Engesztelhetetlen egyelőre az alkotmányozási bojkott kérdésében az MSZP és az LMP, holott az ellenzéknek és a kormánypártoknak is elemi érdekük volna, hogy kompromisszumra jussanak. A koalíció közben egyre vadabb ötletekkel áll elő az Alkotmánybírósággal kapcsolatosan.
Magyarországon alkotmányos puccs zajlik. Az állami intézmények többségének elfoglalása után az új alaptörvény beteljesíti az alkotmányos államcsínyt. A köztársasági eszmét háttérbe szorító új társadalmi szerződés nem a nemzet, hanem csak a Fidesz–KDNP sziámi párt dekrétuma lesz. Úgy is lehet fogalmazni, hogy alkotmányozás címén az alkotmányosság felszámolása zajlik idehaza. Az Országgyűlésben folyó vita célja nem más, mint bebetonozni egy szűk politikai elit uralmát. Az új alaptörvény felforgatja az eddigi intézményrendszert, hogy helyébe új, autokratikus berendezkedést építsen ki – így foglalható össze az új alkotmány ellenzőinek álláspontja kilenc hónappal a kodifikáció beindítása után.
Az Országgyűlést 22 éve alkotmányos mulasztás terheli. Öt teljes parlamenti ciklus nem volt elegendő ahhoz, hogy a képviselők elfogadják az 1989-ben beígért új nemzeti chartát. Történelmi felelőssége a jelenlegi kétharmados többségnek, hogy végre megszülessen az ország új alapdokumentuma. A parlamenti pepecselés egyszer már megbosszulta magát: 1994 és 1998 között az „anyatörvény” kodifikációja kudarccal zárult. A szocialisták annak ellenére hangoztatják, nincs alkotmányozási szükséghelyzet, hogy már a Horn-, majd a Medgyessy-kabinet is modern, XXI. századi alaptörvényt akart elfogadtatni a parlamentben – ekként összegezhető a kormánykoalíció véleménye arról, hogy Kelet-Európában utolsóként Magyarországon is elérkezett-e az idő az új társadalmi szerződés elfogadására.
Lagymatag és monoton vita folyt az utóbbi napokban a parlamentben az alkotmány 101 paragrafusból álló tervezetéről. Az MSZP és az LMP 73 képviselőjének távollétében a kormánypárti politikusok saját történelmi szerepüktől elérzékenyülten vettek részt (nem túl nagy számban) a tanácskozáson. Az egyik kormánypárti honatya, a fideszes Tóth József például felváltva prózában és versben tette meg észrevételeit a napirenddel kapcsolatban. Az agrármérnök végzettségű tiszanánai polgármester „Nemzetünk egy tiszta víz volt / Mint nyáron a tiszta égbolt” kezdetű költeménye, amely állítólag a parlamenti vitában való részvétel mindenkit terhelő kötelezettségéről szólt, végül is oda konkludált, hogy az alkotmány kidolgozása „Összefogva, kéz a kézben / Sikerülhet, én úgy érzem”.
Abban, hogy a parlamenti eszmecsere többnyire távol állt egy érdemi államjogi vitától, volt némi szerepe az expozét tartó Kövér Lászlónak is. A házelnök már a tanácskozás kezdetén olyan hangot ütött meg, ami kevés esélyt hagyott a szakszerű véleménycserére. A többpárti magyar parlamentben 21 éve folyamatosan helyet foglaló fideszes politikus arra a tézisre alapozta vitaindítóját, hogy a „rendszerváltás alapvető konstrukcionális hazugságra” épült. Nevezetesen arra, hogy lehetséges kiegyezés a régi és az új rend hívei között. Kövér szerint (aki négy éven át maga is az egyik miniszteri bársonyszék tulajdonosa volt, s további hét esztendőn át az egyik legfőbb parlamenti bizottság elnökeként dolgozott) a fenti hipotézis történelmi mértékkel nézve végül is súlyos tévedésnek bizonyult. Felszólalása során a házelnök egyetlen szót sem pazarolt arra, hogy a hazugság rendszerének működtetésében milyen szerep jutott annak a pártnak, amelynek nevében éppen nyilatkozik az Országgyűlésben, s amely 1990 óta nem kevesebb mint négy államfő, három főbíró, ugyanennyi legfőbb ügyész, továbbá több tucat alkotmánybíró és jó néhány ombudsman megválasztásában vett részt, nemegyszer kezdeményezőleg.
