Gúzsba kötve marad Donald Tusk kormánya az új elnök mellett, és ez a koalíció széteséséhez vezethet
Donald Tusk lengyel miniszterelnök az ellenzéki Jog és Igazságosság párt támogatta elnökjelölt, Karol Nawrocki győzelme után arra kényszerül, hogy tovább éljen társbérletben olyan államfővel, aki azt tekinti feladatának, hogy akadályozza a kormány munkáját. Ez pedig Kaczynskiék hatalomba való visszatéréséhez vezethet.
Hogyan nyerjünk elnökválasztást? – akár politikai sorvezetőt is írhatna ezzel a címmel a 75 éves Jaroslaw Kaczynski, a lengyel ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) elnöke. Miután ő maga 2010-ben alulmaradt a szmolenszki tragédiában államfőként elhunyt ikertestvére, Lech utódjára kiírt elnökválasztáson, öt évvel később pártja európai parlamenti képviselői ismeretlenségéből kiemelte Andrzej Dudát, aki meglepetést okozva győzni, majd 2020-ban ismételni is tudott.
Mivel Duda alkotmány engedélyezte két mandátuma lejár, Kaczynski újabb nyúlként húzta elő a kalapból a 42 éves Karol Nawrocki történészt (borítóképünkön), akit még szakmai körökben sem sokan ismertek, és nem volt a PiS tagja – így nem éghetett rá a 2023-as választási kudarc. Ám a párt támogatásával és ideológiai elkötelezettségével állt bele a kampányba, amelynek végén vasárnap, ha kis különbséggel is, de diadalmaskodott a kormánykoalíció vezetője, a Polgári Platform (PO) jelölte Rafal Trzaskowski varsói főpolgármester fölött.

Kaczynskivel szemben elnökválasztás elvesztéséről írhatna siratóverset a 68 éves Donald Tusk, aki egyéb politikai sikerek mellett – lengyel miniszterelnök (2007-2014 között és 2023 óta), az Európai Tanács elnöke (2014-2019) és az Európai Néppárt elnöke (2019-2022) – ezen a téren inkább a kudarcokat gyűjtötte. 2005-ben alulmaradt Lech Kaczynskivel szemben, az EU erőközpontjából is támogatott pártja, a PO a 2015-ös és 2020-as elnökválasztást is elbukta, a legfájdalmasabb viszont a mostani vereség lehet, amiben elemzők szerint neki magának is szerepe van.

Részben azzal, hogy a 2023 decemberében összeállt koalíció miniszterelnökeként népszerűtlenné vált, s ezzel ólomsúllyal húzta le a két héttel korábbi első fordulóban még győztes Trzaskowskit. Részben pedig azzal, hogy elemzők szerint rossz jelöltet választott a 2018 óta Varsó élén álló – és az öt évvel ezelőtti vereségéért revansra vágyó – politikus személyében. Az LMBTQ-jogok, valamint az abortuszszabályok liberalizálása mellett kiálló Trzaskowski – bár igyekezett korlátozott gesztusokat tenni – a jelek szerint túlságosan liberálisnak bizonyult a május 18-ai „selejtezőben” a harmadik és negyedik helyen végzett szélsőjobboldali politikusok szavazótáborának átcsábításához. Akadnak, akik úgy vélik, jobb lett volna helyette Radoslaw Sikorski külügyminisztert indítani, mert ő a PO centrumához tartozik, s 2005-2007 között a PiS vezette kormányokban a védelmi tárca élén is állt.
Tusk így arra kényszerül, hogy tovább éljen kényszerű társbérletben olyan államfővel, aki azt tekinti feladatának, hogy akadályozza a kormány munkáját, ami a koalíció széteséséhez és a PiS hatalomba való visszatéréséhez vezethet.