Kamatrabszolgaság Magyarországon - uzsorások a cigánytelepen

Uzsorások mindig is léteztek, a nyomorgó és kiszolgáltatott embereknek az a fajta, minden képzeletet felülmúló kiszipolyozása azonban, amely a magyarországi cigánytelepeken dívik, viszonylag új, rendszerváltás utáni fejlemény. Miközben még a pesti alvilágban adott milliós uzsorakölcsönökre is jellemzően „csak” havi tíz százalékot számítanak fel a hitelezők, a jobbára romák között alkalmazott „kamatos pénz” rendszere ezektől a „szabályoktól” is teljesen elrugaszkodva működik. Olyan emberek „igényeire szabva” jött létre és működik, akik hó végén már bármilyen megalázó feltételekkel adott kölcsönt hajlandók felvenni, majd abban reménykednek, hogy segélyosztáskor sikerül visszafizetni.

„Nem fogod érteni, de ha adsz papírt-tollat, levezetem neked” – mondta a hvg.hu munkatársának az a roma asszony, aki bár arcát és nevét nem kívánta viszontlátni a cikkben, konyhaasztalánál elmesélte történetét. (A könnyebbség kedvéért az Ilona álnevet választottuk neki cikkünkhöz.) Matekozzunk, lássuk a szöveges példát: bár családja eleve nyomorog, tavaly december végén a szokásosnál is jobban megszorultak. Ilona lement az uzsoráshoz, ilyenből van néhány lakóhelyén, a borsodi faluban. Kölcsönkért húszezer forintot, amelyből – így állapodtak meg – január hatodikára negyvenezres tartozás kerekedett.

A kamatos pénzben nincs igazi, meghatározott időre szóló kamat, avagy hiteldíjmutató, a képlet egyszerűbb: a kölcsönkért összeg dupláját kell ugyanis megadni, majd ennek elmaradása esetén a duplájának dupláját, és így tovább. És ahhoz sem kell egy teljes hónap, hogy a százszázalékos kamat rárakódjon a kölcsönre: ha csupán pár nap van a szociális segély érkezéséig, akkor az adósnak abból már a dupla pénzt kell visszafizetnie. (Persze akadnak olyan uzsorások, akik „csak” 50 százalékos kamattal dolgoznak, ne gondoljuk azonban, hogy náluk az emberiességi szempontok érvényesülnek. Ők a kisebb kockázat, kisebb haszon elvét alkalmazzák.)