A zsákutca az ingatlanpiacon egészen másféle jelentéssel bír, mint általában a gazdasági életben, vagy az élet más területein - írja a Lakásfókusz lakossági ingatlanos blog. Amerikában a zsákutca már a 30-as évek óta a felső középosztály kedvelt lakhelye. A tengerentúli diadalútjára jellemző, hogy 1936-ban a szövetségi hatóságok már kifejezetten ajánlották ezt az építkezési módot a kertvárosi lakóövezeteket tervező szakembereknek.

A zsákutcában lévő ingatlanok lakói így csak a fekvés jó oldalát élvezik, mentesülnek az átmenő forgalomtól és az azzal járó légszennyeződéstől, ellenőrizhetik az utcába behajtókat, s a gyerekek is nagyobb biztonságban vannak, ha éppen a kerítésen kívülre futnak, összességében pedig jóval csendesebb így a lakhely, mint bármely más. Mindezek az előnyök egy zsákutcai ingatlan árát – piaci elemzések szerint – 20 százalékkal értékelik fel a környéken lévő többi ingatlanéhoz képest.

A zsákutcát mint mézesmadzagot az itthoni ingatlanügynökök is egyre többször alkalmazzák. „Szeretne egy elit zsákutcában lakni, ahol szemben az erdő és az utcába csak az ott-lakók hajtanak be?” – turbózták fel egy sorházbeli lakás hirdetését. Az ingatlan tulajdonosainak itt is volt mit a tejbe aprítani, az ingatlan leírásában további értéknövelő tényező volt az igényesen kialakított hátsó kert, kerti faházzal, halastóval, sziklakerttel és automata öntözőrendszerrel.

Az angolszász világban a kertvárosokban rendkívül elterjedt zsákutcás megoldásoknak persze ellenzői is vannak. Érvelésük szerint az ott lakóknak – éppen az átmenő forgalom hiánya miatt – még a közeli célpontokhoz is nagyobb utat kell megtenniük, ráadásul emiatt a gyalogos és a biciklis közlekedés is kevésbé vonzó a számukra. Ezt a problémát a legújabb terveknél úgy hidalják át, hogy a zsákutca végét a többi utcával egyre gyakrabban kötik össze gyalogösvényekkel vagy kerékpárúttal.