Gúzsba kötve marad Donald Tusk kormánya az új elnök mellett, és ez a koalíció széteséséhez vezethet

Hogyan nyerjünk elnökválasztást? – akár politikai sorvezetőt is írhatna ezzel a címmel a 75 éves Jaroslaw Kaczynski, a lengyel ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) elnöke. Miután ő maga 2010-ben alulmaradt a szmolenszki tragédiában államfőként elhunyt ikertestvére, Lech utódjára kiírt elnökválasztáson, öt évvel később pártja európai parlamenti képviselői ismeretlenségéből kiemelte Andrzej Dudát, aki meglepetést okozva győzni, majd 2020-ban ismételni is tudott.

Mivel Duda alkotmány engedélyezte két mandátuma lejár, Kaczynski újabb nyúlként húzta elő a kalapból a 42 éves Karol Nawrocki történészt (borítóképünkön), akit még szakmai körökben sem sokan ismertek, és nem volt a PiS tagja – így nem éghetett rá a 2023-as választási kudarc. Ám a párt támogatásával és ideológiai elkötelezettségével állt bele a kampányba, amelynek végén vasárnap, ha kis különbséggel is, de diadalmaskodott a kormánykoalíció vezetője, a Polgári Platform (PO) jelölte Rafal Trzaskowski varsói főpolgármester fölött.

HVG

Kaczynskivel szemben elnökválasztás elvesztéséről írhatna siratóverset a 68 éves Donald Tusk, aki egyéb politikai sikerek mellett – lengyel miniszterelnök (2007-2014 között és 2023 óta), az Európai Tanács elnöke (2014-2019) és az Európai Néppárt elnöke (2019-2022) – ezen a téren inkább a kudarcokat gyűjtötte. 2005-ben alulmaradt Lech Kaczynskivel szemben, az EU erőközpontjából is támogatott pártja, a PO a 2015-ös és 2020-as elnökválasztást is elbukta, a legfájdalmasabb viszont a mostani vereség lehet, amiben elemzők szerint neki magának is szerepe van.

Donald Tusk és felesége, Malgorzata Tusk a szavazófülkéhez érkeznek

MATEUSZ SLODKOWSKI / AFP

Részben azzal, hogy a 2023 decemberében összeállt koalíció miniszterelnökeként népszerűtlenné vált, s ezzel ólomsúllyal húzta le a két héttel korábbi első fordulóban még győztes Trzaskowskit. Részben pedig azzal, hogy elemzők szerint rossz jelöltet választott a 2018 óta Varsó élén álló – és az öt évvel ezelőtti vereségéért revansra vágyó – politikus személyében. Az LMBTQ-jogok, valamint az abortuszszabályok liberalizálása mellett kiálló Trzaskowski – bár igyekezett korlátozott gesztusokat tenni – a jelek szerint túlságosan liberálisnak bizonyult a május 18-ai „selejtezőben” a harmadik és negyedik helyen végzett szélsőjobboldali politikusok szavazótáborának átcsábításához. Akadnak, akik úgy vélik, jobb lett volna helyette Radoslaw Sikorski külügyminisztert indítani, mert ő a PO centrumához tartozik, s 2005-2007 között a PiS vezette kormányokban a védelmi tárca élén is állt.

Tusk így arra kényszerül, hogy tovább éljen kényszerű társbérletben olyan államfővel, aki azt tekinti feladatának, hogy akadályozza a kormány munkáját, ami a koalíció széteséséhez és a PiS hatalomba való visszatéréséhez vezethet.