Ha valaki járt már a Jones Beachen, a New York-i Long Islanden, a partra vezető úton rengeteg híd alatt kellett áthajtania. A hidak elsődleges feladata, hogy az autópályáról lehajtó és arra felhajtó forgalmat szabályozzák, de van egy igen szokatlan jellegzetességük. A forgalmas út fölé hajolva olykor meglepően szűk helyet: néhol kevesebb mint 3 métert hagynak az alattuk haladó járműveknek.
A furcsa építészeti megoldásnak nyomós oka van. Robert Moses, az 1920-as évek befolyásos New York-i városépítésze azt szerette volna, hogy az újonnan átadott Jones Beach-i park kizárólag a jómódú fehér lakosság számára legyen elérhető. Tudta, hogy a kívánatos látogatóközönség leginkább magánautón közelítené meg a parkot, míg a szegényebb, javarészt színes bőrűek által lakott negyedekből buszokkal érkeznének a látogatók, így aztán több száz alacsonyan haladó híddal próbálta szelektálni a forgalmat az autópályán. Olyan alacsonyakkal, hogy a 3 méternél magasabb buszok már ne férjenek át alatta.
Tárgyak és programok uralma az emberek felett
A rasszista hidak esete nem egyedülálló: rengeteg élettelen tárgy uralkodik alattomos módon az emberek fölött. Történelmünk bővelkedik olyan találmányokban, amelyeknek bevallott céljukon túl is hatalmuk van. Történhet mindez tudatos tervezéssel és gonosz szándékkal, de ostoba hanyagságból is: gondoljunk csak az akadálymentesítés hiányára bizonyos városi körzetekben.
Néha valamely technikai újítás véletlen velejárója: ahogy az a szövő gép esetében történt a 19. században. Ezeket a gépeket arra tervezték, hogy megkönnyítsék a bonyolult textíliák előállítását, ám elterjedésük a viktoriánus kapitalizmust túlszárnyaló intenzitással faragta le a munkabéreket és rombolta a munkakörülményeket, illetve fokozta a munkanélküliséget.
Mindezek alól a modern találmányok sem jelentenek kivételt. Elég csak megkérdezni az észak-angliai Scunthorpe lakóit, akiknek fióknyitását az AOL egyszerűen blokkolta. Az internetóriás ugyanis olyan káromkodásszűrőt vezetett be, amely nem engedte át a város nevét. Vagy ott van a nigériai Chukwuemeka Afigbo esete, aki észrevette, hogy az automata folyékonyszappan-adagoló tökéletesen működik, ha fehér bőrű barátja teszi alá a kezét, ám makacsul megtagadja a szappant az ő sötétebb bőrére.
De Mark Zuckerberg sem gondolta volna 2004-ben, amikor harvardi kollégiumi szobájában hozzákezdett a Facebook programjának megírásához, hogy találmányát valaha is a választások eredményének manipulálásával vádolják.
Láthatatlan algoritmusok
hvgkonyvek.hu
A fenti találmányok mögött mind-mind algoritmusok állnak. Ezek a láthatatlan programdarabkák, a modern gépek fogaskerekei mozgatnak mindent, a közösségi média hírfolyamaitól kezdve a keresőmotorokon és GPS-navigációkon át a zenei oldalak személyre szabott ajánlóiig. A modern élet infrastruktúrájának alappillérei, ahogy a hidak, az épületek és a gyárak. Az algoritmusok jelen vannak kórházainkban, tárgyalótermeinkben és autóinkban.
Használják a rendőri erők, az áruházak, a filmstúdiók. Megtanulták, mit szeretünk, és mit nem szeretünk, megmondják, mit olvassunk, mit nézzünk, kivel randizzunk. Mindeközben pedig titkos hatalmuknál fogva csendben és lassan átformálják, mit jelent embernek lenni. Az algoritmusokra életünk során egyre nagyobb mértékben támaszkodunk – sokszor anélkül, hogy tudomásunk lenne róla.
Egyes algoritmusok segítségével a rendőrség eldönti, kit tartóztasson le. Más algoritmusok az orvosok munkáját segítik az ember által felállított diagnózisok felülbírálásakor, és algoritmusok követelnek határozott erkölcsi értékrendet az önvezető autókban is.
Az algoritmusok nem eredendően rosszak. A jövő sokkal inkább derűre és optimizmusra ad okot. Nincs olyan tárgy vagy algoritmus, amely eleve jó vagy rossz lenne: csak az számít, hogyan használjuk. A GPS-t eredetileg atomrakéták kilövéséhez tervezték – ma a pizzafutárok munkáját segíti. A végtelenségig ismételt popzenét használták már kínzóeszközként is, egy virágfüzér pedig lehet bármilyen csodásan megkomponált, ha akarom, akár meg is fojthatok vele valakit.
Amikor véleményt formálunk egy-egy algoritmusról, pontosan értenünk kell gép és ember viszonyát. Minden algoritmus szétválaszthatatlanul kötődik azokhoz az emberekhez, akik létrehozták és használják.
Hannah Fry Emberek és gépek című könyve az emberről szól. Arról, hogy kik vagyunk, hová tartunk, mi a fontos számunkra, és hogyan alakítja mindezt a technológia – vagyis ember és algoritmus kapcsolatáról. Azokról az algoritmusokról, amelyek már köztünk élnek és dolgoznak, felerősítik képességeinket és kijavítják a hibáinkat, problémákat oldanak meg, miközben új problémákkal szembesítenek. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
