A világhírű magyar gitárművész fejében megfogan a tehetséges roma gyerekek zenei pallérozását célzó iskola megteremtésének gondolata. De hiába tetszik sokaknak az ötlet, a mai válságos időkben nincs rá pénz, ha ígérnek is, végül nem folyósítják, ha folyósítják, rossz kezekbe kerül, lenyúlják, gyanakvás övezi az egész tervet, a kiszemelt helyszínen rasszista indulatok nehezítik a kivitelezést – valahogy így folytatódna a szokványos magyar történet. A hétvégén Felsőörsön megnyíló Snétberger Zeneitehetség-központ azonban nem az. Ott meglepő módon végül minden úgy történt, ahogy megálmodták, és Magyarországon, de talán Európában is egyedülálló intézményt hoztak létre.

 Négy éve az ötlet – akkor még csak szerényen egy gitáriskoláé – a Berlinben élő, hétgyerekes szegény zenész roma családból indult Snétberger Ferencé volt, aki akkoriban éppen azt tapasztalta meg, hogy az állami támogatás elmaradásával kimúlt az általa indított ottani cigány zeneiskola. A magyarországi tervhez csatlakozott viszont egy tapasztalt művészeti menedzser, Mészáros Zoltán, aki nem sokkal korábban a Veszprémi Ünnepi Játékok vezetőjeként ismerkedett meg, majd barátkozott össze Snétbergerrel. A pénzfelhajtás során ő bukkant rá a Norvég Alap prioritásai között a hátrányos helyzetű kisebbségek oktatásának támogatására. Pályáztak, és nyertek 2,7 millió eurót, a 120 millió forintos önrészt pedig a magyar állam állta. A helyszínre az egykor általa úttörőként látogatott malom-völgyi táborban lelt rá Mészáros, aki a pályáját veszprémi tanárként kezdte.

 Egy év alatt fel is épült a Balatontól hat kilométerre fekvő, 120 férőhelyes, háromcsillagos szállodai minőségű lakószobákkal, 300 fős koncertteremmel, oktatótermekkel, értékes hangszerekkel, sportpályákkal és kerékpárokkal felszerelt, festői dombokkal övezett patakparti luxustábor. Snétberger és csapata közben az országot járva kiválogatta azt a 60-70 tehetséges roma, illetve szegény sorból származó, 12–20 év közötti fiatalt, aki két hét múlva beköltözik, hogy tucatnyi, főleg hazai és néhány külföldi élvonalbeli muzsikus – köztük az alapító gitáros mellett Szakcsi Lakatos Béla és Oláh Kálmán zongoristák, László Attila gitáros, Tony Lakatos szaxofonos, Roby Lakatos és Kováts Péter hegedűs, Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalmosok vagy az Európában élő tunéziai oudzenész, énekes Dhafer Youssef – keze alatt elkezdje a hathetes nyári kurzust. Az iskola honlapján még nem szerepel, de Mészáros szerint megállapodtak Miklósa Erika operaénekessel is, sőt azt szeretnék, ha a roma szakkollégiumtól független saját énekiskoláját is a Malom-völgyben működtetné.

Fenntartása szempontjából ugyanis létkérdés, hogy a létesítmény profitot termeljen az évnek abban a 40 hetében, amikor nem az ingyenes oktatásban és teljes ellátásban részesülő szakkollégiumi diákok töltik meg – különösen miután lejár majd az a három év, ameddig Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa évi 100 ezer dollárral finanszírozza a működést. Mészárosék fizetős zenei műhelyeket, vállalati továbbképzéseket szeretnének az egyébként nonprofit Malom-völgyi Oktatási és Szabadidőközpontba csábítani.

Mindezt egyelőre nem különösebb érdeklődéssel figyeli a falu. Az egykor virágzó idegenforgalmú Felsőörs meglehetősen befelé forduló községgé vált azóta, hogy a kilencvenes évek közepétől elmaradoztak, majd gyakorlatilag eltűntek a német turisták. Mindhárom vendéglő bezárt, az Árpád-kori alapokra részben balatoni vörös kőből épült templomot idegenek alig látogatják, a kétezres évek elejétől pedig a faluszéli fabarakkos malom-völgyi úttörőtábor is lakatlanná vált.

Mégsem fogadta osztatlan lelkesedés annak idején a hírt, hogy az elhagyott tábor helyén „valami zeneiskola lesz cigány gyerekeknek, akiket Ózdról, vagy ki tudja, honnan hoznak ide”. Kétségtelen, hogy a helybéliek közül sokan a Jobbik balatonfüredi képviselőjelöltjének, Kepli Lajosnak – aki azóta listáról bejutott parlamenti képviselő – Résen vagyunk című röplapjából értesültek először a roma kollégium létesítésének „veszélyéről”.

Attól kezdve az országos folyamatokkal éppen ellentétes irányú hangulatváltozás tapasztalható a Balaton-felvidéki faluban. A zeneiskolát működtető Camp Europe Felsőörs Oktatási Közhasznú Nonprofit Kft. és a falu vezetése is rájött, fontos, hogy maguk is pontosan tájékoztassák a felsőörsieket a tervezett létesítményről – Mészáros közben Keplinek személyesen is mesélt róla –, és megpróbálják elérni, hogy a falusiak számára is szerethető, de legalábbis elfogadható legyen az egyébként munkaalkalmat is kínáló iskola. Így aztán a Camp Europe felújította a táborhoz vezető utat, „közművelődési együttműködési megállapodás” keretében pedig az első diákcsapat tagjai már idén júliusban föllépnek a falunapon. Talán már a piaci hatás is megmutatkozik: úgy hírlik, hosszú évek óta először új vendéglő nyílik a falu központjában. Az egyik radikális morgolódó, aki egy évvel ezelőtt még azt mondta, „zeneiskola címén sem tűrjük a feketelábúak beözönlését”, ma már úgy véli, a falu megbarátkozott a gondolattal. Ha valamitől, akkor inkább a zajtól tartanak a környékbeliek – mondja Könczöl Gábor jegyző –, de a „roma népesség” megjelenéséről már alig beszélnek. Snétberger pedig azt mondja, ő nem is igen érzékelt gáncsoskodást, viszont rengeteg vadidegen ember ajánlotta föl ingyen a szolgálatait, kertgondozástól szociális munkáig, és persze zenészek is, mert mindannyian úgy látják, hogy ez az iskola „fantasztikusan jó dolog”.

RÉTI PÁL