Huszonkét magyar politikus kapott lehetőséget arra, hogy az elkövetkező öt évben az Európai Parlamentben az uniót és Magyarországot érintő kérdésekben szakértsen, érveljen, döntsön. Megkerestük a bennünket július 14-iki beiktatásuk óta képviselő politikusainkat, hogy megtudjuk, mit éreznek személyes küldetésüknek, mivel győznék meg munkájuk hasznosságáról az ebben kétkedőket, és milyen témákban számíthatunk aktív jelenlétükre. A hvg.hu által összeállított nyolc kérdésre – amelyekre tömör válaszokat kértünk - a képviselők kevesebb  mint fele, tízen válaszoltak. Ketten elfoglaltságaikra hivatkozva nem tudtak eleget tenni kérésünknek, de volt olyan képviselő is, aki válaszul egy hónapokkal ezelőtti tanulmányt küldött. Emellett persze volt, aki válasz nélkül hagyta levelünket, vagy aki ingerülten kérte ki magának az időrabló kérést. A válaszadók között három szocialista, két jobbikos és öt fideszes EP-képviselő van.

Milyen konkrét eredmények elérésével volna elégedett mandátuma legvégén? 

Frakciózás

A június 7-i EP-szavazáson a Fidesz a szavazatok 56,3 százalékát megszerezve tizennégy mandátumhoz jutott, az MSZP négyhez, és a Jobbik – nem kis meglepetést és döbbenetet okozva – háromhoz, míg az MDF egyhez. A Fidesz-KDNP listájáról bejutó képviselők az Európai Néppárt képviselő-csoportjához csatlakoztak, a szocialista képviselők az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének képviselőcsoportjához, az MDF színeiben helyhez jutó Bokros Lajos az Európai Konzervatívok és Reformisták csoportjával dolgozik majd, míg a Jobbikos politikusok függetlenként szerepelnek majd.

A képviselők által erre a kérdésünkre adott válaszok bár változatosak, mégis inkább megmaradtak az általánosságok szintjén: az egész nehezen meghatározható „tagországok közötti erős együttműködés” és a „demokrácia alapértékeinek érvényesülése” mellett az unió jövőképe, az eredményes válságkezelés is szóba került. Valamivel konkrétabb a Schmitt Pál által említett határon túli magyarokat érintő önrendelkezési joga, az „őshonos nemzeti közösségek nyelvének” megőrzése, vagy a Járóka Lívia által kiemelt Európai Roma Stratégia keretében egy hosszú távú, pártokon és ciklusokon átívelő cselekvési terv megvalósulása. Gurmai Zita saját, a nők politikai részvételét előmozdító szabályozással kapcsolatos tervét „nagyon ambíciózusként” aposztrofálta. Balczó Zoltán jobbikos képviselő pedig a nemzetek önrendelkezésének feladása nélkül teremtene egyesült államokat az öreg kontinensen, míg párttársa, Szegedi Csanád a "cigánybűnözés" megállítását is feladatai közé sorolta.

Mit érez személyes küldetésének EP-képviselőként?

Nem nagy meglepetés, hogy – a leggyorsabban válaszoló képviselő címét is elnyerő - Schmitt Pál a sportot említette: „szószólója leszek a sport és az olimpiai mozgalom ügyének” – írta lapunknak. Többen említették az új tagállamok esélyegyenlőségét, vagyis hogy ezeket az országokat is – moratóriumok nélkül - az alapítókkal azonos jogok illessék meg, „inkább lehetőséget, mint kötelességet lássunk az EU-tagságban” - fogalmazott a fideszes-néppárti Őry Csaba. A határokon átnyúló szolgáltatások és a kiszámítható, kkv-kat támogató gazdasági környezet is kívánatos brüsszeli képviselőink szerint. A hátrányos helyzetben lévő csoportok felkarolása, a diszkrimináció felszámolása is több válaszban szerepelt. A legplasztikusabban Szegedi Csanád fogalmazta meg küldetését: „A magyar kultúra népszerűsítését és azt, hogy a trianoni határok porba hulljanak, hogy minden magyar szabadon élhessen a Kárpát-medencében”.

EP-újoncok. Cigányozás a szalonban © Túry Gergely

Mit érez igazságtalannak az Európai Unió működésében?

Az újabb tagállamokat érintő késleltetések, korlátozások, az egyenlő feltételek hiánya - ezt látják a legfőbb rákfenének a képviselők. Az átláthatóság, a kisebb tagállamok érdekérvényesítése is szóba került, ahogy az is, hogy a lefektetett uniós alapelvek sokszor nem érvényesülnek a gyakorlatban. Győri Enikő is ezt emelte ki, példaként a szlovák nyelvtörvényt és a 2006-os magyarországi eseményeket említette. Gurmai Zita ezúttal is a nőket említi, egészen pontosan a nők nem arányos képviseletét az uniós döntéshozatali rendszerben. Herczog Edit pedig - mint fogalmaz - nem tartja igazságtalannak az EU működését, csak helyenként egyensúlytalannak. Többen jelezték, hogy a Lisszaboni Szerződés előrelépést jelenthetne egy igazságosabb unió felé.

Mivel győzné meg munkája hasznosságáról azokat, akik szerint csak a kiutazókat csak a könnyű pénzszerzés motiválja?