A kormányzati képviselőknek voltaképpen úgy kellett kitölteniük az Országgyűlésben az alkotmánytervezet megtárgyalására rendelkezésre álló negyvenórás időkeretet, hogy az ezeréves történeti alkotmány helyreállítását sürgető, s alig leplezetten cigányozó jobbikos képviselőktől eltekintve a lehetséges vitapartnerek egy pillanatra sem voltak jelen az ülésteremben. Az MSZP és az LMP már több héttel ezelőtt úgy döntött, hogy a plénumon is bojkottálja a „fideszes alkotmány” kidolgozását. A nyílt obstrukció ellenére egyre inkább úgy fest, hogy a két ellenzéki frakció bizonyos tekintetben mégiscsak osztozni lesz kénytelen abban a felelősségben, ami a parlamenti pártokat terheli majd az új alaptörvény rendelkezéseivel kapcsolatban. A nemzetközi politikai életben kínosan elszigetelődött kormánykoalíció az utóbbi hetekben félhivatalos nyilatkozatokkal félreérthetetlenül az ellenzék tudomására hozta ugyanis korlátozott kompromisszumkészségét, amennyiben a szocialisták és főként a zöldek visszatérnek a tárgyalóasztalhoz. Mesterházy és Schiffer pártja a jelek szerint azonban a legcsekélyebb mértékben sem kívánja nevét adni a várhatóan április 18-án végszavazással lezáruló alkotmányozáshoz. Ez az intranzigens álláspont maga is hozzájárulhat például az AB jogkörének végleges megcsonkításához. Vagyis ahhoz, ami miatt a két párt eredetileg kivonult az alkotmány-előkészítő bizottságból.
Az AB korábbi jogkörének mielőbbi helyreállítását sürgette múlt héten a parlamentben egyébként a testület elnöke is. Paczolay Péter úgy fogalmazott, hogy „a novemberi hatáskörcsökkentés Európában példátlan volt, fenntartása indokolatlan”. Ehhez képest a koalíció egyre abszurdabb ötletekkel áll elő: egy friss indítvány szerint a testületnek akkor adnák vissza teljes arzenálját, ha egyszer az államadósság szintje a jelenlegi 82 százalékról a GDP 50 százaléka alá esik majd.
Az, hogy az Országgyűlés alkotmányozási vitája nem fulladt teljes érdektelenségbe, jelentős mértékben Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság ritkán megszólaló elnökének is tulajdonítható volt. A strasbourgi törvényszék korábbi magyar tagja közölte, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács többek által rebesgetett megszüntetése szembemenne az európai trenddel. A 27 EU-tagállam közül jelenleg 18-ban ugyanis működik valamilyen bírósági önkormányzat. Furcsa optikája volna a bíróságok feletti minisztériumi igazgatás helyreállításának azért is – figyelmeztetett a főbíró –, mert Magyarországon az ügyészség rendkívül széles körű autonómiával rendelkezik. A bírósági ítéletek tervezett alkotmányossági felülvizsgálata pedig azzal a konzekvenciával járna – magyarázta Baka –, hogy az AB-nak, Strasbourg előírásai miatt, ilyen ügyekben át kellene állnia a nyilvános bírósági tárgyalásokra.
Ettől eltekintve az alkotmánytervezet általános vitája nem sok új elképzelést hozott felszínre. Egy KDNP-s képviselő az ötéves parlamenti ciklus bevezetését, egy másik pedig a választási korhatár 16 évre való leszállítását forszírozta ugyan, ám ezek az indítványok süket fülekre találtak. A fenti ötletek végül nem is szerepelnek a koalíciós alkotmánytervezethez hétfőn benyújtott 99 módosító javaslat között.
