Hatalmi szóval, szankciókkal, kisebb részben piaci eszközökkel próbálja a politikai információáramlást kormánybefolyás alá vonni az új médiatörvény. A centralizált közmédiarendszer nem lesz sem olcsóbb, sem hatékonyabb, a teljes nyilvánosságra kiterjedő közvetett pártfelügyelet viszont módfelett veszélyezteti a sajtószabadságot.
A Securitaténak Hegel fedőnéven jelentő Heltai Péter nevéhez fűződik a közszogálati médiarendszer feje tetejére állításának filozófiája. A HVG információi szerint a Fidesz-közeli Advenio médiacsoport igazgatósági tisztségéről hétfőn lemondott újságíró-vállalkozó volt az értelmi szerzője a közmédiumok összevonását és a hírgyártás központosítását előirányzó koncepciónak. A szupertitkos tervezet szerint a Magyar Rádiónál (MR), a Magyar Televíziónál (MTV) és a Duna Tv-nél mindössze 50-50 munkatárs maradna, az ő feladatuk lenne a műsorstruktúra kialakítása, a promóció, a brandépítés és mindenekelőtt a tartalom megrendelése a Műsorszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alaptól. Utóbbi konglomerátum venné át a kiszervezett dolgozók egy részét, a feleslegessé válókat pedig szélnek eresztenék. A 100 fősre kalibrált MTI-t a rossz emlékű Központi Sajtószolgálatot felidéző módon centralizált hírgyárrá alakítanák, amely kizárólagos joggal gyártja a híreket és a hírműsorokat a többi közmédium számára, és működteti azok egységes hírportálját.
Miközben gőzerővel folyik A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról című törvénytervezet vitája, kommunikációról, pláne az érintett tömegekkel, szó sincs. A közmédiumok több mint 3 ezer dolgozója máig nem tud semmit a jövőjéről, gyakorlatilag teljes a hírzárlat. Ókovács Szilveszter, a Duna Tv vezérigazgatója egy állománygyűlésen állítólag azt mondta: semmiről nem beszélhet, mert titoktartási nyilatkozatot írattak alá vele. Azt viszont bejelentette, hogy december 15-én találkozik az érdekképviseletekkel, és azzal nyugtatta az egybegyűlteket, hogy mindenki marad ugyanazzal a fizetéssel, legfeljebb más kifizető lesz a szerződésére írva.
A 800 fős közrádióban az a hír terjed, hogy a dolgozók felétől megválnak, a maradék viszont több fizetést kap majd, de többségüknek nem az MR, hanem az Alap és az MTI lesz a munkáltatója. Az MR2 Petőfi rádió fiatal közönségét az új vezetés meg szeretné tartani, ám ezt az eddiginél lényegesen több szöveges műsor közbeiktatásával óhajtja elérni. Ami aligha fog sikerülni, hiszen a rádióválasztásban első számú szempont, hogy valaki zenét vagy beszédet akar hallgatni, a harmadik út járhatatlan. Az MTV-nél biztos információk híján ugyancsak arról folyik a találgatás, hogy hányan maradhatnak a megrendelő televíziónál. A munkatársak ott is abban reménykednek, hogy a műsorkészítők körében nem lesz leépítés, csak az eddigi négy-négy bérszámfejtést, jogi osztályt, sales house‑t és hasonló részlegeket vonják össze és racionalizálják.
Mindeközben a médiafelügyeletet és a közmédiarendszert teljes egészében elfoglalta a jobboldal. A nagy hatalmú médiatanács színfideszes, a közszolgálati közalapítvány 5:3 arányban kormánypárti dominanciájú, kilenc évre bebetonozva. A közmédiumok vezérigazgatói – az idejében jobbra átot vezénylő MTV-vezér, Medveczky Balázs kivételével – jobboldali médiumoktól érkeztek vagy ott is megfordultak, s helyetteseiket is többnyire azok káderállományából választották. A Duna Tv két csatornájának élére – csakúgy, mint Ókovács – a Hír Tv-től igazol át Bakonyi Péter és Daru Gábor. Az MR1 Kossuth rádió főszerkesztője Gazsó L. Ferenc, a Magyar Hírlap egykori többszörös főszerkesztője lett, az MR2-é pedig Koltay Gergely, a Kossuth adó korábbi zenei vezetője, a Kormorán együttes alapítója, akinek ars poeticája 15 millió magyarnak énekelni – bár sokszor megelégedett a Fidesz-kampánygyűlések közönségével is.
A gigantikus műsorgyárrá váló, nem mellesleg a közmédiacégek vagyonát bekebelező műsor-szolgáltatási alap vezérigazgatója a korábban ugyancsak a Hír Tv-nél vezetői tapasztalatot szerzett Fazekas Csaba. És a sornak még nincs vége: a médiahatóság megválasztotta a tévé- és rádióműsorok gyártásának, valamint a könyvkiadás támogatására szolgáló állandó pályázatoknak a bírálóbizottságait. Mindháromban helyet kapott – vélhetően vigaszdíjként – Tirts Tamás, aki a KDNP jelöltje volt a médiatanácsba, de egykori pártja, a Fidesz kigolyózta. A tévés zsűrit erősíti például Szabó László, a Duna Tv volt fideszes kurátora, a könyvest pedig a miniszterelnök tágabb családi köréhez tartozó Vitézy László filmrendező.
