„Reni, te szeretsz főzni?” – kérdezte nemrég a szomszéd kislány, aki gyakran lát a konyhában. Elgondolkodtam, ha épp van kedvem főzni, akkor valami újdonságot próbálok ki, és alkotásként élem meg, belemerülök és élvezem. De a hétköznapokban sokkal inkább kötelességnek érzem, mert olyankor is muszáj, amikor épp mást csinálnék szívesen. Ilyenkor csak az eredmény érdekel, nem a folyamat maga.

Jól szemlélteti ez a példa a belső és a külső motiváció közti különbséget. Amikor egy feladatot annak öröméért végzünk, akkor belső vagy intrinzik motivációról beszélünk, a jutalom ilyenkor a tevékenység öröme. A külső vagy extrinzik motiváció esetében viszont a viselkedés célja valamilyen külső eredmény elérése, ami lehet jutalom, pénz, hatalom, megbecsülés, de ide tartozik a társadalmi normáknak vagy a szülői elvárásoknak való megfelelés is.

Boldogság heti 40 órában?

Fontos lépés a karrierdöntés során feltérképezni, mi minden tartozik az érdeklődési körünkbe: mivel szeretünk foglalkozni, mi az, ami lelkesít, amire nem sajnáljuk az időt, mitől csillog a szemünk? Ne ringassuk viszont magunkat abba az illúzióba, hogy ha az érdeklődésünk mentén választunk szakmát, akkor a hobbink lesz a munkánk, és mindennap örömmel megyünk majd dolgozni. Gondoljunk bele, vajon létezhet-e olyan elfoglaltság, amelyben mindennap, minden percben boldogság jár át bennünket heti 40 órában?

„Minden alkalommal, amikor meg kell írnom egy tanulmányt, iszonyatosan szenvedek. Nagyon szorongok, butának érzem magam. De amikor elkészül az anyag, óriási boldogság tölt el” – mondja egy interjúban Kende Ágnes szociológus, ami jól jellemzi az érzelmek kettősségét. Az elvégzendő feladatok kötelességgé válnak. Munkánkért pénzt kapunk, még ha élvezzük is, nem tisztán az örömért végezzük, hiszen külső motiváció is társul hozzá. De vajon fennmaradhat az érdeklődésünk egy olyan tevékenység esetében, amelytől az anyagi biztonságunk függ?

„Előbb-utóbb minden hobbimból munkát csináltam, és most nincs hobbim” – tudatosult egyik kliensemben a tanácsadás során. Nem reális, hogy minden érdeklődésünket munkatevékenységbe konvertáljuk át. Nem beszélve arról, hogy aki különböző életszerepekben tudja megélni érdeklődéseit, annál az egyik területen fellépő nehézség esetén a másik terület kompenzálni tud.

Gondoljunk bele, ha a munkámba mindent beleadok, ott töltöm a legtöbb időt, ettől függ az anyagi biztonságom, ez biztosítja számomra a szellemi kihívást, és még a társasági életem is ehhez kapcsolódik, akkor az állás elvesztésével mindent elveszítek, ami fontos volt. Míg ha többféle, egymástól független életszerepeim vannak, és valamilyen nehézség ér a munkahelyemen, megélhetem, hogy például jó barát, kiváló szakács vagy anya vagyok.

Ha figyelembe vesszük az érdeklődésünket a szakmaválasztásnál, akkor a motivációnk belső indíttatású lesz, és nemcsak nagyobb elégedettségre, de nagyobb énhatékonyságra és sikerélményre is számíthatunk.

„Válassz olyan munkát, amit szeretsz, és akkor többé egy napot sem kell dolgoznod az életben!” – ezt a közkeletű hiedelmet bontja le Farkas Lívia, az urban-eve blog szerzője a Lecsó podcast egyik adásában. Ez a mondat többek között azt is sugallja, hogy ha nehéznek érezzük az utat, amit választottunk, akkor már nem is szerethetjük. „Az élet nem azért jó, mert könnyű” – fogalmazta meg Csányi Sándor színész egy interjúban, és ez a munkával kapcsolatban is igaz. A nehézségek az út részei, a kihívások elkerülhetetlenek.

Minden szakmának vannak kellemetlen részei

A kulcs az, hogy ha valami iránt igazán elkötelezettek és lelkesek vagyunk, akkor ezzel együtt is megéri csinálni. Reálisabb elvárás a pályánkkal kapcsolatban, hogy túlnyomórészt számunkra érdekes, inspiráló feladataink vannak benne, amelyeket szívesen végzünk. De minden szakmának lesznek kellemetlen, frusztráló, esetenként nehéz részei. Ezeket az akadályokat pedig akkor tudjuk leküzdeni, ha motiváltak és elkötelezettek vagyunk a választott hivatás iránt.

Számos példát láthatunk nehezen induló karrierekről akár a sztárvilágban is: Arnold Schwarzenegger például testépítőből lett végzettség nélkül színész, aki furcsa hangzású neve és német akcentusa miatt eleinte nem a saját hangján szólalt meg filmjeiben, és néma szerepeket kapott, mégis világszintű ismertségre tett szert, és sikeres életpályát járt be. A küzdelmes úton az elhivatottsága lendítette át.

Érdeklődési területünk azonosítása központi kérdés a pályaválasztás során, ezek gyakran szabadidős tevékenységekhez, bizonyos témákhoz, tantárgyakhoz vagy tudományterületekhez is kapcsolódhatnak. A pályaorientációs érdeklődéstesztek azokat a preferenciáinkat segítenek megvilágítani, hogy milyen típusú tevékenységeket végzünk szívesen.

A széles körben ismert Bognár-féle Munka Érdeklődés Kérdőív például ötféle érdeklődési irányt különböztet meg. A teszt eredménye egy preferencia-sorrendet mutat, visszajelzést ad azzal kapcsolatban, hogy milyen feladatok érdekelnek a leginkább. Szinte minden munkakörben jelen van többféle tevékenység, ami többféle érdeklődési kört lefedhet, elégedettségünk szempontjából ezek arányai lehetnek fontosak. A teszteredmény a munkával való elégedetlenség gyökereire is rámutathat.

Általában kevés szó esik arról, hogy szimplán az érdeklődés mentén való pálya- és munkahelyválasztásnak is lehetnek árnyoldalai. Ha nem vesszük figyelembe a képességeinket, esetleg nem jól mérjük fel őket, kudarcélményeink lehetnek a számunkra érdekes, vágyott területen.

Önmagában a szakmai elköteleződés és lelkesedés nem elegendő ahhoz, hogy egy munkahelyen helytálljunk. A személyes érdeklődés persze szerencsés esetben ügyességgel párosul, hiszen ami érdekel, abban szívesen képezzük magunkat, ami által fejlődni is tudunk. Mindenképpen érdemes azonban megvizsgálni külön is az érdeklődési körünket és a képességeinket.

A fenti cikk Szabó Renáta Karrier és önismeret című könyvének szerkesztett részlete.

Vajon tényleg élveznünk kellene a munkánkat? De hogyan találhatjuk meg azt, ami igazán illik hozzánk? Várjuk Szabó Renáta tanácsadó szakpszichológus, karrier-tanácsadó előadásán a HVG Állásbörzén! Részletek és regisztráció itt.

Karrier és önismeret

HVG Könyvek