Főhet a feje azoknak a külföldi ingatlanalapoknak, amelyek tavaly tavasszal megvásárolták a Rynart szállítmányozási cégcsoport által bérelt mintegy 300 ezer négyzetméternyi, kelet-közép-európai viszonylatban is páratlannak számító biatorbágyi raktárbázist. A Magyarországon csupán ügyvédi irodákon keresztül jelen lévő vevők ugyanis még csak nem is sejtették, hogy a Rynart-birodalom összeomlóban van. Valószínűleg ez az oka annak, hogy szokatlan új bérleti szerződést kötöttek a céggel: a Rynart az ilyesféle létesítményeknél szokásos havi 3-4 eurós négyzetméterenkénti bérleti díjjal szemben 7 euró körüli díj megfizetését vállalta, ám csak a 2007. tavaszi szerződést követő féléves türelmi idő után. Mire azonban fizetnie kellett volna, a magyar Rynart - követve holland anyacégét - bedobta a törülközőt, és az év elejétől már nem is szállít.

Az ingatlanokat megvásárlók bizonyára nem kispályások, de arra a forgatókönyvre ők sem számítottak, hogy esetleg csődbűntett áldozatai lehetnek. Hogy valóban így történt-e, azt a Rynart egyéb ügyeiben már tavaly nyomozást indító rendőrség is vizsgálja majd. Az új ingatlantulajdonosok egyike az ausztrál tulajdonú Challenger cégcsoport, amely - honlapja szerint - 20 milliárd dollár értékű ingatlanalapokat menedzsel. A másik vevőről, a Hung Log Two Ingatlanhasznosító Kft.-ről, illetve a mögötte álló luxemburgi Hung 1 S. a. r. l.-ről viszont csak annyi tudható, hogy szintén ingatlanalapokat működtet. Hogy összesen mennyit fizettek ki a biatorbágyi ingatlanokért, pontosabban az azokat tulajdonló négy projektcégért (a Grontal, a Mangro, a Namoc és a Rozália Park nevű kft-kért), arról az érintettek nem beszélnek. Az adott vállalkozások mérlege alapján azonban a raktárbázis-együttes értéke 20 milliárd forint körüli, azaz megközelítőleg annyi, amekkora a bebukott Rynart-cégcsoport adóssága.

Ám ebben a történetben nem annyira a vevők, mint inkább az eladók kiléte az érdekes. Az ingatlanokat tulajdonló projektcégekben ugyanis a tavaly tavaszi értékesítés előtt fellelhetők a 80 éves fuvarozói múltú Rynart-dinasztia bedőléséért felelősnek tartott, a magyar cégeket anno irányító Antonius Dominicus Franciscus Rynart (a holland cégalapító unokája) érdekeltségébe tartozó luxemburgi vállalkozások. Ám még ha bizonyosságot nyerne is, hogy az ingatlanokat csalárd módon menekítették el a Rynart-cégek hitelezői elől, utóbbiaknak egy fillér sem jutna, ugyanis azokat régebbi és jelenlegi gazdáik is többszörösen elzálogosították.

A biatorbágyi ingatlancsoport legértékesebb, még a 2006-os mérleg szerint is 13 milliárd forintos darabja a Grontal Ingatlanforgalmazó Kft.-é. E cégben 2004 tavaszától 2007 tavaszáig bukkantak fel tulajdonosként Franc Rynart luxemburgi érdekeltségei, az Antonius és Franciscus Invest nevezetű vállalkozások, s a Grontalt 2004 vége és 2006 tavasza között ő is vezette. A cég 2006-ban másfél milliárd forintos nyereséget könyvelt ugyan el, de a könyvvizsgáló felhívta a figyelmet arra, hogy olyan lejárt követelései vannak a Rynart Transport Kft.-vel szemben, amelyekre nem számolt el értékvesztést. Az ingatlant ráadásul a Grontal új tulajdonosának belépése után 940 millió eurós keretjelzálogjoggal és 2012 májusáig szóló vételi joggal terhelte meg a Bank of Scotland.

