Vörösiszap: óriásmegrendelés kármentesítésre

Stiller Ákos

Bár folyamatosan ömlenek a hírek az ajkai gyártelepi zagytározó megsérülése miatt bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa nyomainak eltüntetéséről, az eddigi legnagyobb akcióra csak a Közbeszerzési Értesítőt böngészők lelhettek rá. Mint az eredményhirdetésből kiderül, 8,6 millió négyzetméter felület 20 centiméter vastagságban történő kármentesítését és 7,72 millió négyzetméter külterületen 1,5 milló köbméternyi szennyezés kezelését rendelte meg a Vidékfejlesztési Minisztérium. A nettó 29,24 milliárd forintos megrendelést hirdetmény nélküli, tárgyalásos közbeszerzési eljáráson az egyetlen ajánlattevő, a Mecsekérc Zrt. nyerte el, és október 27-én szerződést is kötöttek vele.

A cég vezetését bő egy héttel korábban vette át Endrédy István KDNP-s politikus Varga Józseftől, aki azóta történetesen éppen az ajkai zagytározót működtető Mal Zrt. katasztrófaelhárító csapatában tölti be a termelésfelügyelői funkciót. A megamegrendeléssel egy időben jelent meg az a hirdetmény, amely szerint a kárelhárítás műszaki tervezési feladatainak nettó 150 millió forintos megbízását az Országos Vízügyi Beruházási Mérnöki Konzulens és Tervező (Oviber) Kft. nyerte el, ennek kiválasztása szintén a Mecsekércéhez hasonló technikával történt.

A kárelhárítás valóban sürgős, de ez nem elégséges indok a megrendelés elnagyoltságára. A feladat az érintett mintegy ezerhektárnyi külterület megtisztítása, mezőgazdasági művelésre alkalmassá tétele – összegezte a HVG-nek Szabó Csaba, a kárenyhítés koordinálásáért felelős, e napokban kinevezett miniszteri megbízott. (Az agrármérnök végzettségű, az első Orbán-kormány idején az ÁPV Rt.-t is megjárt, az utóbbi években a parlamenti Fidesz-frakciónak bedolgozó Szabó megbízása jövő májusig szól.) A földmunkák végszámlája azonban várhatóan csak a töredéke lesz a 29 milliárdnak, szakértői becslések szerint lehet, hogy csupán a tizede. Ehhez jön még a talajjavítás és a rekultiváció költsége. „Keretszerződésről van szó, a minisztérium konkrét megrendeléseinek megfelelő összeget fogjuk kifizetni” – ismertette a szokatlan eljárást Szabó Csaba, aki úgy becsüli, hogy 300-400 hektár erősen szennyezett talaj „letermelésére és deponálására” lesz szükség, amit a tervek szerint még a tél beállta előtt be is fejeznek. A

Stiller Ákos

z eredményhirdetésben közölt és a ténylegesen elvégzendő munkamennyiség közötti szakadékot a miniszteri megbízott azzal magyarázta, hogy előbb kötötték meg a Mecsekérccel a szerződést, mint hogy a felmérésre felkért tudományos tanács jelentése elkészült volna. Az eddigi vizsgálatok alapján – amelyeket minden érintett MTA-intézet, főiskola és egyetem a saját büdzséjéből fedezett, és amelyek költségei összességében már megközelítették a 100 millió forintot – a tanács ajánlásokat fogalmazott meg a kármentesítő feladatokra.

Németh Tamás akadémiai főtitkár a HVG-nek megerősítette, az általa vezetett tudományos grémium lézeres mérések alapján milliméter-pontossággal meghatározta, mekkora területen vastagabb az iszapborítás 3 centiméternél, azaz hol van szükség nagyobb szabású műveletre, a talaj bizonyos mélységű eltávolítására. Talajcserét várhatóan nem kell végezni, a szennyezett földréteg elhordása után, tavasszal elég lesz javítóanyagok alkalmazása, mikrobiális kezelés. A sekélyebben szennyeződött helyeken pedig elegendő a lúgos kémhatást semlegesítő anyagot – például dudaritot, komposztot, esetleg tőzeget – tárcsázni a talajba. „Amit csak lehet, helyi vállalkozókkal végeztetünk el – mondta Szabó Csaba –, ahogy ez a talajkeverési munkálatoknál jelenleg is történik.”

Bár a pályázat a szükséges depószám, illetve a felaprítandó növénymennyiség mélységéig részletezi az elvégzendő feladatokat, környezetvédelmi szakértők szerint ennél jóval pontosabban szokták meghatározni a munka műszaki tartalmát. A kármentesítés műszaki tervezésére szóló nettó 150 millió forintos szerződést az Oviberrel október 19-én kötötte meg a minisztérium, de ez a megbízás „a továbbiakban felmerülő műszaki tervezésekre szól”. Vagyis Szabó Csaba elmondása szerint nem arról van szó, hogy a korábban elvégzett tervezési munkálatokat honorálja utóbb a Vidékfejlesztési Minisztérium. Az Oviber szerződése keretjellegű, szolgáltatását – amint azt közleményben is jelezte – szükség szerint veszi igénybe a tárca.

