A Jobbik az EP küszöbén: átlépik a határt

„A Magyar Gárda Mozgalom Porubszky István századának Koppány vezér szakasza toborzással egybekötött lakossági fórumot tart” – ez nem egy abszurd kabarétréfa, hanem az európai parlamenti mandátum elnyerésére esélyes Jobbik gárdájának e heti felhívása. Ezek szerint a másfél évtizeddel ezelőtti szkinhedmozgalmak legendás pátyolgatója, Potyka bácsi újra feltűnt a politika közelében. Egy magát komolyan vetetni kívánó párt esetében persze érthetetlen ez a kapcsolat, s a Jobbik sem úgy indult, hogy kiöregedett szkinhedvezérek gyűjtőpártja legyen. Mára azonban a párt átvette a MIÉP helyét a szélsőjobboldalon, azaz felszív mindenkit magába, aki abban a szubkultúrában él és mozog.

Az egyetemi jobboldali ifjakat tömörítő közösségként indult Jobbik meglehetősen kacskaringós utat járt be addig, hogy a jövő vasárnapi választáson komoly eséllyel bejuthat az Európai Parlamentbe. A Jobboldali Ifjúsági Közösség 2003 őszén alakult át párttá, ám évekig nem tudott elszakadni a szokványos szélsőjobb tematikától – kivéve, hogy kerülte az antiszemita kliséket –, így a hagyományosan széthúzó szélsőjobboldalon nem tudott komolyabb támogatásra szert tenni.

A „futottak még” körből a cigánykérdés tematizálásával tört ki a párt. „A magyar embereknek elegük van abból, hogy a pénzükből, befizetett adóforintjaikból állami felügyelettel, állami koordinációval cigánytenyészet működik Magyarországon” – jelentette ki például több gyűlésen is Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke. Az ilyen sokkoló kijelentések egyre népszerűbbé tették a pártot. Cigányellenes kirohanásokkal ma Magyarországon könnyű támogatásra szert tenni, legalábbis akkorára bizonyosan, amennyi elegendő lehet az európai, majd a hazai parlamenti választásokon a küszöb átlépéséhez.

Jobbik-kampánynyitóra masírozó gárdisták. Fortélyos félelem © Fazekas István

E tematika arcpirító sikeréért sokat tettek a mindenkori kormánypártok is, amelyek szavakban rendre kiálltak a cigányság felemelkedése, integrációja mellett, ennek megvalósítását azonban gyakorlatilag elszabotálták. A Jobbik karrierjének fontos összetevője, hogy egyes vidékeken hihetetlenül kiéleződött a romákkal kapcsolatos feszültség, amiről a nagy pártok mintha nem akartak volna tudomást venni. Helyi vezetőik inkább érzékelik a helyzet súlyosságát, s akár a pártközponttal is ellentétes álláspontot képviselnek, mint az a miskolci rendőrkapitány nyilatkozata után látható volt. Egyes, cigányok lakta vidékeken pedig különösen a falusi emberek érzik kiszolgáltatva magukat, hiszen mindennapjaik más valóságot mutatnak, mint amit a budapesti pártközpontokban láttatni szeretnének. A Jobbik viszont vállalja olyan, általánosító és provokatív mondatok kimondását is, amelyek minden eddigi politikai korrektséget felrúgnak, ám ez az emberek nem kis részében szimpátiát kelt. Ugyanakkor az e tárgykörre vevő réteg nem feltétlenül szélsőjobboldali – vagy legalábbis nem minősíti magát annak –, csak a Jobbikban látja azt az „őszinteséget”, amellyel szerinte szembe kellene nézni e konfliktusokkal.

A problémák végletes leegyszerűsítésével párosuló szókimondás sokat jelenthet szavazatokban, ha ugyanis alacsony lesz az európai választásokon a részvétel, akkor a párt könnyen veheti az akadályt. Negyvenszázalékos részvételnél 160 ezer szavazat kell a Jobbiknak a sikerhez, s ez ma már elérhetőnek tűnik a párt számára. S éppen azért, mert a cigánytematika révén kitörtek a hagyományos szélsőjobboldali táborból, képesek azon kívül is szavazatokat szerezni.

Erőpróba - mit mondanak a felmérések?

A Jobbik a választani tudó „biztos” szavazók körében február óta 4 százalékra számíthat. Ez persze még kevés lenne a bejutáshoz, ám a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a választások előtt készült felmérések gyakran alábecsülik a kisebb pártok támogatottságát, és az időközi parlamenti, önkormányzati választási eredmények is azt sugallják, hogy – legalábbis alacsony részvétel esetén – a Jobbik könnyedén átlépheti az 5 százalékos küszöböt. Tovább.

A legutóbbi választásokig a Jobbik is abban gondolkodott, hogy a különböző szélsőjobboldali csoportocskákat összefogva próbál szavazatokhoz jutni. 2006-ban még a nagy rivális MIÉP-pel is társult a siker érdekében, az eredmény azonban teljes kudarc lett, alig több mint 2 százalékot szereztek együtt. Ezután a párt irányt váltott, ami az új elnök, Vona Gábor nevéhez köthető: már nem a szélsőséges szervezeteket igyekeztek egybeterelni, hanem azok szavazóit megszerezni, ami mostanra láthatóan sikerült is.

