Aktív, szigorú, sokat író

„Passzív, szigorú, keveset beszélő” – hivatalba lépése kezdetén ilyen államfőt ígért Sólyom László köztársasági elnök. Aktív, szigorú, sokat író – mandátuma öthatodának kitöltése után így jellemezhető politikai szerepvállalásai alapján a köztársaság első embere.

HVG

Sólyom nemcsak az egyes alkotmányos szereplők – főbíró, ombudsmanok, főállamügyész – jelölése során vezetett be új kurzust, vállalva a nyílt konfrontációt az Országgyűléssel. A Sándor-palota a parlament által elfogadott törvények szentesítése kapcsán sem szorítkozott pusztán pecsétnyomó szerepre. A rendszerváltás utáni három államfő közül az első kettő együttvéve sem ütközött annyiszor a képviselőházzal, mint a jelenlegi államfő az utóbbi négy esztendőben (lásd ábránkat a 15. oldalon). Sólyom az eddig elé terjesztett 511 törvény közül összesen 31 aláírását tagadta meg, míg Göncz Árpád és Mádl Ferenc 1990–2005 között együttesen 29 jogszabályt dobott vissza a Háznak vagy küldött át revízióra az Alkotmánybíróságnak. Az a kétszáz oldalnyi levelezés, amit a köztársaság első polgára a házelnökkel és az AB elnökével a nem szentesített törvények ügyében e periódusban folytatott, hovatovább megtöltene egy önálló kötetet.

A törvények megfontolásra visszaküldésének a lehetőségével Göncz elnök egy teljes évtized alatt csupán két alkalommal élt, mindkétszer 1997 elején. Utódja már gyakrabban vette elő az elnöki arzenálból a politikai vétó eszközét. Igaz, Mádl is csak azt követően élt e jogosítványával, hogy 2002–2005 között politikai társbérletbe kényszerült a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kabinettel. Az államfőként is precíz szakjogásznak megmaradt akadémikus mindvégig szívesebben nyúlt azonban az alkotmányos vétó (vagyis az alá nem írt törvény alkotmánybírósági felülvizsgálatra utalásának) lehetőségéhez, mint a politikai vétó eszközéhez. Az utóbbi intézmény voltaképp az elmúlt négy esztendőben futott be igazi karriert.

A konzervatív-liberális Sólyom számára a törvények megfontolásra visszaküldése lett az a közjogi eszköz, amellyel ellenzéki elnökként kifejezésre tudja juttatni saját morális értékrendjét, illetve államszervezési elképzeléseit a szociálliberális oldal egyes – alkotmányellenesnek nem minősülő – törekvéseivel szemben. Az elnöki kontrák hátterében esetenként társadalomfilozófiai ellentétek álltak. A gyes három évről két évre csökkentése kapcsán Sólyom például alapjaiban kérdőjelezte meg a koalíció demográfiai kérdésekben elfoglalt álláspontját. Máskor környezetvédelmi, illetve adatvédelmi megfontolások miatt dobott vissza a T. Háznak egyes törvényeket. Volt példa azonban arra is, hogy az elnöki jogosítványok fölötti őrködés jegyében élt a politikai vétó lehetőségével, minthogy az Országgyűlés egy konkrét ügyben le akarta rövidíteni a törvények vizsgálatára a Sándor-palota rendelkezésére álló 15 napos határidőt.

HVG

Az államfő politikai vétói nemcsak a kormányoldal törekvéseit keresztezték az elmúlt években, hanem olykor az ellenzékét is. A Balaton-törvény, illetve az 1995-ös vízgazdálkodási törvény ökológiai előírásainak felpuhítását (településfejlesztési érdekek címén) például a parlamenti jobboldal is forszírozta.

Az AB-re átküldött törvényekkel ellentétben – ezekből az ügyekből Sólyom eddig mindig győztesen jött ki – a politikai vétók nem mindig hoztak sikert az elnök számára. Az eddig megfontolásra visszadobott húsz törvénynek mintegy a felét illetően a Ház második nekifutásra sem volt hajlandó megváltoztatni eredeti döntését. Az állami kitüntetések visszautasításának lehetőségét megteremteni sürgető elnöki felvetést a parlament éppúgy lesöpörte az asztalról (igaz, később az AB Sólyom intenciójának megfelelően korrigálta a jogszabályt), mint a Balaton vízminőségének védelme érdekében megfogalmazott államfői intelmeket.

Az elnök politikai vétói egyre cizelláltabb formát öltenek. A ciklus elején Sólyom még csak másfél–két oldalas leveleket intézett a házelnökhöz. A múlt heti népszavazási törvényt visszaküldő átirat négyszer ilyen hosszú. Az új polgári törvénykönyv szentesítését megtagadó levél pedig három fejezetből és 11 alfejezetből áll, terjedelme 14 oldal. Az elnöki vétók indoklása időnként szinte pótolja azt a hatástanulmányt, amit a Sándor-palota újra és újra számon kér a törvényjavaslatok beterjesztőin. Az utóbbi időben szakirodalmi hivatkozásokkal és lábjegyzetekkel is kiegészültek e hivatalos levelek, amelyek – legalábbis formailag – egyre jobban emlékeztetnek Sólyom egykori AB-határozataira. Megkockáztatható: a politikai vétó lett az államfő számára az a műfaj, amelynek révén valamelyest kifejezésre tudja juttatni elnöki ars poeticáját. Ezek a levelek újabban elsősorban a parlamenti barkácsolást veszik célba. Vagyis azokat az egyes képviselők által kidolgozott törvényeket, amelyek olykor – akár merő jó szándékból – zűrzavaros szabályokat építenének be a jogrendszerbe.

BABUS ENDRE