A parancsnoknak is nagy felelőssége van abban, hogy a rendőr miként viselkedik az előállított vagy a kihallgatott személlyel – mondták volt rendőrök az izsáki rendőrőrsön április 8-án kihallgatás közben meghalt férfi esetéről. A kiskőrösi kapitányság vezetőjét menesztették, a két beosztottja ellen halált okozó testi sértés és kényszervallatás gyanúja miatt megindult az eljárás. A hvg.hu-nak név nélkül nyilatkozó volt rendőrök szerint a túlzott agresszivitásnak vannak előjelei, még ha azok nem is mindig teljesen nyilvánvalóak.

„Nem sok kellett ahhoz, hogy soron kívüli pszichológiai vizsgálatra küldjék az egyik kollégámat, aki a sértetteket le akarta beszélni arról, hogy többek között rablás miatt feljelentést tegyenek, és aki egyszer, miután elszakadt nála a húr, elkezdte ledarálni az egyik ügy aktáit, mondván: őt már nem érdekli az eset” – mesélte el az évekkel ezelőtti történetet egy volt BRFK-s nyomozó. Szerinte az illető "betegesen egoista és indulatos is volt, ráadásul mindenki felett állónak képzelte magát". „Épp a tervezett pszichológiai vizsgálat előtt jelentette be, hogy leszerel a rendőrségtől, amitől mindannyian megkönnyebbültünk.”

Szólni kell

Az egykori nyomozó szerint a parancsnok nem hagyhatja szó nélkül az agresszívabb viselkedést, mert ha szemet huny felette, akkor utána a beosztottai úgy érezhetik, nyugodtan felléphetnek keményebben is az állampolgárokkal szemben, mert ennek rájuk nézve úgysem lesz következménye. A volt rendőr nemcsak olyan esetről tud, amikor a vezető nem akarta észrevenni az emberei túlzottan erőszakos magatartását, hanem olyan is előfordult, amikor maga a parancsnok is belement ilyen ügyekbe. „Ekkor viszont nagyon könnyen átszakadhat a gát, és elszabadulhatnak az indulatok.”

Van, amikor szükséges az agresszió, de fel kell ismerni, ha veszélyes mértékűvé válik

MTI / Kovács Tamás

A hvg.hu egyébként már írt arról a régi történetről, amikor a még Deák téren lévő Budapesti Rendőr-főkapitányságon kilógattak az ablakon egy férfit kihallgatás közben, hogy így csikarjanak ki belőle információt. Az ügy nem maradt titokban, és a bűncselekményben részt vevő rendőröket felelősségre is vonták, de volt, aki csak megrovásban részesült közülük.

A parancsnoknak kötelező

Amikor előállítanak valakit, az intézkedő rendőröknek jelentést kell készíteniük, hogy az illetővel szemben alkalmaztak-e személyi szabadságot korlátozó intézkedést, és milyen kényszerítő eszközöket alkalmaztak. Ez alapján a parancsnok véleményezi, hogy jogszerű volt-e az intézkedés és a kényszerítő eszközök használata. Amennyiben nem, a vezetőnek intézkednie kell, jeleznie kell a történteket az ügyészségnek, ahol azonnal eljárást indítanak az ügy kivizsgálására.

Egy másik volt rendőrtiszt arról beszélt, mit tapasztalt, amikor eligazítást tartott a járőreinek, és kipakoltatta a zsebüket, hogy kiderüljön, van-e valamelyiknél úgynevezett nem rendszeresített eszköz. „Volt ott minden, sokkolótól kezdve, a pillangókésen és a bokszeren át az önvédelmi fegyverig. Nem engedtem, hogy magukkal vigyék ezeket, hiszen nem rendszeresített dolgokról volt szó. Amikor az egyik egyenruhás mégis sokkolóval vágott neki a kerületnek, amint bejött a kapitányságra, elvettem tőle, és rátaposva tönkretettem.” A volt rendőr azért is lépett fel ezeknek az eszközöknek a használata ellen, mert – mint magyarázta – a "túlmilitarizáltság is jelezhet rejtett agresszivitást".