Gátlástalan, ám hatékony politikai marketingérzékről tanúskodik a Magyar Gárda megszervezése és Morvai Krisztinának az EP-lista élére állítása is. A médiahacknek indult, de váratlanul népszerűnek bizonyult Magyar Gárdával az emberek biztonság iránti, egyben bűnbakkeresési igényére játszik rá a párt, holott teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen szervezet csak látszatbiztonságot kínálhat, felvonulásaival legfeljebb a feszültséget szítja, megoldást kínálni nem tud. Egyes vidékeken, falvakban a helyiek már olyan rossznak érzékelik a közbiztonságot, hogy megmentőként tekintenek a gárdára. Nem véletlen, hogy a Jobbik állítja: kopogtatócédula-gyűjtése azokon a területeken volt a legsikeresebb, ahol etnikai feszültségek vannak.

Morvai Krisztina beemelése az EP-választási lista élére szintén a szélsőjobb karanténból való kitörést jelzi. Morvai ugyanis a 2006. őszi atrocitások kivizsgálása során mutatott aktivitásával lett népszerű olyan társadalmi rétegekben is, amelyektől a szélsőjobb radikalizmusa távol áll. Sokakban persze a Jobbikban való szerepvállalása hitelteleníti a jogásznő korábbi szerepét, ám személye és a Magyar Gárda szavazatokat tud hozni a pártnak, s ez már mérhető is volt az idei önkormányzati és parlamenti választásokon induló jobbikos jelöltek jó szereplésén.

Rendőrálom

A Jobbik EP választási listáján a negyedik helyet töltheti be Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének (TMRSZ) főtitkára, ami elsősorban azzal a haszonnal jár, hogy „politikusként” így ideiglenesen mentesül az ellene bujtogatás vádjával folyó büntetőeljárás alól. Pedig a főtitkár évek óta, következetesen próbál úgy fogalmazni, hogy a radikális jobboldal iránti elkötelezettsége egyértelmű legyen, mégse lehessen azt jogi eljárásban is felhasználni ellene. Tovább.

A Jobbik hívei az idén januári ferencvárosi időközi parlamenti választások óta hihetnek abban, hogy reális lehetőség az országos választási siker. Ez az áttörés győzhette meg azokat is, akik addig csupán azért nem a Jobbikot jelölték meg kedvenc pártjukként, mert esélytelennek látták. A Jobbik támogatottságát januárig legfeljebb csak 1 százalék körül mérték a közvélemény-kutatók (lásd Erőpróba című írásunkat), azóta viszont egyre jobb eredményeket becsülnek neki. E kalkulációkat erősítik az időközi választásokon elért eredmények is, hiszen például a tapolcai polgármester-választáson jelöltjük 7 százalék fölé jutott, míg áprilisban egy ajkai önkormányzatiképviselő-választáson közel 19 százalékot kaptak.

A Jobbik mindenekelőtt a legnagyobb ellenzéki párttól vihet el szavazatokat. A Fidesz – annak ellenére, hogy az egy a tábor, egy a zászló jelszót hangsúlyozza – a MIÉP-pel való, meglehetősen problémás együttműködésen okulva, 2002 után több kísérletet is tett arra, hogy a szélsőjobb szavazókat leválassza magáról, mégpedig egy moderált, antiszemitizmussal nem vádolható szövetséges párt zászlaja alatt. Erre első körben egy Lezsák Sándor vezette MDF látszott volna alkalmasnak, ám Lezsáknak nem sikerült megszereznie a párt vezetését. Ezután a KDNP átpozicionálására történt erőtlen kísérlet.

A Jobbik eleinte olyan pártnak tűnt, amely képes ezt a szerepet betölteni. Erre utal Vona Gábor tagsága Orbán Viktor polgári körében, illetve a 2006-os önkormányzati választásokon történt együttműködés. A párt azonban éppen ez után fordult radikális irányba, 2007 nyarán hozta létre a Magyar Gárdát, s távolodott el a Fidesztől. „Bohócgárda” – fogalmazta meg velősen véleményét Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke a Magyar Gárdáról, s azt sem rejtette véka alá, hogy hungaristának tartja a Jobbik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gárdáját, a Nemzeti Őrsereget.

Mindez a Jobbik vezetőségét hidegen hagyja, s a párt egyre több olyan elemet visz választási kampányába, amely a mindenkori szélsőségekhez kötődik. A párt – ha burkoltan is – radikálisan szélsőjobboldali eszmékkel operál, s úgy tesz szert népszerűségre, hogy szimplifikált, illúziókeltő válaszokat ad valós, de bonyolult társadalmi kérdésekre. A Jobbik megoldásai erőszakkal is fenyegetnek, Morvai Krisztina például azt találta mondani egy beszédében, hogy féljenek és reszkessenek tőlük, akiknek kell. Szlogenjük az Új Erő!, választási klipjük egy lesújtó ököllel szintén a félelemkeltést szolgálja, kísértetiesen utalva az egykori kommunista „Munkásököl vasököl, oda sújt, ahova köll” jelszóra. A Nemzeti Őrsereg egyenruháját a nyilasokéra emlékeztető karszalag díszíti, a hungaristákra utaló H betű sem hiányzik róla, csak rovásírással írták fel rá. A pártot támogatja az antiszemita hecclap színvonalú kurucinfo, s együtt kampányolnak Toroczkai Lászlóval, a szélsőjobboldal egyik emblematikus politikusával is.

RIBA ISTVÁN