„Le a Halállal, ki a csókkal…”
(Ady Endre: A »Dies irae«)
Anyai részről a vendéglős Gundel családhoz tartozott. Anyai dédapái Bajorországban, Itáliában születtek. Apai fölmenői földbirtokos bárók voltak. Dalmáciából menekültek a török elől Magyarországra.
Nagyapja, Gundel Károly éttermében született. „A gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett.” (Petőfi Népe, 2013. december 5.)
Édesanyja, Gundel Katalin mindhárom fia művész lett. Latinovits egyik féltestvére, Bujtor István színész, a másik, Frenreisz Károly zenész. Apja, aki nem sokkal fia születése után elhagyta a családot, kitűnően zongorázott, földbirtokai elvesztése után egy ideig ebből élt, végül kazánfűtőként halt meg még az ötvenedik születésnapja előtt. (Heti Válasz, 2008. december 18.)
Pikinek becézett Zoltán fia már kiskorában kitűnt előadóképességével és memóriájával. A VII. kerületi Tanítóképző Intézet Damjanich utcai gyakorló iskolájában kezdte meg iskolai tanulmányait hatodik születésnapja előtt egy héttel. 1941-ben beíratták a Villányi úti Ciszterci Szent Imre (később József Attila) Gimnáziumba, amelyet már államosítottak, mire Latinovits Zoltán 1949-ben leérettségizett, de még viselte Szent Imre nevét. A cserkészcsapatát is így hívták.
Latinovits Zoltán cserkésszé avatása
Mozgó Világ, 2016/2. / Arcanum
A gimnáziumban előadták Sárközi György Dózsa György című darabját. Latinovits ebben egy kis szerepet kapott. Bajor Gizi az előadás után megkereste, és javasolta neki, menjen színésznek.
Érettségi után nem vették föl a Műegyetemre. Asztalostanoncnak állt, aztán a MÁVAG-ban dolgozott hídépítő munkásként. Ott színjátszókört alapított.
A Népművelési Intézet színjátszócsoportjának előadásában Mátyás király szerepét kapta. A Népszava kritikusa, Rajk András már a műkedvelők között is meglátta benne az elhivatott színészt:
Latinovics (sic!) Zoltán Mátyás király alakítását kell kiemelni. Talán az egész este legjobb művészi teljesítménye volt. Minden műkedvelő színjátszó – s néhány hivatásos színész is – tanulhat ebből a játékból mértéktartást. Szép, egyenletes beszédével, a felesleges mozdulatok, a túlontúl nyomatékos közjátékok lecsiszolásával, szeretetreméltó, ifjúságában is bölcs Mátyás királyt varázsolt a színpadra; olyant, amilyennek a népi hagyomány őrzi.
1951-ben a MÁVAG javasolja az ifjú munkás felvételét az egyetemre. Föl is veszik, és 1956-ban kitüntetéssel diplomázik építészmérnökként. Verset mond az egyetemi rendezvényeken, minden évben megnyeri a szavalóversenyeket. Lehotay Árpádnál és Galamb Sándornál tanul színészmesterséget. Közben tartalékjátékos a Haladás legfelső osztályban szereplő kosárlabdacsapatában és vitorlásversenyzőként is megállja a helyét.
Diplomás mérnökként nyomban elszegődik segédszínésznek Debrecenbe, a Szendrő József igazgatta színházba.1959-ben Miskolcra megy, ahol már a színház vezető színészeként tartották számon.
Páratlanul gazdag és sikeres filmszínészi pályája is elkezdődik. A Gyalog a mennyországba című, 1959-ben bemutatott filmdrámában főszerepet játszik Törőcsik Mari oldalán.
A gimnáziumi osztálytárshoz, Vajda Miklóshoz írott – a Mozgó Világ, 2016/2. számában közölt – levelei azonban arról tanúskodnak, hogy rossz lelki állapotban élte át ezt az időszakot. 1959 őszén írott levele szerint: „Nagyon, nagyon rosszul érzem magam, nemcsak a színházban, a városban is. Teljesen elvesztettem magam, és ha Pesten 1200 körüli állást tudnék kapni, bármilyen vonalon, azonnal itt hagynék csapot, papot. Rettenetes állapot ez. Eddig még minden évben visszatért. Szorongásaim vannak, izzadok csak a színpadon. Sajnos nem tudom elképzelni a jövőmet színháznál”. 1960 áprilisában ezt írja:
Novemberben és decemberben kb. másfél hónapot feküdtem a Magdolnavárosi Kórház idegosztályán „depressio reactiva” címszó alatt, valami új svájci injekció sorozatot kaptam, sajnos nem használt, így hát jobb híján januárban ismét visszajöttem. Azóta megint csak feszült, szorongásos és célnélküli reménytelen „életet” élek, teljesen elzárkózva a világtól, tele kisebbségi érzésekkel; sajnos szeptember óta ismét sexuális abstinentiában élek jobb híján. Freudista analízis nyilván ezt állítaná minden baj alapokává.
