A Társaság a Szabadságjogokért hívta fel Szabó Máté figyelmét arra, hogy több hónappal a kijelölésüket követően a gondozóhelyek nagy része nem tudott az új feladatáról, vagy nem volt alkalmas annak elvégzésére. A fővároson kívül élő HIV-pozitív betegeket 2010 előtt csak Budapesten gondozhatták, a rendeletmódosítás "előremutató és pozitív módon" éppen ezt a területi alapú megkülönböztetést kívánta megszüntetni - emlékeztettek. Mint írták, a HIV-pozitív betegek egészségügyi ellátáshoz való jogának nem csupán a területi ellátás elvi lehetőségét kell jelentenie, hanem a tényleges hozzáférést is.

A betegeknek eleve kiszolgáltatott helyzetük miatt biztosítani kell, hogy az ellátáshoz való hozzáférés, például az utazás, a szállás, a költözés költsége ne jelentsen aránytalan terhet a számukra – mutatott rá az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Szabó Máté jelentésében megállapította, hogy a területi gondozókat kijelölő rendelkezést a hatályba lépése óta eltelt több mint egy év alatt sem sikerült átültetni a gyakorlatba. A kijelölt intézmények - kettő kivételével – nem álltak készen a feladat ellátására, hiányoztak a pénzügyi, személyi, tárgyi és laboratóriumi feltételek, a helyzet pedig azóta sem változott - áll a közleményben. Hozzátették: a visszás állapotról árulkodnak az országgyűlési biztosnak megküldött szakmai összefoglalók is.

Az ombudsman azt is megállapította, hogy 2009-ben nem mérték fel a gondozási feladat decentralizációjához szükséges feltételek meglétét, csak a rendelkezés hatályba lépése után kezdték meg az állapotfelmérést, majd 2010 májusában, egy minden kijelölt intézményre kiterjedő ellenőrzéskor derült fény a felkészületlenségre. Az ombudsman emlékeztetett arra is, hogy mind a jogszabály előkészítésekor, mind elfogadásakor ismert volt, és a jelenleg hatályos jogalkotási törvény is egyértelműen előírja, hogy a későbbi problémák megelőzésére még a rendeletmódosítás elfogadása előtt hatástanulmányt kell készíteni, ami ebben az esetben elmaradt.