Nem jobb a helyzet a másik három ingatlannal sem, amelyeket új ausztrál tulajdonosa 25 millió eurós jelzálogjoggal terhelt meg. Közülük - 2006. évi mérlegeik szerint - a Mangro Kft. a legnagyobb falat, amelynek telkei 3 milliárd forintot érnek, míg a Namoc Kft.-é és a Rozália Park Kft.-é együttesen 2 milliárdot. E cégek közös vonása, hogy 2007 áprilisáig mindegyikükben felbukkant (egyéb osztrák, német és holland befektetők mellett) többségi befolyással bíróként Franc Rynart Dominicus Invest nevű luxemburgi cége. Sőt a Mangro Kft.-t eladásáig Franc Rynart vezette. A biatorbágyi ingatlanok és a Rynart-cégcsoport közötti kapcsolatokra utal az is, hogy a projektcégek, a magyar Rynart Transport Kft., valamint Franc Rynart luxemburgi vállalkozásai között szinte követhetetlen pénzügyi machinációk zajlottak, amelyek a Rynart-cégek évek óta halmozódó adósságainak elleplezését szolgálhatták. (Ilyen például az ingatlancégek 2006-os beszámolóiban feltüntetett közös "adósságrendezés", amelynek kedvezményezettje a projektvállalkozásokat felszámolással fenyegető holland Grontmij cégcsoport.) A holland unoka egyébként az állítólag működő, ám a HVG számára elérhetetlen, török Rynart-leányvállalatot igazgatja.

A központi magyar cégben, a Rynart Transport Kft.-ben mindössze néhány százmillió forintot érő jármű, irodabútor és számítógép maradt, miközben a legnagyobb, a holland Rabobank köré szerveződött hitelezői csoport 20 milliárd forintot követel tőle - tájékoztatta a HVG-t Pinka György felszámoló. A Rabobank és társai (köztük a Fortis Bank) a holland Rynart kezességvállalása mellett finanszírozták a magyar érdekeltségeket úgy, hogy azok teljes vagyonára zálogjogot jegyeztettek be. Így elsőbbséget szereztek ugyan a magyar felszámolásokban (a dolgozók végkielégítését is a bérgarancia-alapból fizetik ki), de sokra nem mennek vele, ha e cégek szinte üresek.

Hatmilliárd forinttal jelentkezett be például a Rabobank a Rynart-csoport saját tulajdonú autóinak vagyonkezelésére 2006 végén létrehozott RTH Kft. felszámolásába. "Ilyen trehányságot még egy felszámoló is ritkán lát, képtelenség megállapítani, mekkora a cég vagyona. Tízoldalas bérleti szerződést kötöttek például a Rynart Transport Kft.-vel úgy, hogy csak az nem derül ki belőle, mit adtak bérbe és mennyiért" - szögezte le Detre László felszámoló, aki emiatt büntetőfeljelentést fontolgat. Ami tény: a vagyonkezelőben 231 kamion maradt, ám némelyikről a rendőrség levette a rendszámot, elfogadhatatlan műszaki állapotára hivatkozva. Rossz nyelvek szerint a Rynart értékesebb autóinak magyar lízingcégek voltak a tulajdonosai, amelyek a felszámolás hírére egyszerűen elvitték a kamionokat. Olykor úgy, hogy behajtóik leállították a járműveket az utcán, leszállították a sofőrt, lepakolták az árut, s a volán mögé pattantak. Nem csoda, hogy az amúgy a megbízhatóságáról ismert Rynart több százmillió forint értékű árukészlettel nem tud elszámolni.

Kérdés, kellő fedezet lekötése nélkül finanszírozták-e ekkora összegű hitellel a Rynartot a holland bankok, vagy ez csak a látszat. Az tény, hogy a Rynart tavaly nyáron - a Benelux államokbeli Bencis befektetési alap beszállása után - sikeresnek tűnő reorganizációt hajtott végre, kifizette a tartozásait, és megtartotta a legnagyobb, a számára havi 1 milliárd forint feletti árbevételt hozó ügyfeleit, például a Tescót, a T-Mobile-t, az Unilevert vagy a Nestlét. "Csakhogy a magyar Rynart továbbra is havi 300 millió forintos veszteséget termelt, mert a versenytársakat kiszorító alacsony árai nem fedezték növekvő kiadásait" - vélekedett Pinka György. A hitelezők kifizetésének az esélyeit rontja, hogy a holland és a magyar Rynart-cégek egyidejű felszámolását senki sem hangolja össze. Az EU szabályai ugyanis ilyenkor mindössze információcserét írnak elő, összedolgozniuk csak a különböző tagállamokban egyszerre beesett bankok vagy biztosítók felszámolóinak kötelező.

GYENIS ÁGNES