Nehézkes eljárás: akadálymentesítés zökkenőkkel

„Senkit sem hagyhatunk az út szélén, senkit sem hagyhatunk magára a problémájával, mindenkiben meg kell találnunk a tehetséget” – jelentette ki Kövér László az akadálymentesítésben élenjáró városokat elismerő díj február végi átadásakor. Feltehetően nem arra célzott ezzel a fideszes házelnök, hogy január elsejétől 200 ezer rokkantnyugdíjas utazási kedvezményét vonta meg a „szolidáris állam”, vagy hogy az öregségi nyugdíjasnak átminősített rokkantak elveszítették addig alanyi jogon járó közgyógyellátásukat. De összességében a fizikai értelemben vett akadálymentesítés sem ad okot büszkélkedésre: bár a Hozzáférhető város-díjat négy település (Kaposvár, Pécs, Nyíregyháza, Szolnok) is elnyerte, a munkába visszavezető út szó szerint göröngyös: a helyváltoztatás a mozgássérültek többségének alig megoldható feladat.

Pontos ismerete senkinek sincs arról, hogy a két etapban – 2007-től 2010-ig – uniós és hazai forrásból elköltött 15 milliárd forinttal milyen mértékben sikerült a közintézmények akadálymentesítése. A munka elvégzéséhez szükséges 70 millió forint költségű pályázat terve már tavaly nyáron készen állt a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban, ahonnan továbbkerült a fejlesztési tárcához, de máig nem írták ki. „Becsléseink azért vannak. Budapesten a közhasználatban lévő épületek 65 százalékát akadálymentesítették, az országos adat ennél tíz százalékkal rosszabb lehet” – vélekedik Hegedüs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke. Nem kecsegtet gyors javulással, hogy már a tárcaközi egyeztetéseken is túljutott annak a kormányrendeletnek a tervezete, amely az országos településrendezési és építési követelményekről szóló előírásokat módosítva bevezetné, hogy az épületeknek csak azt a részét kell akadálymentesíteni, amelyet fogyatékos személyek rendeltetésszerűen használnak. „Ez csupán az ENSZ-konvencióval és három hatályos magyar törvénnyel megy szembe, hiszen eleve kizárja a lehetőséget, hogy fogyatékos emberekre munkavállalóként számítsanak” – helyezte kilátásba a MEOSZ elnöke, hogy ha a kormány így fogadja el a rendeletet, a szövetség az Alkotmánybírósághoz fordul.

A közintézmények többségében felszereltek ugyan lépcsőliftet, kerekes székkel használható illemhelyet, ám odáig el is kellene jutni valahogy. De ha ez megtörtént, akkor is felmerülhetnek akadályok. Nem ritka, hogy a speciális emelőszerkezethez nem találják a kulcsot, vagy egyáltalán nem is működik, a mellékhelyiséget pedig zárva tartják vagy raktárnak használják. A frissen felújított óbudai Flórián bevásárlóközpontban a tágas lifttel már nem lehet lejutni a pinceszinten lévő élelmiszerboltba, mert az ottani kijáratát befalazták. Helyette meredek mozgójárda van. „A biztonsági szolgálat dolgozói, akiknél megtalálható az akadálymentesített WC kulcsa, készséggel segítenek a pinceszintre lejutásban is” – ezt a választ kapta az üzemeltetőnek írott panaszára Hruskó Erika, aki joggal érzi méltatlannak és kényelmetlennek, hogy úton-útfélen segítséget kell kérnie. „Kaposváron öröm közlekedni, az utcai rámpák, a vendéglátóhelyek mosdói, a sportcsarnok is akadálymentesítve van. Mindez nem mondható el például Hévízről, ahol pedig éppen a mozgásszervi betegek keresnek enyhülést bajaikra. A felújított főtér kövezete rücskös, a buszpályaudvar számunkra használhatatlan” – mondott két példát a kerekes székben is sportosan mozgékony Schober László, aki ma is kosárlabdázik. Ugyanakkor a fővárosi kórházak többsége, országszerte pedig az egészségügyi intézmények zöme a mozgássérültek számára segítség nélkül járhatatlan.