Annál nagyobb feltűnést keltett viszont, hogy Orbán Viktor és környezete az utóbbi napokban két olyan kezdeményezés mellett is letette a garast, ami perspektivikusan szembemegy az egységesülő európai értékrenddel. A ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés alkotmányos fixálásának miniszterelnöki támogatása például azért pikáns, mert e szankciót több európai államban (például Olaszországban, Németországban) már az 1970-es években eltörölte az ottani alkotmánybíróság. Több hazai kriminalista szerint a szakmai körökben kilátástalannak és kegyetlennek tartott büntetésre szinte biztosan hasonló sors várt volna a Donáti utcában a hazai AB előtt is. A magyar büntetőjog ultima ratiójának alkotmányba iktatása azonban útját állhatja most már egy ilyen verdiktnek. A hazai fizetőeszköz, a forint beemelése az alkotmány sáncai mögé – ez az ötlet Varga Mihály miniszterelnökségi államtitkártól származik – ugyanakkor egy mindinkább befelé forduló politikai kurzus kialakulásáról látszik árulkodni. A „nemzeti konzultáció” során a nyolcmillió lehetségesből befutott 920 ezer állampolgári nyilatkozat alapján a gyerekek után járó plusz egy szavazat viszont kikerült az alkotmánytervezetből; ezt az Orbán által erősen támogatott elképzelést az emberek elsöprő többséggel vetették el.
A húsvéti alkotmányként emlegetett tervezettel szemben az ellenzék az utóbbi hónapokban számos – olykor egymásnak is ellentmondó – eljárási kifogást emelt. Az MSZP és az LMP többek közt azt próbálja elérni, hogy az új alaptörvény életbeléptetéséhez a következő Országgyűlés kétharmados jóváhagyására is szükség legyen. Mindkét ellenzéki frakció követeli továbbá a kodifikáció tempójának lefékezését is, sőt a zöldek szerint az alaptörvénynek megerősítő népszavazás adna igazi legitimitást. A két párt processzuális javaslatainak közös jellemzője, hogy kivétel nélkül olyan igényeket támaszt a koalícióval szemben, amelyek teljesítésére azt semmiféle hatályos jogi előírás nem kötelezi.
Az új alkotmány tervezetével az igazi gond nyilvánvalóan az, hogy meg kívánja bontani a fékek és ellensúlyok 1989–1990-ben meghatározott rendszerét. Az LMP ennek megfelelően a parlamenti bojkott beszüntetését ahhoz is kötné, hogy az AB kapja vissza korábbi hatáskörét, az alkotmányvédelmi előírásokat pedig ezentúl csak négyötödös többséggel módosíthassa a parlament.
Mindez merőben ellentétes nemcsak Orbánnak, hanem például Gyurcsány Ferenc egykori közigazgatási kormánybiztosának, Sárközy Tamásnak az álláspontjával is. Az ismert jogászprofesszor, aki két szocialista miniszterelnök hivatali működése idején viselt vezető közigazgatási tisztséget, a tavalyi parlamenti választások idején a hazai baloldal egyik befolyásos orgánumában, a Mozgó Világban adott hangot annak a meggyőződésének, hogy a rendszerváltás idején valójában olyan „szuperjogállam” épült ki Magyarországon, amely az elmúlt években már a weimarizálódás jeleit mutatta. Ebben az alkotmányos szisztémában – állítja Sárközy – „az emberi jogok különösen erős védelmet élveznek, és az összes, elvileg lehetséges alkotmányos »ellensúly«, fék, garancia az államszervezetbe beépítésre kerül(t)”. Ez a „demokratikus düh”, az „ellensúlyok orgiája” negyven év totális állama után persze nagyon is érthető – állítja a jelenlegi miniszterelnök ideológusának a legkevésbé sem minősíthető Sárközy –, ugyanakkor a hatékonyság, a költségek mérlegelése teljes mértékben háttérbe szorult.
BABUS ENDRE
Évtizedes, közmegegyezésen alapuló kollektív politikai hazugságot törvényesített az Országgyűlés kormánypárti többsége azzal, hogy gyorsított eljárásban elfogadta néhány KDNP-s politikus semmiből felbukkant ötletét a kampányköltések felső korlátjának eltörlésére. A módosítás mögött többféle politikai szándék is felsejlik.
Budapest megkapta az azonnali jogvédelmet is.
Bár már az idei költségvetés is elszakadt a valóságtól, a parlament megszavazta az arra alapozott jövő évi büdzsét.
Ahogy ígérték, az Európai Bizottság bemutatta az orosz gáz és olaj importjának megszüntetésére vonatkozó javaslatát.
A hatóságok vizsgálják, hol kaphatta el a súlyos betegséget.
