A bencés regula szerint élő közösségek mindig függetlenek voltak, a közös hagyomány alapján élők kongregációkba tömörültek; Magyarországon a XVI. században kezdődött az apátságok közösségbe, kongregációba szerveződése, Tolnai Máté pannonhalmi főapát idején - idézte fel a történelmi hátteret a perjel. Hozzátette: a török pusztítás a magyarországi szerzetesi életet is lehetetlenné tette, az újjáéledés Pannonhalmán kezdődött, s Pannonhalma 1722-ben újjáélesztette az elenyészett apátságok közül Tihanyt, Dömölköt, Bakonybélt.
Ezeknek az apátjait a pannonhalmi főapát jelölte ki; miután II. József a XVIII. század végén feloszlatta a bencés rendet is, az 1802-ben bekövetkezett visszaállítás már teljes centralizációval történt meg. I. Ferenc császár azzal a kötelezettséggel állította vissza a rendet, hogy több gimnáziumot látnak majd el, ennek a feladatnak az ellátásához a központosított szervezet fontos volt - magyarázta a perjel.
Korzenszky Richárd azt mondta: Tihanynak a mostani önállóvá válása nem leszakadás Pannonhalmáról, hanem az ősi hagyományhoz való visszatérés. Ez azt jelenti, hogy a szerzetesek nem egy országos vagy szélesebb szervezethez, hanem egy monostorhoz tartoznak egész életükben - tette hozzá.
Közlése szerint az önállóság nagyobb felelősséget jelent: felelősséget a feladatok vállalásában, önmaguk fenntartásában, a szerzetesi életük formálásában.
