szerző:
HVG

A politikában nincs lehetetlen – újra szembesülhettek az ősi bölcsességgel a magyar választók a két rendszerváltó párt, az MDF és az SZDSZ korábban elképzelhetetlen választási együttműködése kapcsán.

Egy zászló – a Fideszé – maradhat állva a konzervatív oldalon, ha megvalósul az MDF és az SZDSZ még néhány nappal ezelőtt is tagadott választási összefogása. A magát konzervatívnak nevező Fórum és a liberális párt összeborulása révén létrejövő, középre igyekvő politikai képződmény – amely a Demokratikus Centrum munkacímet viseli – egyelőre persze csak alkalmi szövetség. Hosszabb távon viszont kétségkívül alapja lehet egy új középpárti formációnak.

Az együttműködés jelentőségét jócskán csökkenti, hogy a tavaszi országgyűlési választásokra létrehozott MDF–SZDSZ stratégiai szövetség két olyan párt között jön létre, amely jószerével már csak a nevét viszi tovább a rendszerváltás politikai örökségéből. Az egykori antikommunista SZDSZ-ből mára – a szélesebb közvélemény szemében mindenképp – a baloldalhoz csapódott, a belső hatalmi harcok által megviselt törpepárt lett, amelynek emblematikus alakjai már más pártokban, illetve sehol sem politizálnak.

Az utóbbi években a kizárásoktól, kilépésektől hangos MDF sem emlékeztet már arra az Antall József vezette pártra, amely az ország kormányozhatósága érdekében a rendszerváltáskor paktumot kötött az SZDSZ-szel. Azzal az SZDSZ-szel, amely aztán – a mostanihoz hasonlóan a jobboldali veszély elhárítása címén – a legfőbb katalizátora volt az éppen az MDF-fel szemben létrehozott ellenzéki „civil koalíciónak”, a Demokratikus Chartának. De a Dávid Ibolya személyében 11 éve ugyanazon elnök által vezetett MDF sem azonos már azzal a Fórummal, amelyik 1998 és 2002 között koalícióban kormányzott a Fidesszel, és amelyik a leglátványosabb politikai fordulatot annak a Bokros Lajosnak a tavalyi helyzetbe hozásával – EP-választási listavezetővé, majd miniszterelnök-jelöltté választásával – hajtotta végre, akit a Horn-kormány pénzügyminisztereként még a konzervatív értékekre fittyet hányó, neoliberális közgazdásznak tartott.

Az alakuló MDF–SZDSZ-szövetség – ma még – eseti jellegét erősíti, hogy formálisan nem lesz közös választási lista. Akkor ugyanis az 5 százalékos parlamenti küszöb 10 százalékra emelkedne. A megállapodástervezet szerint – amely e héten kerül a keserű pirula bevételétől egyelőre ódzkodó fővárosi MDF-esek, majd a hónap végén a párt országos választmánya elé – az SZDSZ három politikusa az MDF országos listáján kapna helyet. Retkes Attila pártelnököt például a siker esetén befutó, 7. helyre sorolnák, más liberálisok – így Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes – a budapesti lista élmezőnyében várhatnák a megméretést. A választókerületek egy részében – főként Budapesten – a két párt közös jelöltet indítana, és az együttműködés kiterjedne az őszi helyhatósági választásokra is, amikor az MDF a liberálisok főpolgármester-jelöltjét támogatná. Egyelőre ellentmondásosak a hírek arról, azzal járna-e mindez, hogy az SZDSZ nem jelentkezik be a választásokra, s így a párt neve húsz év után teljesen eltűnik a szavazólapokról.

Az egyezséget még el is kell fogadtatni mindkét párt tagságával. Az MDF-ben a tavaly júniusi EP-választásokat megelőzően három nap alatt sikerült ugyan lenyomni a helyi szervezetek torkán Bokros jelölését, ám a mostani váltás nehezebb falat lehet. Korábban csak arról kellett meggyőzni a „rettenetes” tagságot, hogy a két nagy párt populista politikusaival szemben az MDF olyan józanul gondolkodó szakember mögé sorakozott fel, aki az adófizető kisebbség racionalitását képviseli. Most viszont már arról is, hogy az „ideológiájában” – például az állam és az egyházak viszonyának, az abortusznak, a homoszexuálisok helyzetének, a kábítószer-fogyasztásnak a megítélésében – meglehetősen távol álló két párt együttműködése szükséges, bár korántsem valószínű, hogy elégséges feltétel ahhoz, hogy a Fidesz kétharmados győzelmét és a szélsőjobb parlamenti előretörését valaki megállítsa.

© Túry Gergely


Bár a körvonalazódó koalíció nem szerves fejlődés eredményeként jön létre, már jó ideje folyt a tagság és a szavazótábor felkészítése. Valamiféle Deák-párt létrehozásának gondolata már a 2006-os választások előtt is felmerült, abból a megfontolásból, hogy ellensúlyt képezne az egyre inkább kétpólusú magyar belpolitikában, és a két egyesülő párt kellőképpen kiegészítené egymást. Amíg ugyanis az MDF a Haza és haladás reformkori jelszavából – a magyar tradíciókhoz való ragaszkodása, értékorientáltsága, a középosztállyal való szorosabb kapcsolata révén – inkább az előbbire helyezte a hangsúlyt, a liberálisok a haladás érdekében mindig is hajlamosak voltak az általuk üdvözítőnek tartott reformok gyors és könyörtelen keresztülvitelére. Magyar Bálint, a szabaddemokraták egykori oktatási minisztere tavaly tavasszal a Népszabadságban már nyíltan felvetette a két párt történelmi egymásrautaltságából következő stratégiai szövetségkötés gondolatát, amit az MDF-ben akkor még komolytalannak minősítettek.

