„A probléma kétségtelenül valós és nem tudom, hogy lehet ezt megoldani” – közölte Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke. Debrecen polgármestere szerint „jót tenne mind a magyar sajtónak, mind az olvasóknak, mind a politikusoknak, ha nem lenne az a kényszer”, hogy egy, az adott témában nem túl járatos újságíró „azonnal kell, hogy valakit találjon, akitől megkérdezi az adott témát, aki szintén […] nem biztos, hogy teljesen képben van és utána ebből alakuljon egy […] polémia ki, hiszen az újságírás egy jelentős része abból áll, hogy […] XY ezt mondta, Z azt mondta, mi okozza a különbséget?” A kormánypárti politikus szerint így lehet „nem létező dolgokkal traktálni az olvasóközönséget”. Hozzátette: „ma a bulvár áll győzelemre a politikai újságírásban is”. Úgy vélte: ez a jelenség árt a demokráciának, mert a demokrácia szereplőinek a hitelét rontja. „Bárkitől lehet olyat kérdezni, amire nem tudja a választ” – közölte.

 Portálunk arra hívta föl a figyelmet, hogy eddig sem tudta a sajtó arra kötelezni a képviselőket, hogy nyilatkozzanak: aki nem akart interjút adni, az nem adott. „Ön is mondhatta volna most, hogy nem kíván válaszolni, de nem mondta” – vetettük föl. Kósa szerint ez igaz, de ebben az esetben a politikusnak „mindjárt matt”, mert ezzel a sajtóban a nem nyilatkozó képviselő nagyon könnyen nehéz helyzetbe kerül.

 „Egyetért-e azzal a politikusi nyilatkozattal, miszerint egy politikus legyen fölkészülve arra, hogy az újságírók bármikor leszólíthatják a folyosón?” – tettük föl a kérdést. (Ez a kijelentést a hétfőn név nélkül nyilatkozó politikus tette, már a hétfői cikk megjelenése után – Sz. P.) Ezzel az erővel „azzal is egyetértek, hogy inkább csináljuk jobban a dolgokat, mint kevésbé, inkább legyenek hatékonyak az ügyek, mint hatékonytalanok és inkább többet keressünk, mint kevesebbet” – hangzott Kósa meglehetősen szarkasztikus válasza.

Rogán Antal, belváros-lipótvárosi polgármester arra hívta föl a figyelmet, hogy „házelnöki szinten nem először merült föl a kérdés”: Szili Katalinnak is voltak hasonló elképzelései, „mert a képviselők egy jelentős része sérelmezte, hogy adott esetben olyan interjúhelyzetben van, amelyre éppen lelkileg nincs fölkészülve”. A nagyobbik kormánypárt frakcióvezető-helyettese „inkább abban […] tamás, hogy ez megoldható-e”. A Gazdasági és Informatikai Bizottság elnöke a kötelező erejű szabályozás helyett inkább a felek kölcsönös önkorlátozásában látja a megoldást. Arra a kérdésre, hogy Kövér Lászlónak igaza van-e ebben a kérdésben, Rogán úgy felelt: „Abban van némi igazság, hogy nem minden képviselő van minden ügyben képben. Tőlem is tud hatmillió olyan dolgot kérdezni, amiről halvány fogalmam sincs. […] Ha megkérdezne […] bizonyos alkotmányozási kérdésekről, akkor valószínűleg vakarnám a fejem és azt mondanám, hogy forduljon máshoz. De ezt végül is mindenki megteheti. […] Ennyiben természetesen én egy kicsit túlzásnak érzem a korlátozást, de azt, hogy a sajtó képviselőivel leüljön a Ház vezetése és azt mondja, hogy ’találjunk ki egy etikai kódexet’, akár rendben is lehetne.”

Rogánéhoz képest a házelnökhöz – aki egyben a Fidesz választmányi elnöke is – jóval lojálisabb hangot ütött meg Czunyiné Bertalan Judit, aki szerint „a Házban működő szabályokat Házelnök úrnak van joga előterjeszteni”. Az elmúlt nyolc év kormányzati intézkedéseit vizsgáló albizottság elnöknője hozzátette: „előterjesztést még nem láttunk, majd ha látunk, akkor tudunk erről beszélni”. A hvg.hu azon fölvetésére, hogy Kövér nyilatkozatában nincs-e ellentmondás, ugyanis eddig sem volt muszáj nyilatkozni: ha egy politikus nem volt erre hajlandó, az újságírók nem kötelezhették őt erre, Kisbér egyéni képviselőnője úgy felelt: nem lát ebben semmilyen ellentmondást.

„Ön ismeri az én gyakorlatomat: az elmúlt tíz-tizenkét évben, amikor arra mód, lehetőség és szakmai tartalom volt, álltam a sajtó rendelkezésére – felelt megkeresésünkre Fónagy János nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár. Arra a fölvetésünkre, hogy ezek szerint inkább Lázár János, mint Kövér László álláspontja áll hozzá közelebb, csak annyit mondott: „Én úgy gondolom, hogy magyarul mondtam, ön volt olyan kedves lefordítani magyarra.”