1. Az „elég” a „több kell” helyett
A fogyasztói kultúra azt erősíti bennünk, hogy az igényeink végtelenek lehetnek, minden vágyunk kielégülhet. A marketingnek is az az alapvető feladata, hogy elhiggyük: ez vagy az a termék hiányzik az életünkből, csak annak megvásárlásával lehet teljes az életünk. Így a „soha nem elég” belső érzelmi állapota fenntartja az elégedetlenségünket, a gyakori sóvárgást és a függőséget.
A változás/változtatás az lehet, hogy a gyorsan alakuló divat követése helyett tartós, javítható tárgyakat használunk, a tudatos egyszerűség jegyében. Ha rájövünk, hogy a meglévő ruhatárunk valójában elegendő, megszűnik a belső feszültség, a keresés („Mit vehetnék még?”), amelyet a reklámok által fenntartott krónikus hiányérzet okoz. Ehelyett megteremthetjük az elégedettségérzést, a mentális egészségünk alapját.
2. Örömteli idő a teljesítménykényszer ellen
Életünk legnagyobb zsarnoka manapság az idő. Ahogy mondani szoktuk: versenyt futunk vele. És persze lemaradunk, mert egy időegységre kétszer annyi teendőt, programot tervezünk, mint ami belefér, amitől szorongunk, és ismét elégedetlenek vagyunk magunkkal.
A szükséges szemléletváltozás az, ha nem az órabérünket, hanem a szabad perceinket, óráinkat tekintjük a valódi vagyonunknak. Ha minden héten vagy akár naponta töltünk időt izgalmas, önmagáért való tevékenységekkel, amelyeknek nincs teljesítményértékük: sétálunk, céltalanul szemlélődünk, és sokat játszunk (nemcsak a gyermekeink kedvéért, hanem önmagunkért, örömmel).
Így megtaníthatjuk az idegrendszerünknek, hogy az értékünk nem egyenlő a teljesítményünkkel.
3. „Összehasonlítási (és digitális) stop” a státuszverseny ellen
A közösségi média az egészségtelen verseny legnagyobb motorja, ahol akaratlanul is mások „kirakatéletéhez” mérjük a saját hétköznapjainkat. Bár tudjuk, hogy a külső valóság a belső állapotunk tükröződése, ám amikor elégedetlenek vagyunk az életünkkel, spontán azokkal hasonlítjuk össze magunkat, akik látszólag sikeresebben viszik a sajátjukat, ami megerősíti elégedetlen hiedelmeinket („Lám, lám, nem vagyok elég jó!”).

A negatív hiedelmek, gondolatok negatív érzelmeket – például dühöt, szomorúságot, félelmet – váltanak ki. Ezek az érzelmek meghatározzák a cselekedeteinket (például sürgetjük magunkat, miközben hibás döntéseket hozunk), a cselekedeteink pedig olyan tapasztalatokhoz vezetnek, amelyek újra megerősítik eredeti hiedelmeinket. Ez az önmagát erősítő kör addig ismétlődik, amíg tudatosan meg nem szakítjuk.
Amire tartósan figyelmet fordítunk, az fokozatosan megerősödik, és idővel életünk valóságának részévé válik. Ha a közösségi média használatát minimalizáljuk, csökken a szorongás, a megfelelési kényszer, mivel nem kapjuk percenként az ingert, hogy versenyben kell lennünk.
A fenti cikk L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus és Kövecsesné Gősi Viktória óvónő, tanító és tanár Láthatatlan szálak című könyvének szerkesztett részlete.
Miért szoronganak, égnek ki a felnőttek, és küzd egyre több gyermek figyelemzavarral egy olyan világban, ahol elvileg mindenünk megvan? A krónikus stressz, a függőségek és a mentális kimerültség egyértelműen jelzik: eltávolodtunk természetes gyökereinktől. A Láthatatlan szálak bemutatja, miként válik a természet hatékony terápiás térré a felnőttek számára, és miért elengedhetetlen a gyerekek egészséges fejlődéséhez az erdei iskola, a szabad játék, a mese és az élővilág. A könyvet itt rendelheti elő kedvezménnyel.