Huszonöt évvel a rendszerváltás után az Európai Uniónak több problémával kell szembenéznie. Ezek közül csak az egyik a növekedés, a munkahelyteremtés problémája, a másik viszont a legitimáció kérdése. Ez utóbbihoz párbeszédre van szükség Brüsszel és a tagországok között, nemzeti szinten a parlamenttel, a politikai pártokkal és más érdekcsoportokkal, köztük a civilekkel – mondta Balázs Péter volt külügyminiszter, Magyarország első uniós biztosa a Közép-európai Egyetem (CEU) hétfői, civil társadalommal foglalkozó konferenciáján.

Balázs, aki jelenleg a CEU Nemzetközi Tanulmányok és Európai Tanulmányok tanszékén tanít, hangsúlyozta, hogy a problémák az utolsó két ciklusban jelentkeztek (növekedés, munkahely-teremtés, euró). Már nem az elvek, hanem az EU „napi teljesítménye” volt a kérdés: ennek kell ma is legitimálnia az uniót. Itt azonban a Bajnai-kormány volt külügyminisztere szerint újabb problémába ütközött az EU: vagy a politikai uniót erősíti vagy a gazdasági hatékonyságot.

Az északi országok ezt fegyelem kérdésének fogták fel: ha valaki teljesíti az elvárásokat, a benchmarkokat (alighanem a maastrichti kritériumokra utalt itt Balázs – szerk.), akkor hatékonyabb lesz. Csakhogy a görög eset megmutatta, a megszorító programok a legitimitás problematikájába ütköznek, ami a hasonló cipőben járó országok körében felvetette, hogy minél több intézkedést tartsanak meg nemzeti szinten – itt az EU beavatkozása nagy ellenállásba ütközött. Balázs szerint hasonló érdekütközés van az új tagállamok némelyikében is, amire a volt külügyminiszternek a válasza, a kétirányú, intenzív, demokratikus párbeszéd.

Balázs Péter megnyitó beszédében utalt arra, hogy az EU-legitimáció mást és mást jelent a különböző EU-tagállamokban: a németek a szabályok tiszteletben tartására koncentrálnak, illetve a kompetenciák elválasztására EU- és nemzeti szinten. Franciaországban az állami identitás mobilizációját jelenti, Dél-Európában pedig a szolidaritás erősítését, vagyis a segítségre szoruló országok nagyobb anyagi támogatását.

A Balázs által idézett szaktanulmányban nem esett szó az EU keleti térségeiről, de itt a volt külügyminiszter vegyes folyamatokat észlelt. Az unió keleti félperifériáin szerinte ugyanis keverednek a posztszovjet államokra jellemző nézetek az EU déli államaiban uralkodó szolidaritási felfogással. Vagyis a gazdagabb tagállamoktól az EU keleti tagjai továbbra is több segítségre számítanak, ugyanakkor egyes politikusok a térségben posztszovjet módon tekintenek a civil társadalomra, sok esetben idegen ügynököknek tekintik a képviselőit, fűzte hozzá Balázs. Ez azt jelenti, hogy nem akarnak valódi párbeszédet a civilekkel.

Az egykori uniós biztos a folyamatot kettős kísértésként írta le: egyrészt ezek az országok miatt több segélyt várnak, másrészt egyes politikusok a dialógus összekapcsolódik a civil társadalom bírálatával és a párbeszéd elutasításával. Ehhez a gondolathoz csatlakozva Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság elnöke, a rendszerváltáskori Fidesz parlamenti képviselője elmondta, hogy 25 évvel ezelőtt a legtöbb politikai szervezet a civil társadalomból nőtt ki, és maga a Fidesz is egykor ennek, vagyis a civil társadalom képviselőjének tekintette magát. A mostani különleges politikai helyzetben pedig azért is van nagyon fontos szerepe a civil szervezeteknek, mert egyelőre nem dönthető el, hogy jelenthetnek-e majd később is valamiféle politikai alternatívát ezek a szervezetek, amelyek 25 évvel a rendszerváltás után antielitista nézetekkel tűnnek fel.