Erős Európa után az erős állam felé vette az irányt a magyar kormány, legalábbis ez derül ki a napokban bemutatott Magyary-programból. A közigazgatás személyi állományának, feladatainak, az eljárások menetének újratervezése szinte minden kormány alatt napirenden volt, a Fidesz-kabinet azonban valóban szinte forradalmi lépéseket tervez. A program végén szereplő 33 pontos intézkedési sorban gyakorlatilag a teljes közigazgatás átszervezése benne van, s e szerint a legutolsó változás, az informatikai infrastruktúra megteremtése is megtörténik 2013. december 31-éig.
Túry Gergely
Az olcsó és kicsi állam gyenge is, nem képes megfelelően betölteni funkcióját – summázható röviden a kormánynak a programból leszűrhető álláspontja. Éppen ezért nem a költségcsökkentés az elsőrendű cél, hanem a „jó állam” megteremtése, a rá háruló feladatok megfelelő színvonalú ellátása. Talán ez az oka annak is, hogy bár a márciusban kormány elé szánt tervezetben még benne volt, a végső változatból kikerült, milyen költségvetési keretek között tud mozogni a közigazgatás.
A „jó államot” persze nehéz körülírni, pláne egzakt számokkal igazolni. Az OECD pár éve kezdte el a kormányok közigazgatásának kiválasztott mutatók szerinti értékelését, és ezt alkalmazza már a magyar kormány is. De szeretne ennél is tovább lépni, és a nemzetközi szervezettel együttműködésben egy éven belül kialakítani az úgynevezett jóállam-indexet, amely mérhetővé tenné, hol is tart az ügyfél- és állampolgárbarát közigazgatás.
Az átalakítás két vonalon halad: az egyik az önkormányzati rendszer felülvizsgálata, feladatainak átcsoportosítása, jogosítványainak újrafogalmazása. A másik pedig az államigazgatás átszervezése, amelynek egy része már meg is valósult. Új minisztériumi struktúrát állítottak fel, megalakultak a kormányhivatalok, s felülvizsgálták a területi állami szervezetek rendszerét is, nagy részüket a kormányhivatalokba integrálva vagy legalábbis ellenőrzése alá vonva. Egy rész hiányzik még a szervezetből: visszaállítják ugyanis a járásokat, s a kormányhivataloknak járási kirendeltségeik lesznek.
A program névadójához, a két világháború közötti kiváló közigazgatási szakemberhez, Magyary Zoltánhoz hasonlóan számba szeretné venni a kormány az állami feladatokat. Nem lesz kis feladat, Magyary például 1932-ben 9850-et sorolt fel úgy, hogy melléírta a megfelelő jogszabályi hivatkozást és a feladatot ellátó szervezet nevét is. A program ígérete szerint a kormány ez év végére kész lesz az aktualizált lajstrommal.
Ugyancsak nagyrészt ebben az évben végeznék el a jogszabályok deregulációját is. Már a nyáron befejeznék az országgyűlési határozatok felülvizsgálatát, ősszel a kormányhatározatokat, illetve a törvényeket ritkítanák meg, és jövőre már csak a kormányrendeletek áttekintése maradna. A program az ésszerű és egyszerű szövegű jogszabályok megalkotása mellett áll ki, s rosszallóan említi, hogy még a köztisztviselői törvényt is sokszor módosították teljesen másról szóló törvények zárórendelkezései között. Lesz mit csinálniuk a saját házuk táján is a program végrehajtóinak, hiszen az említett jogalkotási abszurditás az Orbán-kormány idején nemhogy leállt volna, hanem még erőteljesebben folytatódott. Egészen odáig, hogy a képviselők juttatásáról szóló törvényben az utolsó pillanatban benyújtott módosító indítványokkal szabályoztak energiapolitikai kérdéseket.
A program által érintett személyi állomány az idei év első negyedében közel 140 ezer fő. A cél velük kapcsolatban a közszolgálati életpályamodell bevezetése, valamint az egységes személyzeti politika megvalósítása. Ezt szolgálja a KIM közigazgatási államtitkárának, Gál András Leventének a kifogásolási joga is, azaz a közigazgatás bármely területén az ő hozzájárulásához kötött vezetői kinevezések. Ezt a program úgy interpretálja, mint a közigazgatási alkalmassági szempontok érvényesítését az ágazati érdekekkel szemben. Látszik, hogy ezt a szempontot saját pártjával szemben az államtitkár csak hihetetlen konfliktusok árán tudja érvényesíteni, s például a kulturális vagy a gazdasági tárca esetében ez nem is mindig sikerült, amire jó példák a minisztériumi vezetői tisztségviselők kinevezése körüli bonyodalmak.
Egyelőre az sem igazán derült ki, hogy a köztisztviselői karból az utóbbi egy évben történt elbocsátások a jobb szakmai munkára vagy a lojalitás hiányára hivatkozva történtek-e. A jogszerűség kontra hatékonyság vitában mindenesetre a program névadója egyértelműen ez utóbbi mellett foglalt állást, s ideálja a parlamenttől minél függetlenebb erős végrehajtó hatalom volt.
RIBA ISTVÁN
