A rasszista ideológiát követő Jobbik romakérdésre adott válaszainak társadalmi támogatottsága immár akkora, ami belépőt jelenthet az Európai Parlamentbe. A szélsőjobb előretörésében nagy a parlamenti pártok felelőssége.
„A Magyar Gárda Mozgalom Porubszky István századának Koppány vezér szakasza toborzással egybekötött lakossági fórumot tart” – ez nem egy abszurd kabarétréfa, hanem az európai parlamenti mandátum elnyerésére esélyes Jobbik gárdájának e heti felhívása. Ezek szerint a másfél évtizeddel ezelőtti szkinhedmozgalmak legendás pátyolgatója, Potyka bácsi újra feltűnt a politika közelében. Egy magát komolyan vetetni kívánó párt esetében persze érthetetlen ez a kapcsolat, s a Jobbik sem úgy indult, hogy kiöregedett szkinhedvezérek gyűjtőpártja legyen. Mára azonban a párt átvette a MIÉP helyét a szélsőjobboldalon, azaz felszív mindenkit magába, aki abban a szubkultúrában él és mozog.
Az egyetemi jobboldali ifjakat tömörítő közösségként indult Jobbik meglehetősen kacskaringós utat járt be addig, hogy a jövő vasárnapi választáson komoly eséllyel bejuthat az Európai Parlamentbe. A Jobboldali Ifjúsági Közösség 2003 őszén alakult át párttá, ám évekig nem tudott elszakadni a szokványos szélsőjobb tematikától – kivéve, hogy kerülte az antiszemita kliséket –, így a hagyományosan széthúzó szélsőjobboldalon nem tudott komolyabb támogatásra szert tenni.
A „futottak még” körből a cigánykérdés tematizálásával tört ki a párt. „A magyar embereknek elegük van abból, hogy a pénzükből, befizetett adóforintjaikból állami felügyelettel, állami koordinációval cigánytenyészet működik Magyarországon” – jelentette ki például több gyűlésen is Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke. Az ilyen sokkoló kijelentések egyre népszerűbbé tették a pártot. Cigányellenes kirohanásokkal ma Magyarországon könnyű támogatásra szert tenni, legalábbis akkorára bizonyosan, amennyi elegendő lehet az európai, majd a hazai parlamenti választásokon a küszöb átlépéséhez.
Jobbik-kampánynyitóra masírozó gárdisták. Fortélyos félelem © Fazekas István |
E tematika arcpirító sikeréért sokat tettek a mindenkori kormánypártok is, amelyek szavakban rendre kiálltak a cigányság felemelkedése, integrációja mellett, ennek megvalósítását azonban gyakorlatilag elszabotálták. A Jobbik karrierjének fontos összetevője, hogy egyes vidékeken hihetetlenül kiéleződött a romákkal kapcsolatos feszültség, amiről a nagy pártok mintha nem akartak volna tudomást venni. Helyi vezetőik inkább érzékelik a helyzet súlyosságát, s akár a pártközponttal is ellentétes álláspontot képviselnek, mint az a miskolci rendőrkapitány nyilatkozata után látható volt. Egyes, cigányok lakta vidékeken pedig különösen a falusi emberek érzik kiszolgáltatva magukat, hiszen mindennapjaik más valóságot mutatnak, mint amit a budapesti pártközpontokban láttatni szeretnének. A Jobbik viszont vállalja olyan, általánosító és provokatív mondatok kimondását is, amelyek minden eddigi politikai korrektséget felrúgnak, ám ez az emberek nem kis részében szimpátiát kelt. Ugyanakkor az e tárgykörre vevő réteg nem feltétlenül szélsőjobboldali – vagy legalábbis nem minősíti magát annak –, csak a Jobbikban látja azt az „őszinteséget”, amellyel szerinte szembe kellene nézni e konfliktusokkal.
A problémák végletes leegyszerűsítésével párosuló szókimondás sokat jelenthet szavazatokban, ha ugyanis alacsony lesz az európai választásokon a részvétel, akkor a párt könnyen veheti az akadályt. Negyvenszázalékos részvételnél 160 ezer szavazat kell a Jobbiknak a sikerhez, s ez ma már elérhetőnek tűnik a párt számára. S éppen azért, mert a cigánytematika révén kitörtek a hagyományos szélsőjobboldali táborból, képesek azon kívül is szavazatokat szerezni.
| Erőpróba - mit mondanak a felmérések? |
| A Jobbik a választani tudó „biztos” szavazók körében február óta 4 százalékra számíthat. Ez persze még kevés lenne a bejutáshoz, ám a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a választások előtt készült felmérések gyakran alábecsülik a kisebb pártok támogatottságát, és az időközi parlamenti, önkormányzati választási eredmények is azt sugallják, hogy – legalábbis alacsony részvétel esetén – a Jobbik könnyedén átlépheti az 5 százalékos küszöböt. Tovább. |
Gátlástalan, ám hatékony politikai marketingérzékről tanúskodik a Magyar Gárda megszervezése és Morvai Krisztinának az EP-lista élére állítása is. A médiahacknek indult, de váratlanul népszerűnek bizonyult Magyar Gárdával az emberek biztonság iránti, egyben bűnbakkeresési igényére játszik rá a párt, holott teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen szervezet csak látszatbiztonságot kínálhat, felvonulásaival legfeljebb a feszültséget szítja, megoldást kínálni nem tud. Egyes vidékeken, falvakban a helyiek már olyan rossznak érzékelik a közbiztonságot, hogy megmentőként tekintenek a gárdára. Nem véletlen, hogy a Jobbik állítja: kopogtatócédula-gyűjtése azokon a területeken volt a legsikeresebb, ahol etnikai feszültségek vannak.
