Örült az extra forgalomnak a homokzsákkal körbebarikádozott Batthyány tér sarkán rendületlenül nyitva tartó csemegeboltos, panaszkodtak a helyszínt biztosítók: a támfalat nyaldosó Dunához zarándokló emberek a folyó egész hosszában ott voltak. A pesti oldalon található luxuslakótelep parti sétányán pizzával a víznél piknikező családdal találkoztunk, a Margit hídnál az egyik biztonsági ember mérgesen mesélte, hogy fel-alá biciklizők egyike rádudált a homokzsákot cipelő önkéntesre, mikor az keresztezte az útját.

Többről van szó egyszerű emberi kíváncsiságnál, még ha elsősorban ennek is tudjuk be a katasztrófaturizmus jelenségét – mondta Síklaki István szociálpszichológus. „Öntudatlanul egy csendes elégtételérzés működik bennünk: ’lám, zűrzavar van, mások bajban vannak, én viszont szerencsére biztonságban vagyok’. Ez egy nagyon pozitív érzés, amit nem szabad összekeverni a kárörömmel. Mert nem annak örülünk ilyenkor, hogy másnak rossz. Sokkal inkább annak, hogy úgy vagyunk jelen egy veszélyhelyzetnél, hogy közben biztonságérzetünk van” – magyarázta.

Túry Gergely

Közhelyes, de nagyon pozitív társadalmi jelenség, hogy a közös baj, illetve annak elhárítása, mint cél, mennyire összehozza az embereket – értelmezte a szociálpszichológus azt is, ahogy a hétvégén teljes összefogással zajlott a védekezés. Nemcsak az árvízhez szokott településeken, illetve a gátakon dolgoztak vállvetve a helyiek, hanem láttuk, ahogy a főváros több pontján az arra sétálgató idegenek álltak be homokzsákot pakolni – idősebbek, nők egyaránt. A kinn dolgozóknak a környékbeliek hordták az ételt, de sorjáztak a különféle felajánlások a közösségi oldalakon is.

„Ilyenkor háttérbe szorulnak az előítéletek, és a spontán egyenlőségtudat, a szolidaritás eltünteti egy időre a státuszkülönbségeket. Átéljük, hogy milyen jó így, együtt dolgozni, még akkor is, ha teljesen idegenekkel kerülünk össze ebbe a helyzetben” – tette hozzá.

Budapesten túl vagyunk a tetőzésen, de az áradás tovább tart, itt percről-percre követheti a legfrissebb történéseket!