A politikusokat arra kell sürgetni - hangsúlyozta -, hogy minél jobban és erőteljesebben ítéljék el az antiszemitizmust és a rasszizmust mind a közéletben, mind az egyéb megnyilvánulásokban, így például a publikációkban is. Hatvanöt éve először a szavakban nyilvánult meg a gyűlölet, aztán váltott át a szörnyű tettekre - emlékeztetett a konferencia díszvendége.

Mint Elie Wiesel közölte, a legfontosabb ugyanakkor az, hogy az emberek tiszteljék egymást, és a másik félelmét, örömét, illetve emlékét érzékenyen kezeljék. Az emlékek közül kiemelte, hogy a magyarországi zsidóság tevékenyen részt vett a történelmi Magyarország nagy eseményeiben, az ő nagyapja például az Osztrák-Magyar Monarchia felcsere volt az első világháborúban.

Arról is beszélt a ma Romániához tartozó Máramarosszigeten született író, hogy 1940-ben, Erdély egy részének Magyarországhoz való visszacsatolásakor az ottani zsidóság örömmel fogadta a magyar katonákat, és bíztak bennük és a magyar államban. Ezzel szemben az országgyűlés megszavazta a kirekesztő zsidótörvényeket, és a második világháború alatt a magyarországi zsidóságnak üldöztetés volt a része, pedig még a gettóba vonuláskor is meg voltak győződve arról, hogy a magyar állam megvédi őket - hívta fel a figyelmet.

Elie Wiesel és Sólyom László a Sándor-palotában © MTI - Kovács Tamás

Az író arra is emlékezett, hogy a deportáláskor látta sírni jóformán egyetlen alkalommal az édesapját, melynek során a katonatiszt elvette hivatalos papírjaikat és a kukába dobta azokat. Ennek ellenére - mint mondta - a mai Magyarország iránt nem érez gyűlöletet, "a mi rémületünk és szomorúságunk nem az új generációk felé irányul", mert az azóta felnőtt nemzedékek nem vettek részt a holokauszt borzalmaiban.

A mai magyar társadalom viszont felelős a múlt emlékeinek ápolásáért, azért, hogy ne felejtsék el soha azokat a rémtetteket, amelyeket a vészkorszak idején a zsidóság ellen elkövettek. A közönynek, a közömbösségnek ugyanis megvan a maga veszélye - tette hozzá.

A magyarországi zsidóságnak szánt mondataiban kitért arra: "ma is közétek tartozom, veletek vagyok", majd rámutatott: "együtt vagyunk felelősek egymásért". Annak is hangot adott, hogy amikor a magyarországi zsidók félnek, ő is reszket, míg amikor örülnek, ő is együtt örül velük.

A Nobel-díjas író arra is felhívta a figyelmet, hogy az emlékezés a múltra nagyon fontos, ezt pedig elősegítheti a vészkorszak szörnyűségeit taglaló oktatás színvonalának emelése. Az Egyesült Államokban egyetemeken, főiskolákon, illetve a közép- és általános iskolákban is külön programok alapján tanítják a vészkorszakot. Ugyanígy fontos a korabeli archívumok megnyitása is a tisztánlátás érdekében - mutatott rá.