Morvai Krisztina beemelése az EP-választási lista élére szintén a szélsőjobb karanténból való kitörést jelzi. Morvai ugyanis a 2006. őszi atrocitások kivizsgálása során mutatott aktivitásával lett népszerű olyan társadalmi rétegekben is, amelyektől a szélsőjobb radikalizmusa távol áll. Sokakban persze a Jobbikban való szerepvállalása hitelteleníti a jogásznő korábbi szerepét, ám személye és a Magyar Gárda szavazatokat tud hozni a pártnak, s ez már mérhető is volt az idei önkormányzati és parlamenti választásokon induló jobbikos jelöltek jó szereplésén.
| Rendőrálom |
| A Jobbik EP választási listáján a negyedik helyet töltheti be Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének (TMRSZ) főtitkára, ami elsősorban azzal a haszonnal jár, hogy „politikusként” így ideiglenesen mentesül az ellene bujtogatás vádjával folyó büntetőeljárás alól. Pedig a főtitkár évek óta, következetesen próbál úgy fogalmazni, hogy a radikális jobboldal iránti elkötelezettsége egyértelmű legyen, mégse lehessen azt jogi eljárásban is felhasználni ellene. Tovább. |
A Jobbik mindenekelőtt a legnagyobb ellenzéki párttól vihet el szavazatokat. A Fidesz – annak ellenére, hogy az egy a tábor, egy a zászló jelszót hangsúlyozza – a MIÉP-pel való, meglehetősen problémás együttműködésen okulva, 2002 után több kísérletet is tett arra, hogy a szélsőjobb szavazókat leválassza magáról, mégpedig egy moderált, antiszemitizmussal nem vádolható szövetséges párt zászlaja alatt. Erre első körben egy Lezsák Sándor vezette MDF látszott volna alkalmasnak, ám Lezsáknak nem sikerült megszereznie a párt vezetését. Ezután a KDNP átpozicionálására történt erőtlen kísérlet.
A Jobbik eleinte olyan pártnak tűnt, amely képes ezt a szerepet betölteni. Erre utal Vona Gábor tagsága Orbán Viktor polgári körében, illetve a 2006-os önkormányzati választásokon történt együttműködés. A párt azonban éppen ez után fordult radikális irányba, 2007 nyarán hozta létre a Magyar Gárdát, s távolodott el a Fidesztől. „Bohócgárda” – fogalmazta meg velősen véleményét Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke a Magyar Gárdáról, s azt sem rejtette véka alá, hogy hungaristának tartja a Jobbik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gárdáját, a Nemzeti Őrsereget.
Mindez a Jobbik vezetőségét hidegen hagyja, s a párt egyre több olyan elemet visz választási kampányába, amely a mindenkori szélsőségekhez kötődik. A párt – ha burkoltan is – radikálisan szélsőjobboldali eszmékkel operál, s úgy tesz szert népszerűségre, hogy szimplifikált, illúziókeltő válaszokat ad valós, de bonyolult társadalmi kérdésekre. A Jobbik megoldásai erőszakkal is fenyegetnek, Morvai Krisztina például azt találta mondani egy beszédében, hogy féljenek és reszkessenek tőlük, akiknek kell. Szlogenjük az Új Erő!, választási klipjük egy lesújtó ököllel szintén a félelemkeltést szolgálja, kísértetiesen utalva az egykori kommunista „Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll” jelszóra. A Nemzeti Őrsereg egyenruháját a nyilasokéra emlékeztető karszalag díszíti, a hungaristákra utaló H betű sem hiányzik róla, csak rovásírással írták fel rá. A pártot támogatja az antiszemita hecclap színvonalú kurucinfo, s együtt kampányolnak Toroczkai Lászlóval, a szélsőjobboldal egyik emblematikus politikusával is.
RIBA ISTVÁN
Egy lecsúszott zsákfaluban játszódik, ahhoz képest mégis meglepően pozitív kicsengésű a Loupe Színházi Társulás Az éjjel soha nem érhet véget című bemutatója. De mit jelent itt a fociultrák kedvenc dala? Kritika.
Parázs vita zajlott az EP-ben Magyarországról – Pride, gyülekezési jogok, sátánizmus.
Ami valójában egy kármentesítésre szoruló ipartelep.
A kamatok egyelőre nem érkeztek meg.
A Zippert a szélsőjobboldali AUR párt köreiből bízták meg a feladattal.
