Hisznek-e Istenben a kormánypárti képviselők?

Mi, a 2010. április 25-én megválasztott Országgyűlés képviselői, Isten és ember előtti felelősségünk tudatában, élve alkotmányozó hatalmunkkal, Magyarország első egységes Alaptörvényét a fentiek szerint állapítjuk meg – zárul a március 18-án várhatóan elfogadott alkotmány. A kérdés, megszavazzák-e ezt a Fidesz ateistái.

Ne legyenek senkinek illúziói: át fog menni. Mint Ágh Péter, az előző ciklus korjegyzője a hvg.hu-nak fogalmazott, ő hisz Istenben és nem tud a két frakcióban olyan képviselőről, aki ne hinne – de ettől még lehet.

Ugyanezt erősítette meg Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese. „Eltekintve néhány olyan képviselőtől, akivel nagyon közeli a viszonyom, soha ez a kérdés nem merül fel” – közölte. A Gulyással nagyon közeli viszonyban lévő képviselők között pedig nincs ateista. A vállaltan gyakorló református Gulyás némileg meglepődött kérdésünkre, hogy ő hívő-e. Elismerte: tőle mint közszereplőtől bármit meg lehet kérdezni, „a közszereplő pedig megválogathatja, hogy mire válaszol és mire nem”.

Az új alkotmányból vett fenti idézetet Gulyás úgy kommentálta: az „Isten és ember előtti felelősségünk tudatában” kitétel a német alkotmányból van átvéve. „Ha valaki mégis úgy gondolná, hogy neki Isten előtt nincs felelőssége, akkor ezt a részét zárójelbe teszi, és az 'ember előtti1 felelősség tudatában szavaz – vélte a kormánypárti politikus. Közbevetésünkre, hogy nem „Isten vagy ember”, hanem „Isten és ember” megfogalmazás szerepel a szövegben, Gulyás úgy reagált: „Aki viszont hívő vagy úgy gondolja, hogy a teremtett világ valamivel több, mint ami látható, sőt, azt gondolja, hogy a világ egyáltalán teremtett, annak hadd legyen meg az ’és’, aki meg nem, az ezt zárójelbe teszi. Tehát én ezt nem tartom olyan feloldhatatlan gondnak. […] Valaki, feltéve, hogy nem hisz Istenben, az emberek előtti felelőssége tudatában fogja megszavazni, hiszen akkor nem hisz Istenben.”

„Közszereplőként, politikai szereplőként mindennel el kell számolnom: vagyonommal, tetteimmel […], a politikailag kimondott mondataimmal, de senkire nem tartozik a személyes gondolatvilágom, a személyes hitem. Senkire nem tartozik az, hogy hogyan élem meg a hitem. Rám és még valakire tartozik” – közölte Pálffy István kereszténydemokrata képviselő kérdésünkre, hogy hisz-e Istenben. „A Kereszténydemokrata Néppárt tagjai a legjobb tudomásom szerint mind hívő, gyakorló keresztény emberek” – tette hozzá. Arra a kérdésünkre, hogy van-e tudomása ateista, kormánypárti képviselőtársáról, azt mondta: „Miután a magam ügyével sem foglalkozom a nyilvánosság felé, nem gondolom, hogy ilyeneket kellene mutogatni, ezért másét meg pláne nem mutogatnám, tehát nem tudok ezzel én mit kezdeni.”

Pálffy – egyetértve Gulyással – „egészen biztos abban”, hogy, amennyiben lenne ateista fideszes képviselő, az illető jó lelkiismerettel megszavazhatja az új alkotmányt, „hiszen kiválasztja azt a vezércsillagot, azt a motívumot, ez lehet természetesen a Teremtő és lehet természetesen a humánum és lehet bárkinek mindenféle más, amiben manifesztál valami olyasmit, ahonnan ő származtatja a gondolatait, a lényét, a világnézetét, a közösséget, azt a politikai közösséget, azt a nemzeti közösséget, amelyre az alkotmány vonatkozik”.

Találtunk egy magát először ateistának, majd az interjú végén már „harminc éve ateistának, most már inkább agnosztikusnak” valló, nyilatkozni csak név nélkül hajlandó államtitkár-képviselőt, aki arra a kérdésre, hogy jó lelkiismerettel meg tudja-e szavazni az alkotmányt, úgy felelt: „Én egy bérből és fizetésből élő megélhetési politikus vagyok. […] Azt kérdezték, hogy Isten van-e, nem azt, hogy lelkiismeretem.”