Mint arról már beszámoltunk (HVG, 2010. november 27.), a törvénytervezet nem elégszik meg a közpénzből fenntartott médiumok politikai felügyelet alá vonásával. A nyilvánosság teljes spektrumát – a kereskedelmi rádióktól és televízióktól kezdve az írott sajtón át az online tartalmakig – a miniszterelnöki kinevezett Szalai Annamária által kézi vezérelt médiahatóság gyámsága alá próbálja helyezni. A kormányzati befolyás leghatékonyabb eszközének a közszolgálati hírgyártás centralizálásán túlmenően az ígérkezik, hogy a magánkézben levő orgánumok számára is ingyessé teszik az MTI politikai hírszolgáltatását, ami azt vetíti előre, hogy – főként a veszteséges internetes portálok – még inkább a központi hírgyár információira támaszkodnak majd. Ez pedig – lévén hogy a kereskedelmi médiumok eleve bulvárhíradókban utaznak – a politikai információáramlás monopolizálásához vezethet.
A tartalom-ellenőrzéshez ostort is kap a médiahatóság. Több tíz-, esetenként százmilliós bírságokkal (lásd Médiaaknák című írásunkat) sújthatja a jogsértést elkövető orgánumokat, súlyos esetben törölheti a médiaszolgáltatókat a nyilvántartásból, vagy felmondhatja a velük kötött szerződést. (Egy újabb fideszes alkotmánymódosítási javaslatot nyújtottak be december 11-én: Rogán Antal önálló képviselői indítványa azt kezdeményezi, hogy rögzítsék az alaptörvényben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökének rendeletalkotási jogát. - a szerk.) Azt szintén a hatóság dönti el, mi minősül jogsértésnek – a késedelmes díjfizetés biztosan. Ami komoly fenyegetés például a kisebb rádióknak, többük részletfizetési vagy díjcsökkentési kérelmét októberben utasította el a médiatanács. A múlt adhat némi támpontot a szankcionálandó vétségek számbavételéhez: a médiahatóság jogelődje, az ORTT is a díjfizetés megtagadása miatt kezdeményezte – végül sikertelenül – a műsor-szolgáltatási szerződés felmondását a Sláger Rádióval, egy keresztényellenes kiszólás miatt elnémította a Tilos Rádiót, a legtöbb bírságot pedig az RTL Klubra és a Tv2-re vetette ki többnyire bulvárműsoraik, a Sláger Rádióra pedig a Bumeráng szabad szájú adásai miatt.
A kereskedelmi rádiók és tévék egy részét a frekvenciapályázatokkal is sakkban tarthatja a médiahatóság. Jövő januárban például 101 helyi, körzeti és közösségi rádió – köztük például a Juventus, a Roxy és a Klubrádió – műsorszolgáltatási engedélye jár le. A médiahatóság azonban még nem írta ki az új pályázatokat, hanem csak arról döntött, hogy a régi szerződések, akár több alkalommal is, 60 napra meghosszabbíthatók. A bizonytalanság totális függőségbe taszítja az érintett médiumokat. Csapás lehet a kereskedelmi rádiókra a magyar zenei kvóta előírása is. A törvénytervezetben még 25 százalékos arány szerepelt, amit egy módosító indítvány 40 százalékra növelne, összhangban a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének követelésével. A HVG által megkérdezett zenei szerkesztők viszont egybehangzóan azt állítják, hogy az eredeti 25 százalék teljesíthetősége is kérdéses, egyszerűen nincs annyi jó minőségű magyar zene, különösen az egy-egy rádió által lefedett szűkebb stílusirányzatokban.
Az állami kontroll kiterjesztése az írott sajtóra és az internetre kétségkívül a törvénytervezet leginkább megkérdőjelezhető eleme. Eddig ezek az orgánumok csak az esetlegesen sértett fél feljelentése alapján, bíróság előtt feleltek a közreadott tartalomért, januártól viszont a médiahatóság a saját belátása vagy a médiabiztoshoz érkező bármely panasz esetén is kiszabhat rájuk milliós pénzbüntetéseket. Ez különösen a veszteséges online portálok számára lehet fenyegető, közülük is leginkább a nem klasszikus üzleti vállalkozásként működtetett szájtokat lehetetleníti el, de a többiekben is beindíthatja az öncenzúra veszedelmes reflexét.
Mindent összevetve a médiatörvény védelmében a leggyakrabban előrángatott érvek közül szinte egy sem állja meg a helyét. A javaslat preambuluma a sajtószabadság védelmére hivatkozik, ám a tervezett előírások inkább brutális támadásnak minősíthetők a sajtószabadság ellen. A közmédiumok összevonására és a köztük levő hírverseny kiiktatására a legfőbb hivatkozási alap a brit BBC, ám ott éppen az egyik fő intézményi ethosz az eredetiségre, egyéni karakterre törekvő műsorok közti éles verseny (lásd Más ez a példakép című írásunkat). Ami tudósítóseregek mozgatásával jár, ellentétben a fideszes elképzelésekkel, hogy ezentúl egyetlen újságíró vagy stáb szolgál ki majd minden közmédiumot. Azt az állítást pedig, hogy így olcsóbbá válik az eddig pazarló közszolgálati médiarendszer, maga a törvény cáfolja, amely 2012-től az eddiginél is nagyobb summát, 65 milliárd forintot irányoz elő, lényegében állami propagandára, az adófizetők pénzéből.
JAKUS IBOLYA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
