem egyformaság és nem utánzás a kultúra, de addig tart, amíg érezzük, hol a határ. Amikor ebben az írásban alkotmányos kultúránkról beszélek, az külön jelző nélkül is úgy értendő, hogy a húsz éve épülő, meggyökeresedett, továbbá a demokratikus nemzetekkel közös alkotmányértelmezésünkről és az azon alapuló gyakorlatról van szó. Ez az alkotmányos kultúra voltaképpen történeti alkotmányunk ma alkalmazható vívmánya.

Az alkotmányosság állapotáért nem lehet magát az alaptörvény szövegét felelőssé tenni, ha az megfelel az elfogadott átlagos követelményeknek. Ha nincsenek benne az alkotmányos értékrend kibontását akadályozó vagy azzal ellentétes szabályok vagy hiányok, el kell fogadni, hogy azután helyes alkalmazást lehessen építeni rá. A helytelen gyakorlat ellen pedig éppen az alkotmány alapján lehet majd fellépni. Alkotmányosságot Magyarországon a jövőben is csak az alkotmány alapján lehet megvalósítani.

Az új alkotmány keletkezésének súlyos politikai hiányosságai nyilván a közéleti harc témái maradnak, már csak az alkotmányozás egypártisága miatt is. Ám már az alkotmányozással párhuzamosan folyó tudományos viták is bemutatták, hogy a keletkezési deficitnek milyen csekély befolyása van az alkotmány későbbi sorsára és elfogadottságára. Az 1989/1990-es alkotmány is nagyszerűen kibontakozott, a Kerekasztal legitimációhiányának és a „sztálini alkotmány” folytonos hangoztatásának ellenére. Az új alaptörvény érvényesen létrejött, s Tang Ming-huang császár szavai illenek rá: „a rám-szállt égi rangnak, bárhogy is: híja nincsen”. Természetesen az alaptörvény megalkotása és későbbi alkalmazása viselheti ugyanazon politikai kultúra jegyét, és ez politikai küzdelem tárgyává teheti – de alkotmányos kultúránk túlélése, az alkotmányosság sorsa a mindennapi alkalmazásban fog eldőlni. Ezek más-más területek. Ismétlem: alkotmányosságot Magyarországon a jövőben is csak az alkotmány alapján lehet megvalósítani.

Az alkotmányosság leértékelése