210 jelentkezőből 195 nem felelt meg a támogatás feltételeinek, annyira szigorú elvárásokat szabott meg az állam
– ezzel szembesült a Habitat for Humanity, amikor tavaly a falusi csok lakás-korszerűsítési pályázatában próbált rászoruló családoknak segíteni. Ebből indultak ki, amikor elkezdték megírni az idei lakhatási jelentést: ezer milliárd forint körüli pénz vált hozzáférhetővé az elmúlt néhány évben épületek felújítására és energetikai korszerűsítésekre, csakhogy ebből a pénzből szinte semmi nem jutott el azokhoz, akiket az energiaszegénység a leginkább sújt.
Magyarországon az emberek 8-10 százaléka él energiaszegénységben. Ők azok, akik rossz energiahatékonyságú házban laknak, fával tüzelnek, esetleg gázkonvektort használnak, alacsony jövedelemből próbálnak megélni, leginkább vidéki kisebb településeken – mutatta be Koritár Zsuzsanna, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai szakértője a szervezet idei lakhatási jelentésében.
Az energetikai korszerűsítésre valóban muszáj költeni, hiszen a magyarországi lakások 80 százaléka a három legrosszabb energetikai besorolás valamelyikébe tartozik. Egy felújításnál legalább a C szintet el kellene érni, a G-H-I csoportokban nagyjából ötször annyiba kerül ugyanannyira felfűteni az épületet, mint a jobbakban. A kérdés nem az, hogy ebbe bele kell-e tenni rengeteg pénzt, hanem az, hogy mit lehetne tenni, hogy ne pont azok maradjanak ki belőle, akiknek a legnagyobb szükségük volna rá.
Hiszen most épp a legnagyobb energiaszegénységben élők azok, akik számára elérhetetlen a lakásfelújítás, így az energiaárak emelkedése és a klímaváltozás hatásai a leginkább épp őket sújtják. Nekik nincs elég megtakarításuk és a legtöbben közülük nem hitelképesek, márpedig az állam és az EU programjai is leginkább azokat támogatják, akiknek van valami önerejük vagy minimális hitelképességük.
Sok támogatás létezik, amely elméletben akár lehetőséget is kínálhatna még számukra is, csakhogy a valóságban tele van olyan feltételekkel, hogy attól elérhetetlenné válik a leginkább rászorulók számára. Ezt a Habitat a falusi csok példáján mutatta be: a felújításokat célzó programnál négy fő kiszorítási módszer létezik.
- Az utófinanszírozás, azaz előre kellett elvégezni és kifizetni a felújítási munkákat, mielőtt érkezett volna az állami támogatás,
- az igénylő személyéhez kapcsolódó szigorú jogosultsági feltételek – a Habitat szerint ha a cél az energiaszegénységet csökkenteni, akkor indokolatlan lehet adott gyerekszámot vagy két év folyamatos tb-jogviszonyt előírni,
- az ingatlanra vonatkozó szigorú feltételek, például méretbeli korlátok,
- és a bonyolult adminisztráció, hiszen digitális készségek, idő és segítő kapcsolatok nélkül nem lehetett pályázni.
A saját programjaiban a Habitat for Humanity az Erste Bankkal együttműködve egy olyan modellt hozott létre, amelyben végigkísérik az érintetteket a teljes folyamaton. Amikor elkezdték a programot, azt gondolták, hogy az előre fizetés jelenti a legnagyobb gondot, de menet közben kiderült, hogy sok más akadály is van, úgyhogy már a bürokratikus útvesztőkön is próbálják átsegíteni a rászorulókat. Ehhez személyes mentorálást biztosítanak, a kivitelezéshez pedig ellenőrzött, megbízható munkásokat segítenek hívni, hogy a támogatás tényleg tartós javulást eredményezzen. A programba idén szeptemberig 86 családot tudtak bevonni, közülük 28-nál már el is készült a felújítás, összesen 163 millió forint támogatási értékben.
Ez nyilván nagyon kevés ahhoz képest, hogy mennyi embernek volna szüksége támogatásra, de tapasztalatokat már le lehet vonni belőle. A fő tanulság a Habitat szerint az, hogy a rászorulóknak nem elég papíron jogosultnak lenni a támogatásra, végig kell kísérni őket az egész folyamaton. De ahhoz, hogy igazán nagy, országos szinten is eredményt hozó változások legyenek, szociálisan célzott feltételrendszerre, állami előfinanszírozási lehetőségre, egyszerű ügyintézésre és helyi szinten működő támogatói hálózatra is szükség volna.
