Az egyik legtehetségesebb volt Matolcsy Mátyás azok közül az értelmiségiek közül, akik szakmai képzettségüknél és tekintélyüknél fogva mintegy a szellemi muníciót és hitelt szállították a háború számos, jogilag, politikailag és erkölcsileg bűnös cselekedetéhez - írta tizenkét évvel ezelőtt megjelent cikkében a HVG. A lap felelevenítette az 1946-ban elmarasztalt, s börtönben meghalt Matolcsy Mátyás életét, és a zsidóellenes politikában kifejtett tevékenységét. 

Matolcsy Mátyás személye azt követően került szóba, hogy Ungváry Krisztián történész bírálta az egykori parlamenti képviselő leszármazottjának, Matolcsy György gazdasági miniszternek a zsidóüldözésekről szóló mondatait. Matolcsy György egy Heti Válaszban megjelent írásában azt a látszatot keltette, mintha a magyarországi zsidóság üldözése az ország 1944-es német megszállásával kezdődött volna, Ungváry viszont arra hívta fel a miniszter figyelmét, hogy bár senki nem felelős a családja által elkövetett bűnökért, éppen annak a közszereplőnek mégsem szabadna a zsidóüldözések témájában csúsztatnia, akinek egyik rokona aktív részese volt annak, hogy a zsidók kirekesztése már a német megszállás előtt, a magyarok irányításával elkezdődött.

A HVG idézi Matolcsy Mátyásnak azt az 1942-es parlamenti felszólalását, amelyben Kállay Miklós kormányától követeli a lipótvárosi zsidó háztartásokban bevezetendő lefoglalások elkezdését. Felszólalásában azt fejtegeti, hogy ezekből a háztartásokból mennyi eltárolt szappant lehetne elkobozni.

A 24 évesen műszaki s 27 évesen közgazdaság-tudományi doktorátust szerzett Matolcsy Mátyás - állami ösztöndíjakkal és orvosprofesszor apjának támogatásával Amerikát, Angliát, Franciaországot és Németországot is megjárva - a harmincas évek közepén írott könyveivel valósággal berobbant a tudományos közéletbe - áll a Murányi Gábor által írt cikkben. A HVG szerzője emlékeztet arra, hogy Ungváry Krisztián már a Holokauszt és szociálpolitika című, „a népirtás szellemi előkészítésében főszerepet játszó” értelmiségieket és azok gondolatait vizsgáló munkájában is foglalkozik Matolcsyval, jellemzésként pedig azt írja, hogy nyilas képviselőtársai többségétől Matolcsy abban mindenképpen különbözött, hogy hozzájuk képest messziről, a magas tudomány területéről érkezett a demagógiával operáló parlamenti felszólalásáig, melyben „az osztó igazság kegyetlen, szigorú végrehajtásával” vélte megoldhatónak a közellátási gondokat. 

Matolcsy Mátyás tudományos előmeneteléről a 2001-es cikk azt írja, hogy 1934-es, Agrárpolitikai feladatok Magyarországon című kötetéhez a korszak vitathatatlan tekintélyű és hatású történésze, Szekfű Gyula írt meleg hangú előszót. A Magyar Gazdaságkutató Intézet (MGI) főtanácsadójaként is tevékenykedő - s a statisztika- és a közgazdaság-tudomány egyik tekintélyének számító Matolcsyt főnöke, Varga István egyetemi magántanár 1936-ban társszerzőjévé is választotta Matolcsyt a szakmai berkekben később is alapműnek számító Magyarország nemzeti jövedelme című munkájához. A közgazdász-statisztikus műveiben elsősorban a hazai jövedelmi különbsgekkel foglalkozott, a magyar tudományos élet neki köszönheti például a „reprezentatív háztartási statisztika” és az „élelmiszerkosár” magyarított fogalmát.

Ám mindeközben az 500 hold földet öröklő közgazdász-politikus amellett kezdett kardoskodni, hogy a törpe- és nagybirtokot az 500 holdban maximált kisbirtokokkal kell felváltani, a zsidó tulajdonosok földjeit pedig vissza kell szerezni. Matolcsy Mátyás a harmincas évek derekán vallott szociáldemokrataságból Gömbös Gyula miniszterelnökségének idején kormánypártivá, majd kisgazdává válva, utóbb különféle nyilas színekben - harcolt az idők folyamán mind radikálisabb formában megfogalmazódó agrárreformokért - áll a HVG cikkében.

A közgazdász szoros szellemi szövetséget kötött a nála nyolc évvel fiatalabb, s nem sokkal később a Néma forradalom című szociográfiája miatt izgatási és nemzetgyalázási perbe fogott Kovács Imrével, és míg Matolcsy a zsidók, Kovács a svábok deportálásának szellemi megalapozásáról gondoskodott. A közgazdász az idővel népnemzetiből nyilas szemléletű orgánummá változó Magyarság útja című hetilap vezércikkíró-főszerkesztője, majd 1938 novemberében az előbb Nemzeti Szocialista Front, később más nevek alatt a nyilas mozgalom - 1940 és 1942 között a későbbi nemzetvezető Szálasi Ferenc pártjának - egyik legaktívabb és legtöbbet szereplő résztvevője lett - áll a HVG cikkében. 

Újabb - például Új élet a magyar földön, Harcom a földért, Magyar föld zsidó kézen című - könyveinek mondanivalójához híven 1942 júniusában a képviselőházban örömmel üdvözölte a zsidók földjének igénybevételéről szóló, általa esztendők óta szorgalmazott törvényjavaslat megszületését, ám kevesellte az elvett földek mennyiségét.

Amikor 1946 márciusában a népbíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa előtt az uszító cikkei és képviselői szereplése miatt háborús bűnökkel vádolták, azzal védekezett, hogy cikkeinek megjelenésekor a törvény nem tiltotta ezeket a szólamokat, valamint azzal, hogy „noha a vád különböző pontjai megállanak”, mégis „az egész zsidókérdés”, beleértve politikai, parlamenti beszédeit is, csupán „csekély részét” tette ki „általános” működésének - idézi fel a HVG cikke.

A bíróság - mivel a bíróság bizonyítottnak látta, hogy 1942-ben Matolcsy Mátyás szakított a nyilaskeresztes mozgalommal - 10 év börtönre ítélte, de 1953-ban bekövetkezett szívrohama miatt ez életfogytiglaninak bizonyult. Az őt védő Kovács Imre nem sokkal később a svábok teljes kitelepítését szorgalmazta lapjában, de Ungváry Krisztián csak a HVG-cikk születése előtt tárta fel, hogy Kovács cikkének alaphangját és gondolatmenetét Matolcsytól kölcsönözte, az ugyanis a Magyarság útja 1940. szeptember 13-ai számának vezércikkében a teljes zsidóság kitelepítését követelve már szó szerint leírta mindazt, amit Kovács hat évvel később jószerével megismételt.