Az állandó jelenlét és a döntéshozatalban való részvétel  fontosságát emelték ki a legtöbben, s azt is nem egy képviselő jelezte, hogy egyáltalán nem könnyű pénzszerzésről van szó, pláne nem haszonszerzésről. Az utazások és több háztartás fenntartása sok költséggel jár – jelezte a szocialista Göncz Kinga. Gurmai Zita és Őry Csaba válasza is egybecsengett, ők a kétkedőket arra kérik, próbálják ki, milyen ez a munka. Járóka Lívia azt mondja: pozitív visszajelzésekből nem szenved hiányt, ráadásul az év képviselőjének is megválasztották. Balczó Zoltán pedig azt mondta: „igyekezni fogok a Jobbik uniós parlamenti munkájáról beszámolni a hozzánk közelálló médiumok és lakossági fórumok segítségével, egyben cáfolva a főáramú hazai és nemzetközi médiumok hazugságait”. Surján László is úgy véli, „egy tisztességes és a realitások talaján álló sajtó is sokat segíthetne”. Mármint az előítéletek felszámolásában. Többen jelezték, az interneten nyomon követhető az uniós képviselők munkája, s ezt javasolják is mindenkinek.

Mi folyik ott? Az EP-képviselők arra buzdítanak, nézzük őket © Stiller Ákos

Mi az a téma, amellyel kapcsolatban biztosan fel fog szólalni a parlamentben?

A fogyasztóvédelem, a válságkezelés, a hátrányos helyzetben lévő csoportok megsegítése, kisebbségi jogok – fogadkozásuk szerint ezekben a témákban hallatják majd a hangjukat képviselőink a legtöbbször. Van persze, aki már jelezte, túl van az első felszólaláson. Göncz Kinga a szélsőjobb előretöréséről és az európai értékek védelméről értekezett, míg honfitársa, Balczó Zoltán Barroso felszólalására reagált, leleplezendő a nemzetek felszámolására irányuló szándékot. Herczog Edit pedig azt ígérte, hogy az egységes, átlátható, érthető energiaszámlákért emeli majd fel a szavát.

Mely problémáról érzi úgy, hogy azt mellőzték, de csak eddig, mert Ön tehet érte?

Bár nem is gondolnánk, de képviselőink a mellőzött témák közé sorolták a fogyasztóvédelmet, a roma integrációt és az emberi jogok kérdését. (Volt, aki félreértette a kérdést, s nem a téma, hanem saját mellőzöttségére vonatkozónak vélte, s válaszában jelezte, nem érzi háttérbe szorítva magát.)

„A női munkavállalók érvényesülése az információs és kommunikációs technológiák területén érdekes kihívásokkal szolgál” – mereng válaszlevelében Gurmai Zita. Surján László ennél pontosabban fogalmaz: „az unió nincs felkészülve arra, hogy a tagállamok kormányai tisztességtelenek, eltagadják valós gazdasági helyzetüket és arra sem, hogy értelmetlenül országuk érdekeivel ellentétes hatású rendelkezéseket hoznak. Ilyen például, ha az unió 30 százalékos önrészesedést kér a vállalkozásoktól, de a tagállam 50, sőt 70 százalékot ír elő. A butaság ellen sincs orvosság, de a nyilvánosság erejével a képviselő tehet valamit ellene”. Feladatát tisztán látja a jobbikos Szegedi Csanád: „a Jobbik képviselői a magyar érdek lobbistái az EP-ben”. Győri Enikő az offshore-szabályozást, míg Őry Csaba az ”időzített bombának” minősített, eladósodott önkormányzatok ügyét emelte ki.

Sok utazás, sok munka, két háztartás. © Stiller Ákos

Milyen félelmei vannak az EP-képviselőséggel kapcsolatban?

„Nem félek a farkastól, nem esz meg, csak megkóstol”- Surján László szellemes válaszával sommáznánk a többi képviselő válaszát, akik szinte egyöntetűen azt állítják, nem félnek semmitől, na de azért vannak kisebb kétségeik. Egyrészt a földrajzi távolság miatt, amely az itthoni ügyektől való távolmaradás illúzióját kelti, holott válaszadóink állítják, minden csábítás, vagy fáradság ellenére élő kapcsolatokat ápolnak az anyaországgal és annak ügyeivel. Balczó Zoltán felvetette, azért aggódik kicsit, hogy: „meg tudunk-e felelni 430 ezer szavazónk, és az ennél is több, velünk rokonszenvező ember elvárásainak?”.

Ön szerint miért más EP-képviselőnek lenni, mint magyar honatyának?

Ez a kérdés is szinte pártállás nélkül összecsengő válaszokra késztette képviselőinket: a polarizálódott pártpolitika sokkal kevésbé jelenik meg az EP munkájában. Schmitt Pál például úgy fogalmazott: ideiglenes szekértáborok alakulnak ki, „ha a magyar érdek úgy kívánja, bárkivel készek vagyunk együttszavazni”. Itt legfeljebb ellenfelek vannak, akik leginkább szakpolitikával foglalkoznak, az ideológiai kérdések háttérbe szorulnak, komplexebb döntések születnek sokkal több információ alapján, mint amivel Magyarországon operálhatnak a képviselők. Míg Gurmai Zita figyelmeztette lapunkat, hogy ő valójában honanya volt, addig Surján László a mérsékelt médiafigyelemre hívta fel a figyelmet: „a sajtó nem igazán foglalkozik velünk, errefelé a postás ritkán harapja meg a kutyát” - utalt az újságíró iskolák avítt példájára.