Kerekes székkel a buszon

Horváth Szabolcs

A tömegközlekedésben az elővárosi vonalakon közlekedő járművek, a HÉV és a távolsági buszok magas lépcsői jelentenek leküzdhetetlen akadályt. Hiába fogyatékosbarát a népligeti buszpályaudvar, ha az onnan induló járművek nem azok. A BKV alacsony padlós buszai és új trolijai, a belvárost átszelő 4-es, 6-os villamosok jóvoltából a fővárosi vonalak 40 százaléka a mozgássérültek számára is járható, jóval ez alatt van viszont az országos átlag, amelyet 2022-ig kellene száz százalékra feltornászni. A fővárosi millenniumi földalattiba csak a Deák térnél lehetne lejutni, de ott nem működik a korlátlift – még szerencse, mert felkászálódni egyik állomáson sem lehet a leküzdhetetlen lépcsők miatt. A metrót csak az tudja kerekes székkel igénybe venni, aki Kőbányán száll be és a Deák téren vagy a Nyugatinál száll ki, vagy fordítva. A többi megálló nem akadálymentes.

Az egyéni közlekedés lehetőségén tavaly nyáron egy kormányrendelet úgy módosított, hogy gépjárművásárlásra a korábbinál kevesebben, de nagyobb összegű támogatást kaphassanak. Az ehhez kiagyalt konstrukció (HVG, 2012. január 14.) a kerekes székesek számára használhatatlan, mivel a támogatás kizárólag az automata váltó nélküli Suzuki Swift GLX-hez jár, ráadásul a vételhez kötelező a Széchenyi Kereskedelmi Bank meglehetősen előnytelen hitelét igénybe venni. A mozgássérültek tiltakozása nem sokat nyomott a latban. Annál inkább a rossz ajánlat miatti érdektelenség: mivel eddig mindössze egyetlen autót sikerült átadni tulajdonosának, a bank megelégelte, hogy az ő pénze áll az eladhatatlan járművekben. Így most már kapható az automata váltós Swift is, változtak a hitelfeltételek és javultak a hozzáférés lehetőségei. A tavaly júniusi jogszabály diszkriminatív kitételét – amely szerint csak a csont- és ízületi bántalomban szenvedők jogosultak efféle támogatásra, és akik neurológiai vagy érrendszeri okok miatt járásképtelenek, azok kívül rekedtek a kedvezményezettek körén – egy március végén született kormányrendelet-módosítás kényszerült orvosolni.

A KSH legutóbb 2001-ben publikált adatai szerint Magyarországon közel 600 ezren élnek fogyatékossággal, közülük több mint negyedmillióan mozgássérültek. A MEOSZ-nál úgy becsülik, hogy 40-50 ezren lehetnek az állandóan, 15-20 ezren az átmenetileg kerekes széket használók. Jóllehet a helyváltoztatásra saját lábukon képtelen betegeknek jár a társadalombiztosító által 80–100 százalékban támogatott kerekes szék, sokaknak szerzett örömet március végén az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. A mormon jótékonykodók 40 millió forint értékben 500 kerekes széket, valamint mankókat, járókereteket adományoztak a magyar fogyatékosoknak.

„Négy–nyolc évente jár egy tb-támogatott kerekes szék. Ha a beteg utcai járművet kér, azzal nehezen forgolódik otthon, ha viszont otthonit választ, akkor az utcai használat kényelmetlen. Ha meg javíttatni kell, és nincs másik eszköz, a mozgássérült kénytelen ágyban maradni” – magyarázta Hegedüs Lajos, miért jött jól sokaknak az adomány. Ugyanakkor nem tagadta, hogy az interneten sokan pénzért kínálják a tb-támogatással ingyen vagy 20 százalékos önrésszel megszerzett közlekedési segédeszközöket. Az úgynevezett aktív – vagyis önállóan is használható – és az elektromos meghajtású kerekes székek bolti ára 700–900 ezer forint, a háromkerekű elektromos rokkantmopedé közel félmillió. Például az utóbbi nullkilométeresen fél-, használtan negyedáron is beszerezhető a neten. A meglehetősen kétes legitimációjú másodlagos piac azért alakult ki – vélik a rehabilitációs orvoslás ismerői –, mert sokszor csak menet közben derül ki, hogy a beteg nem tudja használni az eszközt. Mindamellett az is gyakori, hogy valamelyik elhunyt hozzátartozó székét árulja a rokonság. Sokat javítana a segédeszköz-ellátottságon, ha ezeket a holmikat kölcsönözni lehetne, ám ehhez jelentős invesztícióra és némi szakértelemre is szükség lenne, így a megvalósítás közel húsz éve egy helyben topog.

GÁTI JÚLIA