„Azokra, akik túl agresszívan lépnek fel az előállításokon vagy kihallgatásokon, jobban oda kell egy parancsnoknak figyelnie” – mondta a volt nyomozó. Ugyanakkor egy egykori vidéki járőr szerint a vezetők nem foglalkoztak a keménykedő beosztottjaikkal. „A 2000-es évek közepén szinte mindennapos volt, hogy előállításkor 'le kellett törni az ellenállást', ez a rendőri munka velejárója volt, éppen úgy, mint az is, hogy feljelentettek minket az állampolgárok. Az én időmben, ha eljárás indult valakivel szemben – például hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt –, ettől még nem ért senkit hátrány. Ha elítélték, akkor eltették fogdára vagy másik őrsre helyezték át. Ma már azonnal kirúgják azt, akinek a bíróság a felelősségét bántalmazás vagy kényszervallatás miatt megállapítja” – tette hozzá.

Abból, mint megjegyezte, nem lett sem neki, sem kollégáinak baja, hogy – ahogy fogalmazott – egy elfogásakor menekülő férfi leesett a lépcsőn, és nem vették észre, mivel nem jelezte, hogy fáj az oldala. „Az illetőt a kihallgatás után mentőnek kellett kórházba vinnie, ott megműtötték, és kivették a lépét” – mondta a volt egyenruhás, megjegyezve, hogy a megsérült férfi nem emelt panaszt a rendőri intézkedéssel szemben.

A jelentkezők 7-8 százaléka alkalmatlan

Azzal, hogy egy rendőr agresszívabb, erőszakosabb fellépésre is képes, munkatársainak valamennyire tisztában kell lenniük – mondta a hvg.hu-nak Bilkei Pál kriminálpszichológus, aki évtizedeken át vizsgált rendőrnek jelentkezőket. Szerinte nem az a jellemző, hogy az egyenruhásban "hirtelen elszakad valami", ami miatt nem tudja az indulatait kontrollálni, hanem az erőszakos magatartásnak vannak előjelei. „Az ilyen ember például általában tőmondatokban beszél, nehezebb vele kommunikálni.” Bilkei Pál elmondta, a rendőrséghez jelentkezőkön kívül ő és kollégái vizsgálták azokat is, akiknél soron kívül kértek pszichológiai vizsgálatot, de ezek száma nem volt jelentős.

A kriminálpszichológus szerint a rendőrnek jelentkezőknél 7-8 százalék volt azoknak az aránya, akik azért akartak a testület tagjai lenni, hogy megmutathassák milyen erősek, és hatalmukat fitogtathassák. „Ezeknél az alkalmasság azonnal meg is kérdőjeleződött” – tette hozzá Bilkei Pál. A rendszeres pszichológiai vizsgálatokon a személyiségteszt kitöltése mellett elbeszélgettek a rendőrökkel, figyelték többek között a felkészültségüket, illetve azt, hogy mennyire képesek a munkájukkal járó stressz tűrésére. Az izsáki esetről annyit mondott, jó lenne tudni, mi is történhetett pontosan, mert "nagyon alapos ok kell ahhoz, hogy egyszerre szabaduljon el két rendőrben az indulat".

Egy volt parancsnok olyan esetet is megemlített, amikor nem a túlzott erőszakosság miatt kérdőjeleződött meg egy rendőr szakmai alkalmassága, hanem azért, mert mindig félt intézkedni. „Az egyik kerületi kapitányságon dolgoztam. Volt nálunk egy ügyeletes tiszt, aki ha meglátta, hogy jön egy ember, feljelentést akar tenni, elszaladt a WC-re, és nem jött elő, amíg az illető el nem távozott az épületből. Cigizett és remegett állandóan. Egy idő után meguntam, és jeleztem a felettesemnek, hogy ez egyre problémásabb, és küldje el az ügyeletes tisztet pszichológushoz soron kívüli kivizsgálásra. Komolyabb, hónapokig tartó vizsgálatok után nyugdíjba küldték" – idézte fel az esetet az egykori rendőri középvezető.