A felvonulás résztvevői azután indultak el a Műegyetem elől, hogy ott befejeződött az 1956. október 22-i nagygyűlésre emlékező rendezvény. A felvonulók közül egy csoport korabeli teherautó platóján utazva tette meg az utat a Bem térig, amelyen többek között a "Ruszkik haza!" felirat volt olvasható. A csendben vonuló emlékezők között számos határon túli magyar diák is volt. A menetet élén egy lyukas magyar zászlót tartó férfi ment, őt népviseletbe öltözött fiatalok követték.  

Több résztvevő nemzetiszínű zászlóval és transzparenssel vonult fel, amelyeken egyebek között az volt olvasható: "Vádolunk 200 ezer elmenekült hazánkfiáért", "Vádolunk Mansfeld Péterért", "Vádolunk Mindszenty József hercegprímásért". A rendőrök által felvezetett résztvevők a Döbrentei térnél fáklyát kaptak a szervezőktől és azokkal folytatták útjukat.

A Rákóczi Szövetség elnöke, Halzl József emlékező beszédében hangsúlyozta: a cselekvő összefogás, és nem a széthúzás volt a jellemző az 1956-os forradalomra. A forradalom mai üzenetéről beszélve úgy fogalmazott:  "alapvető megújulásra van szükségünk országunkban mind a hatalmi elit, mind a lakosság körében. Ennek során egyebek mellett  az egymás iránti szolidaritás és a cselekvő összefogás erényét kell magunkban felerősíteni, hiszen ezek az erények azok, amelyek 1956-ot a XX. század kiemelkedő világtörténelmi eseményévé tették".   

Kitért arra is, hogy a forradalom alatt a budapesti Széna téren elvették az ÁVH-sok fegyverét a felkelők, de nem lincselték meg őket, mert nem akartak erőszakot. A megemlékezés végén az 1848-49-es magyar szabadságharc hőse, Bem József tábornok szobránál a többi között a Fidesz, a Fidelitas, a KDNP, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az MDF, a Jobbik, a Magyarok Világszövetsége, a Politikai Foglyok Szövetsége, a Rákóczi Szövetség és több magyarországi, illetve határon túli civil szervezet koszorúit helyezték el.