Ez a konstrukció azonban merőben szokatlan, mivel hatóságilag elfogadott tervek még nem is léteznek. Aligha véletlenül szól úgy a közbeszerzési közlemény, hogy a beszerzés tárgya „megrendelésre kerülő” kárelhárítási és kármentesítési feladatok végzése. Ez az eljárás fejtetőre állítja a kármentesítés jogszabályokban előírt menetrendjét, miszerint elsőként a szennyezőt kell, hatósági határozatban, a kár következményeinek felszámolására kötelezni. Jóvá nem hagyott tanulmányok, ötletek alapján nem lehet munkát végezni – legalábbis szabályosan nem. Ha mégis ez történik, az hosszú jogvitákhoz vezethet.

A Mecsekérc és az Oviber egyaránt elhárította a HVG érdeklődését, mondván: nem jogosultak nyilatkozni. A piacon mindenesetre vagy harminc olyan cég működik, amelyik környezetvédelmi kárelhárítás esetén bevethető, de ezek közül a minisztérium csak kettőt hívott meg a megapályázatra. A Mecsekérc riválisának kiszemelt, 25 éve vörösiszap-tározók rekultivációjával foglalkozó, az almásfüzitői tározókat kezelő Tatai Környezetvédelmi Zrt. azonban végül nem tett ajánlatot. „A szakmai információk hiánya és az idő rövidsége miatt túl nagynak ítéltük annak a kockázatát, hogy fővállalkozóként elvállaljuk a szakmai irányítást, és garantáljuk az eredményeket” – fogalmazott a HVG-nek diplomatikusan Fülöp László, a cég vezetője. Ugyanakkor a Mecsekérc mellett szól, hogy korábban már végzett hasonló nagyságrendű munkákat, így például az uránbányák meddőinek vagy a gyöngyösoroszi és a recski ércbányák rekultiválását. Nyilván az sem vált hátrányára, hogy 100 százalékban állami tulajdonú – bár a megbízási díj egésze nem nála landol, hiszen 42,2 százalék erejéig alvállalkozót kíván igénybe venni. A szerződésben nevesített két bedolgozó az idén februárban a svájci Green Venture Invest AG tulajdonába került Pentavia Kft. és a Kemút Trans Kft.

Hatósági engedélyezés nélküli kármentesítésnél kódolva van a vita arról, ki fizesse végül a számlát. A Vidékfejlesztési Minisztérium számára egyértelmű a helyzet. „Ez a károkozó dolga lenne, de mivel a Mal Zrt. nem tartja magát felelősnek, a kormány nem várt tovább” – mondta Szabó Csaba, hozzátéve, a munkák elvégzése után elszámolnak a céggel. „A 29 milliárd forintos kármentesítésről a Mal Zrt.-vel senki nem egyeztetett” – válaszolta a HVG-nek Ruttner György ügyvéd, a cég jogi képviselője. A Mal nem ismeri el a jogi felelősségét a károkozásban, mivel az üzemeltetés során mindenkor a hatósági előírásoknak megfelelően járt el, és a katasztrófát elháríthatatlan külső erő, a földrengéssel azonos megítélés alá eső talajtörés okozta – szögezte le. (Ugyanakkor a gátrendszer stabilitásának monitorozásával kimutathatók lettek volna a talajmozgások – állítja egy magyar vezetésű kutatócsoport, amely az utóbbi 7 év műholdas radarfelvételeiből a gátrendszer évi 1 centimétert meghaladó, gyors és egyenetlen süllyedésére következtetett.)

A Ruttner által hivatkozott előzetes szakértői vélemény szerint a talajrétegek elmozdulását a térségben eddig sosem tapasztalt rendkívül nagy mennyiségű csapadék idézhette elő, illetve a szennyező anyag szivárgásának megakadályozására szolgáló résfal helyének szerencsétlen megválasztása. A résfal nemcsak a szennyező anyagot, hanem a csapadékvizet is visszatartotta a tározó mellett és alatt, így megváltozott a talaj szilárdsága, ez okozta a rétegek elcsúszását. Márpedig az említett résfal megépítésébe a Malnak nem volt beleszólása, azt a privatizációs szerződés írta elő, helyét a hatóságok jelölték ki – vezette le az ügyvéd. Mint mondta, a Mal peren kívül hajlandó megállapodni a terület kármentesítéséről, lakossági támogatásról, de nem jogi kötelezettsége, hanem „a társadalommal szembeni szolidaritás” alapján.