Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa és a Magyar Helsinki Bizottság felháborítónak tartja azt a hatósági gyakorlatot, hogy Magyarországon született, több éve itt élő gyerekeket visszaküldenek feltételezett származási országukba – tudatták a szervezetek sajtóközleményükben.

Hazánkban jelenleg közel 40 ismeretlen állampolgárságú gyermek él gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél, és számuk a statisztikai adatok szerint várhatóan évente 5-10 fővel növekszik. Számos alkalommal előfordul, hogy a nem magyar állampolgárságú anyától magyar kórházban született gyereket édesanyja a születése után a kórházban hagyja. Az esetek többségében az ilyen gyermekek édesanyja magyar nemzetiségű, édesapjuk pedig valószínűsíthetően magyar állampolgár is, a gyermekeket azonban a jogszabályok alapján ismeretlen állampolgárságúként anyakönyvezik, magyar állampolgárságot nem szerezhetnek, nem fogadhatóak örökbe.

„Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb esetben román állampolgárságú, de magyar nemzetiségű anyák gyermekeiről van szó, akiket 4-5 éves korukban visznek el az őket addig nevelőktől egy másik országba, teljesen idegen környezetbe” – mondta lapunknak Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke. Ha a magyar és külföldi hatóságok közötti levelezések gyorsan zajlanának, akkor azzal nem lenne gond, hogy néhány hetes vagy hónapos babákat az édesanya állampolgársága szerinti országba visznek, de néhány éves – magyarként nevelkedett – gyermekek kiszakítása a már megszokott környezetükből teljesen indokolatlan. Még akkor is, ha a jelenlegi jogszabályok ezt írják elő. A gyermekek ugyanis a szülők állampolgárságát öröklik, s amennyiben ez nem egyértelmű – például egy magára hagyott csecsemő esetén –, akkor hivatalból a V. kerületi gyámhivatal ját el az ügyben. Megkeresi az illetékes hatóságokat, az országot, ahonnan az anya valószínűleg származik, s néhány évig leveleznek a gyermek elhelyezéséről.

Ez történt azzal a hároméves kisfiúval is, aki a kecskeméti SOS-Gyermekfaluban élt, hivatásos nevelőszülői családban. A nevelőszülő semmilyen információt nem kapott arról, hogy a kisfiút hova viszik, csak annyit tudott, hogy Brassóba, Romániába. A Gyermekfalu munkatársai saját személyes kapcsolataikat felhasználva érték el a brassói hatóságokat a kiszállítás előtt pár nappal. Ekkor derült ki, hogy a kinti román szakembereknek eszükbe sem jutott, hogy a gyermek csak magyarul beszél, nem készültek magyarul beszélő kollégával – sem a határon történő átvételre, sem pedig a gondozási hely kiválasztásakor. Az illetékes magyar gyámhivatal semmilyen információt nem adott egyik fél számára sem, ami megkönnyíthette volna a gyermek beilleszkedését új környezetébe.

Pardavi Márta a hvg.hu-nak azt mondta: 2009 februárjában az S.O.S. Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa elérte, hogy 5 párt képviselője egy közös javaslattal álljon elő az állampolgársági és a gyermekvédelmi törvények módosításáról. Az illetékes minisztériumok kifogásokat fogalmaztak meg, s végül az Országgyűlés nem tűzte napirendre. „Nem az a baj, ha egy indítvánnyal kapcsolatban kérdések, fenntartások vannak, de az már érthetetlen, hogy miért áll meg egy ilyen folyamat” – magyarázza a társelnök. Pardavi Márta szerint azért is szerencsés lenne a módosítás, mert vannak olyan fiatalok, akik ismeretlen állampolgárságúként válnak nagykorúvá, s innentől kezdve minden ügyintézés, utazás, orvosi ellátás kihívást jelent, hiszen hivatalos papírok nélkül, hontalanként kellene intézkedni. „Útlevelük nincs, így tartózkodási engedélyt nem kaphatnának, így ilyenkor a Bevándorlási és Állampolgári Hivatal általában méltányosságot gyakorol, de megfelelő jogi szabályozás esetén egy Magyarországon felnövő embernek erre nem lenne szüksége” – tette hozzá.

Az ombudsmanhoz forduló civil szervezetek álláspontja szerint a repatriálás nem megfelelő megoldás, és ellentmond az alkotmányos és nemzetközi jogi követelményeknek. Az évek óta családi környezetben élő, nevelőszüleikhez kötődő gyermekek kiszakítása megszokott életvitelükből jelentős traumát okoz, ami olyan helyzetet idéz elő, amely sem az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében megfogalmazott gyermekvédelmi követelményekkel, sem a Magyarország által is ratifikált 1989-es New York-i gyermekjogi egyezmény előírásaival nem egyeztethető össze. Alkotmányos visszásságot okoz továbbá, hogy a szerető nevelőszülők által nevelt ismeretlen állampolgárságú gyermekek ügyében minden előkészítés nélkül érkezik a néhány napon belüli átadást elrendelő határozat, amelyben a gyámhivatal sem a döntés jogszabályi alapját nem adja meg, sem a lehetséges jogorvoslatokról nem nyújt tájékoztatást.

A Magyar Helsinki Bizottság és az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa azt kérte az állampolgári jogok országgyűlési biztosától, hogy soron kívüli, sürgősségi vizsgálatot folytasson le az ügyben.