#civilek


Az anyák állandó bűntudata tartja fenn a rendszert – hogyan végzik el az állam feladatait az anyacsoportok, és miért nincs belőlük több?

Ma egyszerre kell a nőknek romantikus, önfeláldozó anyáknak lenniük – a régi polgári ideál szerint – és a gazdaságban olcsó munkaerőként helytállniuk. Nem csoda, hogy sok anya kisebb vagy nagyobb mentális krízist él meg a szülés után, a bűntudat pedig a későbbiekben is elkíséri. Hogyan segítenek az anyacsoportok, például a Mamakör, vagy az olyan támogató szervezetek, mint az EMMA Egyesület – ráadásul egyetlen forint állami támogatás nélkül? Kik jutnak hozzá a csoportos támogatáshoz?
















Sebály Bernadett: Mi a szerepe az Orbán-rezsim leváltásában a civil társadalomnak?

A közgondolkodásban a civil társadalom fogalma erősen összekapcsolódik az államtól és a politikai pártoktól való függetlenséggel. Ironikus módon ez a liberális civil társadalom felfogás válik az illiberális rezsim egyik legfőbb védőbástyájává. Pedig a civil szerveződéseknek érdemes lenne megtalálni a módját, hogy a 2026-os országgyűlési választásokig tartó időszakban aktív alakítóivá váljanak a küzdelem e terének.


Móra Veronika: A lejáratások a nagy civil szervezeteket célozzák, de a kicsik fáradnak bele

Tíz éve zajlott a magyar kormány első látványos akciója a civilek ellen, akiknek az Ökotárs irodájában tartott házkutatás óta már lejárató kampányokkal, hatósági ellenőrzésekkel és a jogalkotókkal is szembe kell nézniük. Hogyan élték meg az elmúlt évtized kormányzati támadásait? Milyen hatással volt a propaganda a megítélésükre és a támogatásukra, és miért tűnnek el a kisebb, helyi szervezetek? Kell-e félni a Szuverenitásvédelmi Hivataltól? Interjú Móra Veronikával, az Ökotárs Alapítvány igazgatójával, a 2014-es rendőri akció fő elszenvedőjével.