Az együttműködésnek azonban nem csak teoretikus előzményei vannak. Azóta, hogy az SZDSZ formálisan kilépett a kormánykoalícióból, olyasfajta – nyíltan egyik részről sem vállalt – parlamenti szereposztás működött, hogy ha az SZDSZ nem, akkor az MDF segíti ki szavazataival a kormányzó szocialistákat. Ez érvényesült például a tavalyi adótörvények megszavazásakor, amit MDF-es voksokkal abszolvált az Országgyűlés, míg a költségvetés esetében rendre a liberális frakció „kókaista” képviselői garantálták a többséget. Ugyanakkor Szili Katalin közös támogatása a pécsi polgármester-választáson azt is megmutatta, hogy a két kis párt összefogása – ami Pécsett ráadásul az MSZP-vel is kiegészült – nem garancia a fideszes gőzhenger megállítására (az ellenzéki Páva Zsolt több mint kétharmaddal nyert). Erősen kérdéses tehát, hogy a legközelebbi megméretésen, áprilisban, a szavazók a „füstös szobákban” – elsősorban is a politikai tanácsadók műhelyeiben – kidolgozott, meglehetősen papírszagú elgondolások szerint voksolnak-e.

© Végel Dániel
Az MDF-nek azzal a Fidesz által erősített sztereotípiával is meg kell küzdenie, hogy a siker érdekében szinte bárkivel hajlandó összeállni. A korábban a Fidesz hátán a parlamentbe jutott pártot 2006-ban a nyíltan baloldali elkötelezett Tisztelet Társasága (TT) segítette a sikerhez, a parlamenti küszöb átlépéséhez. Egy éve még olyan tervek is voltak – ez ellen lázadt föl az Almássy Kornél alelnök fémjelezte ifjúság –, hogy 2010-ben minden harmadik helyre a TT jelölhet. Nem vetett jó fényt a pártra az sem, hogy parlamenti frakciójának fennmaradásáért soraiba fogadta a rendőrökkel incidensbe keveredett exfideszes Lengyel Zoltánt, illetve hogy a korábban a történelmi egyházak „pártján állt” MDF a támogatás reményében tapogatózni kezdett a Hit Gyülekezetének irányába is, ahol egyelőre kosarat kapott. De napirenden van a szociáldemokratákkal való együttműködés is (lásd Szocdem irány című cikkünket).

„Egy meg egy csak a matematikában kettő, a politikában az eredmény lehet nulla vagy egy is” – idézik egyre gyakrabban a bonmot-t mindkét pártban. A szavazótáborok mechanikus összeadódásának esélyét kétségkívül csökkenti, hogy a korábban „a Fidesztől és az MSZP-től egyenlő távolságra” szlogennel kampányoló MDF elveszítheti azokat, akik eddig épp ilyen pártot hiányoltak a közéletből. Igaz, a balratolódással nőhet az esélye az MSZP-ből kiábrándult szavazók felszívásának. Mindkét oldalon szép számmal vannak olyanok, akik személy szerint csak vesztesei lehetnek a megállapodásnak, így érdekük annak aláásása. Mivel befutó helyek kellenek az új szerzemények (Bokros Lajos vagy a kampányfőnökké előlépett, korábban a Political Capitalt vezető Somogyi Zoltán) mellett a „nagy visszatérőkön” (például Debreczeni Józsefen) át a többi szövetségesnek (liberálisok, illetve Bánk Attila) is, számos, a jelenlegi vezetéshez hű pártkatona (Csapody Miklós, Karsai Péter, Pusztai Erzsébet) mandátumszerzése kérdésessé vált. Az SZDSZ-ben pedig az Új Generáció lázadása kezdheti ki a megállapodás sikerét. Ezek a fiatalok a liberális „őskövületektől” való megszabadulás után joggal érezhették, hogy eljött az ő idejük, aminek egy csapásra vége szakad, ha a párt nem indul önállóan az országgyűlési választásokon. Igaz, az SZDSZ nélkül is bőven marad túlkínálat liberális formációkból, miután a párt romjain több országos párt és civil szervezet is alakult. Már bejegyezték az Ungár Klára-féle Szabad Emberek Magyarországért Pártot, Magyar Bálint a Szabadelvű Polgári Egyesülettel, Kóka János a Szabad Európa Társasággal próbálkozik, és volt SZDSZ-esek által alapított önálló helyi szervezetek alakultak Szegeden, Székesfehérvárott, illetve az Erzsébetvárosban is. Azt pedig még nem tudni, utóbbiak ki mögé állnak be.

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
És akkor jött a nagy fekete autó: már rendelhető a Putyin-limuzin polgári változata

És akkor jött a nagy fekete autó: már rendelhető a Putyin-limuzin polgári változata

Megvan Karl Lagerfeld utóda a Chanelnél

Megvan Karl Lagerfeld utóda a Chanelnél

Újra Magyarországra jön a Morcheeba

Újra Magyarországra jön a Morcheeba

Kocsis Györgyi: „Egy szög miatt..."

Kocsis Györgyi: „Egy szög miatt..."

Budapesten nyitott központot az Oxford University Press, 100 fős csapatot toboroznak

Budapesten nyitott központot az Oxford University Press, 100 fős csapatot toboroznak

Már nem sokáig lesz az étlapon a dupla ír-holland szendvics

Már nem sokáig lesz az étlapon a dupla ír-holland szendvics