"Orbán Viktor jelezte, miben különbözik személyisége a kárpát-medencei politikusok átlagától. Ő - illetve Martonyi (János) miniszter - nem voltak kötelesek visszahívni Pozsonyból a konzult, aki nagyon lenézően nyilatkozott Szlovákiáról. Azzal, hogy ezt megtette, a tisztelet és a megbecsülés jelét adta. Nem kívánja, hogy a magyar állam képviselője olyan véleményeket terjesszen, amelyek esetleg sérthetik a szomszédos nemzetet" - írja a Jeldiplomácia című kommentárjában Peter Schutz.
"Hogy betartsuk a 'kiegyensúlyozottság' szabályát, a szlovák diplomácia is dicséretet érdemel. Azért, mert szó nélkül hagyta az Esterházy-napokat, amelyeknek Budapest társszervezője volt. Igaz, hogy okosabban nem is állhatott volna hozzá. A 'mérték' azonban a Fico-kormány, amely ha hivatalban lett volna, akkor már háromszor is összehívta volna a nemzetbiztonsági tanács ülését" - mutat rá a szerző.
Az újság szerint az a tény, hogy a felek figyelembe veszik a másik oldal érzékenységét, s nem csinálnak minden butaságból államközi konfliktust, "a múlthoz képest biztosan előrelépés, s nem is kicsi". A kétoldalú kapcsolatokat ugyanis a politikusok alakítják. "Rövidzárlatot csak az az elképzelés jelent, hogy a józan reagálás vagy a nem reagálás és a gesztusok fennköltsége önmagukban is a kapcsolatok javulását jelentik. Szép, hogy Orbán (Martonyi) visszarendelték a konzult, a kettős állampolgárság kiváltotta szlovák probléma ignorálása azonban reálpolitika" - írja Schutz.
Rámutat: persze nem igaz, hogy ennek a szlovák problémának ne lennének "szívós szlovák gyökerei is", de felfedi a jeldiplomácia korlátait, "amely üressé válik ott, ahol a valódi érdekek kezdődnek".
"Például annak az illúziónak a kialakítása, hogy a magyar nemzeti reneszánsz nem törik meg valamilyen kompromisszumon. A civilizáltabb díszlet és az, hogy nincs ugatás a határokon át, üdvözölendő felüdülés, de ahhoz a veszélyhez, hogy az államközi kapcsolatok bonyolultabbak lesznek, mint bármikor, nincs mit mondania" - zárja kommentárját Peter Schutz.
