Farkas Imre, a Zalahús Rt. volt vezérigazgatója szerint a vádak megalapozatlanok, amelyek a bírósági fórumon nem állják meg a helyüket. A Zalahúsnál lefolytatott vizsgálat során külső szakértők korábban megállapították, hogy a cég gazdasági problémáit külső körülmények okozták. Az ügyészség vádirata szerint a vezérigazgató 1999 közepétől az rt. többségi tulajdonosa volt, így az igazgatósági üléseken meghozott döntésekben érvényesíteni tudta az akaratát. 

Az érdekkörébe tartozó cégeken keresztül jelentős veszteséget halmozott fel: öt éven keresztül nem tett lépéseket az érdekeltségi körébe tartozó Zalaping-Bar tartozásának a behajtására. A szállítójárműveket a Zalahús 2001-től - az igazgató egyszemélyes társaságától - az IMI 55 Kft.-től bérelte. A kft. a különböző cégeknek 165 millió forint lízingdíjat fizetett, ezzel szemben, ugyanebben az időszakban a húsipari cég az üzemeltetési költségeken - biztosítás, üzemanyagköltség - kívül 301 millió forint bérleti díjat fizetett.

2003-ban a Zalahús készletei, pénzeszközei már nem fedezték a szállítói, hitelezői követeléseket, a cég fizetésképtelenné vált. 2005 februárjában a lejárt határidejű tartozások meghaladták az egymilliárd forintot, mindezek ellenére a volt igazgató utasítást adott az állatok felvásárlására, az áruk, szolgáltatások megrendelésére, amit azzal indokolt, hogy csak működő társaságot lehet eladni.  

A felszámolást megelőzően, 2007. március 7-én Farkas Imre 100 millió forintért értékesítette a többségi részvényeit, és lemondott igazgatósági tagságáról. A fizetésképtelenség és a cég eladása közötti időszakban a tagi hitelt, valamint az IMI-55 Kft. tartozását - mintegy kompenzációként - 66 millió forint értékben, különböző vagyontárgyak, bútorok, ingatlanok, gépkocsi és biztosítási kötvények átadásával kompenzálta a Zalahús Rt. 

Farkas Imre elmondta: ötvennégy éven keresztül egyhuzamban dolgozott a Zalahúsnál, több mint negyven évig volt a cég vezetője. A társaság az irányítása alatt lendült fel, és vált nemzetközileg elismert, országosan meghatározó, nagy céggé, annak ellenére, hogy soha nem kapott állami támogatást, hanem inkább a megszüntetését határozták el. Hozzátette: "A globalizáció olyan helyzetet hozott az egész magyar élelmiszeriparra, hogy a magyar tulajdonú cégek összeborultak, az állam azt sem tudta megadni, amit beígért."