Már gyerekkoromtól fogva éreztem, hogy valami nem működik az anyámmal való kapcsolatomban, de az ösztöneim azt diktálták, hogy hallgassak és legyek engedelmes, mert „jó kislány” szerepben tudok megbirkózni ezzel a helyzettel. Tizenkilenc éves korom körül annyira felerősödtek a tüneteim, hogy szakemberhez fordultam segítségért. Szerencsére több évtizeden átívelő közös munkába kezdhettem egy terapeutával, aki mélyreható korrektív kapcsolati terápiára szakosodott; ez az utazás még ma is tart.

Kezdetben kerültem, hogy megvizsgáljam az anyámmal való kapcsolatomat, de éreztem, hogy mindenképpen meg kell találnom a szenvedéseim gyökerét, amely éveken át rejtve maradt előttem. Hétről hétre, évről évre, évtizedről évtizedre újabb felfedezéseket tettem, újabb összefüggéseket értettem meg, újabb felismerésekre jutottam, amelyekkel nem találkoztam a rendelkezésre álló pszichológiai, önsegítő és személyiségfejlődés témáját tárgyaló munkákban.

2013-ban blogírásba kezdtem, hogy minél több emberrel oszthassam meg az anyasebbel kapcsolatos felismeréseimet. Úgy tűnt, ezzel a jelenséggel senki sem foglalkozik, én pedig szerettem volna segíteni azoknak a nőknek, akik hozzám hasonlóan igyekeztek feltárni és beazonosítani tüneteik gyökerét. Alig kezdtem hozzá a blogomhoz, az írásaim futótűzként kezdtek terjedni, gondolataim hamarosan világszerte ismertté váltak. E-mailek árasztottak el, amelyekben nők osztották meg velem saját történetüket, és megköszönték, hogy beszélek azokról a tapasztalatokról, amelyeket ők nem tudtak vagy nem mertek kimondani.

Ahány városba ellátogattam, az előadóterem mindenütt zsúfolásig megtelt kíváncsi, félénk, egymáshoz kapcsolódni vágyó nőkkel, akik a gyógyulást keresték. Voltak közük nagyvállalati vezetők, terapeuták, kutatók és „háztartásbeli” anyák, egyetemisták, nagymamák, vállalkozók és a felnőttkor küszöbén álló fiatalok is. Minden egyes workshopon, a kezdeti feszültségek oldódása után, a légkör könnyeddé vált, tágasnak éreztük a teret, felélénkültünk, szinte szikrázott a levegő az energiától.

Tudtam, hogy szeretnék könyvet írni az anyasebről, de sokáig nem szakítottam időt rá. Amikor végre lehetőségem nyílt, hogy otthagyjam az egyetemi állásomat, minden időmet ennek a munkának szentelhettem. Idővel felfedeztem, hogy a nőknek, akik tenni akarnak az anyaseb gyógyításáért, van egy közös vonásuk: gyakran elhagyják a járt utat, és erős késztetést éreznek, hogy hiteles, igaz életet éljenek, és a maguk urai legyenek.

Az anyasebről írt könyvem két évtizedes kutatás és fájdalmas önismereti munka eredménye. Szó esik benne arról, hogyan fedeztem fel az anyaseb létezését, valamint azokról az eszközökről, amelyek nekem és nők ezreinek segítettek a feldolgozásban. Beszámolok az alapvető áttörésekről, amelyek a saját „belső anyám” megismeréséből fakadtak, és arról, mi mindent tanultam a feminizmusról, transzgenerációs traumáról és az emberekben rejlő lehetőségekről.

Az anyaseb jellemzően a patriarchális rendszerben élők kulturális és családi traumája

hvgkonyvek.hu

Az anyaseb a nőket és a férfiakat is sújtja. A sebzettség személyes, kulturális, spirituális és globális szinten is megjelenik. Ez a jelenség olyannyira elterjedt a kultúránkban, hogy több kötetet is meg lehetne róla tölteni.

Könyvemben arra helyeztem hangsúlyt, hogyan is fest az anyaseb ott, ahol az ember elsődlegesen szembesül vele: személyes élettörténetünkben. Hiszek abban, hogy mire az egyének elég jól felgyógyulnak saját anyasebükből, addigra képessé válnak arra, hogy társadalmi szinten is szembenézzenek ezzel a jelenséggel, és hatással legyenek rá.

A könyv nem anyáink hibáztatásáról, hanem a nemzedéki és nemzedékek közti felelősségről szól, arról, hogyan szerezhetjük vissza saját női erőnket, és ennek következtében hogyan teremthetünk egyensúlyt és összhangot a világban az egészséges férfi- és női energiák között. Az évek során már több szerző is használta az „anyaseb” kifejezést, azonban eddig senki nem világított rá, mit is jelent pontosan, és mi az oka, hogy világszerte rengeteg nő küzd vele.

Szeretném helyére tenni a nők pszichológiájáról és emancipációjáról való gondolkodást, ezért a könyvemben pontosan körülírom az anyasebet, és elmagyarázom, milyen formában jelenik meg a nők életében, átfogó képet adok a kialakult helyzetről, valamint gyakorlati útmutatóval szolgálok a gyógyulás folyamatához.

Amikor az anyasebről a patriarchális kultúrák vonatkozásában beszélek, akkor a gyarmatosításra és a világ nagy része felett uralkodó, a föld kizsigerelésére épülő, szüntelenül terjeszkedő patriarchális kapitalista kultúrákra utalok. A személyes történetemen és megfigyeléseimen alapuló könyv célja az, hogy a különféle hátterű, származású és kultúrájú nők hangja hallhatóvá váljék, és megoszthassák saját anyasebélményeiket.

Könyvem a személyes szint felől mozdul a kulturális rétegek felé. Bemutatja az anyaseb fogalmát, megjelenési formáit, és hogy milyen hatalmi dinamikákat tart fenn. Ezután mélyebbre hatolunk a családban fennálló trauma megszólítása felé, rávilágítunk az önismereti munka szükségességére, valamint arra, milyen változásokra számíthat, aki elindul ezen az úton.

A generációk közti gyógyuláshoz meg kell tanulnunk, hogyan jelenítsük meg azokat a dolgokat, amelyeket soha nem kaptunk meg, hogyan biztosítsuk önmagunk számára az olyannyira szomjazott szerető jelenlétet, azt a feltétel nélküli jóindulatot, amelyet nem befolyásolhat semmiféle körülmény. Fel kell ismernünk, hogy egy olyan belső erő lakozik bennünk, amelyre bármikor támaszkodhatunk. Egyszerre válunk megtartóvá és megtartottá, vágyódóvá és vágyottá, az újnak, eddig nem létezőnek a forrásává.

A fenti cikk Bethany Webster feminista gondolkodó és pszichológus Anyaseb című könyvének szerkesztett részlete. A hiánypótló kiadványt - amely segíthet abban, hogy anyák és gyermekeik kiegyensúlyozottabb életet élhessenek - itt rendelheti meg kedvezménnyel.