„A sóbeszerzés közbeszerzési eljárása eredményesen lezárult. A tároló kialakításához kérem az adásvételi eljárás elindítását” – olvasható a kézzel írt megjegyzés azon, a hvg.hu birtokába került előterjesztésen, amelyben a sótárolónak alkalmas telkekről tájékoztatták beosztottjai 2011 október végén Klug Lajost, a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. vezérigazgatóját, és amelyben egy XI. kerületi, Budafoki úti ingatlant ajánlottak megvételre.

A feljegyzésre írt megjegyzések – amelyek november 7-i dátummal, valószínűleg Klug aláírásával voltak ellátva – arra utalnak, hogy az FKF-nek sürgősen szüksége volt egy sótárolásra alkalmas ingatlanra, hiszen épp lezárult egy közbeszerzési eljárás 35 ezer tonna útszóró só beszerzésére. Erre utal egy másik kézzel írt megjegyzés is, valószínűleg Szepessy Tamás vezérigazgató-helyettes aláírásával, az ingatlangazdálkodásért felelős igazgatónak címezve: „Papp Sz. ig. úr. Kérem soron kívüli intézkedését a szükséges szerződések előkészítésében!”

Sót tárolni se egyszerű

Az üzlet létre is jött, mint arról elsőként az Index beszámolt, az FKF nettó 350 millió forintért megvásárolta a Budafoki út 72. szám alatt található telket – illetve egy telekhányadot, hiszen a terület akkor még osztatlan közös tulajdon volt, amelyen egy másik közszolgáltató céggel, a Fővárosi Csatornázási Művekkel osztozott az FKF. Ahhoz képest viszont, hogy a cégvezetésnek láthatóan sürgős volt a telek megvétele, még két évig egyetlen kilogramm útszóró sót nem tároltak ott, hiszen az ingatlan nem volt erre alkalmas.

Klug Lajos téli szemlén 2012-ben

MTI / Máthé Zoltán

Ahhoz, hogy a telken sót tárolhassanak, az FKF-nek még nagyon sok pénzt kellett elköltenie, sem a 2011/12-es, sem a 2012/13-as télen nem használták erre a célra az ingatlant. Először is kártalanítani kellett ugyanis a telken lévő lakások bérlőit, meg kellett osztani a telket, hogy létrejöjjön egy, a cég százszázalékos tulajdonában álló ingatlan, le kellett bontani az ott álló, használaton kívüli építményeket, és természetesen szükség volt egy olyan építményre is, ami megvédi a nedvességtől a felhalmozott sómennyiséget.

Bár az FKF cikkünk megjelenéséig nem válaszolt kérdéseinkre, egy, a cég működését belülről ismerő forrás szerint a lakók kártalanítása több tízmillió forintba került. A Közbeszerzési Értesítőből egészen pontosan lehet tudni, hogy a telken álló, 3700 négyzetméternyi fölösleges építmény lebontását 81 millió forintért vállalta egy cég 2013 áprilisában. A só tárolására szolgáló ideiglenes sátor bérletére pedig 2013 decemberében kötöttek szerződést, ez – szintén a közbeszerzési adatok alapján – nettó 5,9 millió forintba került. Időközben, nagyjából ugyanennyiért az FKF megbízott egy építészirodát, hogy tervezzen meg egy telephelyet, állandó sótárolóval.

A tízezer tonna só tárolására alkalmas „hintőanyag tároló”, illetve a hozzá csatlakozó aszfaltozott utak megépítésre idén februárban írták ki a közbeszerzési eljárást. Erről az utolsó, a nyilvános adatokban elérhető információ az, hogy március 28-ig meghosszabbították az ajánlattételi határidőt. Ezen kívül – az FKF válaszainak hiányában – nem tudható szinte semmi, még az sem, hogy nagyjából mekkora összegbe kerülne a tároló. Becsülni azért lehet, hiszen az FKF 2013 januárjában szerződést kötött egy másik, tízezer tonna kapacitású sótároló megépítésére a XV. kerületi Károlyi Sándor utcai telephelyre, ami nettó 174 millió forintba került.

Minek ide még egy telek?

Az FKF egy korábbi cikkünkhöz küldött válaszok tanúsága szerint 2008 óta tervezi, hogy sótárolót hoz létre Dél-Budán, de ez nem magyarázza, miért volt annyira sürgős az ingatlan megvásárlása. Egyrészt Budafoki úti telek két éve kihasználatlanul áll (ez idő alatt csak költöttek az ingatlanra, de egy kiló sót sem tároltak ott), másrészt a Károlyi Sándor utcai telephely megvalósulása is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán szükség van-e ekkora kapacitásra. Az FKF korábbi közlése szerint a Budafoki úti sátor és a Károlyi Sándor utcai telephely nélkül 14 800 tonna só tárolására volt kapacitásuk, utóbbival ez értelemszerűen 24 800 tonnára nőtt.

MTI / Koszticsák Szilárd

Az elmúlt években elég széles tartományban mozgott a felhasznált útszóró só mennyisége: 2008-ban mindössze 5200 tonna kellett, míg a keménynek számító 2012/13-as télen több mint 37 000 tonnát szórtak ki a budapesti utakra. Korábbi közbeszerzések adatai szerint nagyjából ennyit is vesznek évente: 2011 végén 35 ezer tonnára szerződtek egy záhonyi céggel, míg 2012-ben – más logika szerint, az erre szánt összeget meghatározva – több cégtől összesen 29 ezer tonnát rendelhettek, 2013-ban pedig 39 ezer tonnát.

Ezt a mennyiséget nyilvánvalóan nem egyszerre kell beszállítani a cég telephelyeire, hanem legrosszabb esetben is két részletben. Már csak azért is érdemes így eljárni, mert az útszóró sót nem lehet a végtelenségig tárolni: egy idő után ugyanis magába szívja a levegőből a párát, és összetömörödik, vagyis nem lehet betölteni a szórógépekbe, csak ha előtte újra megőrlik. A közel 25 ezer tonnás tárolókapacitásnak tehát – a beszállítás megfelelő ütemezése mellett – elvileg a legkeményebb télen is elegendőnek kellene lennie.

A Budafoki úti telepvásárlással kapcsolatos sietséget így kizárásos alapon egy dolog indokolhatta: az FKF Zrt. tulajdonosának megváltozása. A főváros ugyanis még 2010 végén úgy döntött, két nagy holdingba szervezi a cégeit. A fővárosi közgyűlés 2012. január 25-én fogadta el az FKF új alapító okiratát, amely szerint a BVK Holding Zrt. lett az egyszemélyi tulajdonos. Az új alapító okirat jelentősen korlátozta az FKF menedzsmentjének mozgásterét, egyebek mellett a BVK Holding jogosult dönteni az 50 millió forintnál nagyobb értékű ingatlanok megvásárlásáról. Az FKF vezetése viszont elébe ment ennek, még 2011 végén nyélbe ütötték az üzletet.

Az áfával együtt 444 millió forintért megvásárolt telek – amelyre a fentiek alapján sokat kellett, és kell is még költeni – ügye elérte a politika ingerküszöbét is. Mint arról az Index beszámolt, múlt héten a fővárosi közgyűlés pénzügyi ellenőrző bizottsága felkérte Tarlós István főpolgármestert, hogy indítson vizsgálatot a telekvásárlás ügyében. Kaltenbach Jenő, a bizottság PM-es tagja a lapnak azt mondta: az ügyet kivizsgálásra érdemesnek tartja, mert ha a sejtések beigazolódnak, ebből büntetőügy is lehet.