Ahogy várni lehetett, elmaradt az áttörés Trump és Putyin csúcstalálkozóján
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Az MSZP-ből kiábrándultak és bizonytalanok táborához is szólt Mesterházy Attila, a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje szombati beszédében – vélik az MTI által vasárnap megkérdezett politológusok. Az elemzők az „Utánam, srácok!” szlogen utóéletét még kérdésesnek tartják.
Mesterházy Attila az MSZP szombati budapesti kampánynyitóján, ahol bemutatta a párt kormányprogramját, egyebek mellett azt mondta: „készen állok, hogy végigmenjek az úton, megvan bennem ehhez az erő, induljuk együtt. Utánam, srácok!”.
Arra a kérdésre, hogy kinek szólt a beszéd, Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet kutatási igazgatója azt mondta, a beszédnek három címzettje volt. Mesterházy Attila egyik üzenete szerinte a párton belüli ellenfeleknek szólt, amikor az új vezető szükségességét hangsúlyozta, aki szakít a „múlt kétes tradícióival”. Ez azért is fontos, mert az MSZP-ben a választás után várhatóan küzdelem lesz a frakcióvezetői posztért.
A másik üzenet a szocialista pártból a megszorítások miatt kiábrándult szavazóknak szólt, akik még nem álltak át más párt táborába. Nekik elsősorban jóléti intézkedéseket helyezett kilátásba az MSZP miniszterelnök-jelöltje – fejtette ki. Az elemző az MSZP új, ellenzéki szerepfelfogásáról szóló üzenetét véli a beszéd harmadik szólamának, amellyel Mesterházy kilátásba helyezte a leendő stratégiát. Az állami kiadások növelésére tett ígéretek ugyanis alkalmasak lehetnek arra, hogy az MSZP baloldali pártként bírálni tudja majd a leendő kormányerőt.
A beszéd külsőségeivel kapcsolatban Mráz Ágoston Sámuel kifejtette: a szocialista párton belül egyfajta apátia vált úrrá, ami szerinte alapvetően arra vezethető vissza, hogy az MSZP még abban sem lehet biztos, hogy sikerül-e megszereznie a második erő pozícióját. Így a kampánynyitó is egyfajta lelkesítő rendezvény igyekezett lenni a következő 50 napban aktív szerepet vállalók számára – mondta. Az „Utánam, srácok!” jelszóval összefüggésben a kutatási igazgató elmondta, hogy annak jelentőségét nem szabad túlbecsülni, ugyanakkor előfordulhat, hogy azzal majd ellenfelei megpróbálják nevetségessé tenni az eddig a nyugdíjas választók bizalmáért küzdő Mesterházyt.
Vasali Zoltán, a Progresszív Intézet vezető elemzője a beszéd célcsoportjáról szólva azt mondta: Mesterházy Attila alapvetően két társadalmi csoportot szólított meg. Egyrészt az MSZP-szimpatizánsokat, akiknek kell egy lendület ahhoz, hogy elmenjenek szavazni. Másrészt azoknak is szólt, akik a bizonytalanok sokaságába tartoznak, akiknek kell valamilyen motiváció, hogy elmenjenek voksolni.
Az előbbi tábornak az volt az üzenet, hogy a sokat bírált baloldali alternatívában létezik valami olyan, ami megújulhat. Az utóbbi csoport esetében pedig konkrétan utalt arra a kormányfőjelölt, hogy a radikálisok lehetséges jelenléte a következő parlamentben komoly veszélyt jelent, amely miatt erősnek kell lenniük a szocialistáknak - vélekedett.
A külsőségekkel összefüggésben Vasali Zoltán azt mondta, egy „amerikanizálódásnak” a része az, hogy a miniszterelnök aktivitást mutatott a testbeszédével is. A hangosabb fordulatok is a lendületet szolgálják, amelyek egyébként egyre általánosabbá váló nyugat-európai formák – tette hozzá. Az „Utánam, srácok!” szófordulattal kapcsolatban rámutatott: a közéleti személyiségek gyakran keresnek olyan mondatokat, amelyeket az emberek az ő arcukhoz tudnak kötni. Az elemző szerint a lendületet, fiatalosságot tükröző „Utánam, srácokról!” majd a következő egy-két hétben fog eldőlni, hogy mottó lesz-e belőle, vagy elfelejtik.
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Az együttműködés fontosságát hangsúlyozta Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnök is a pénteki alaszkai orosz-amerikai csúcs után tartott sajtótájékoztatón, ám részleteket egyikük sem árult el. Trump viszont már Vlagyimirnek hívja a „nagyszerű politikusnak” nevezett orosz vezetőt.
A szakemberek érdeklődve figyelték, miként viselkedik az amerikai és orosz elnök a tárgyalásuk előtt.