Magyarországon alkotmányos puccs zajlik. Az állami intézmények többségének elfoglalása után az új alaptörvény beteljesíti az alkotmányos államcsínyt. A köztársasági eszmét háttérbe szorító új társadalmi szerződés nem a nemzet, hanem csak a Fidesz–KDNP sziámipárt dekrétuma lesz. Úgy is lehet fogalmazni, hogy alkotmányozás címén az alkotmányosság felszámolása zajlik idehaza. Az Országgyűlésben folyó vita célja nem más, mint bebetonozni egy szűk politikai elit uralmát. Az új alaptörvény felforgatja az eddigi intézményrendszert, hogy helyébe új, autokratikus berendezkedést építsen ki – így foglalható össze az új alkotmány ellenzőinek álláspontja kilenc hónappal a kodifikáció beindítása után.

Az Országgyűlést 22 éve alkotmányos mulasztás terheli. Öt teljes parlamenti ciklus nem volt elegendő ahhoz, hogy a képviselők elfogadják az 1989-ben beígért új nemzeti chartát. Történelmi felelőssége a jelenlegi kétharmados többségnek, hogy végre megszülessen az ország új alapdokumentuma. A parlamenti pepecselés egyszer már megbosszulta magát: 1994 és 1998 között az „anyatörvény” kodifikációja kudarccal zárult. A szocialisták annak ellenére hangoztatják, nincs alkotmányozási szükséghelyzet, hogy már a Horn-, majd a Medgyessy-kabinet is modern, XXI. századi alaptörvényt akart elfogadtatni a parlamentben – ekként összegezhető a kormánykoalíció véleménye arról, hogy Kelet-Európában utolsóként Magyarországon is elérkezett-e az idő az új társadalmi szerződés elfogadására.

Az összeállítás a HVG holnap megjelenő számának Fókusz rovatában olvasható.