Azt javasolta a Magyar Olimpiai Bizottság Budapestnek és Magyarországnak, hogy támogassák a 2024-es olimpia és paralimpia megrendezését. A pályázatot szeptember 15-ig kell leadni, 2016 májusában derül ki, mely városok közül választják ki a győztest, a végső döntést pedig 2017 nyarán, Limában mondják ki. A MOB társadalmi párbeszédet indítana el, és megindul a nagy marketingkampány.

Az olimpia hagyományosan népszerű téma, egyes felmérések alapján a magyarok 52 százaléka még úgy is támogatná az eseményt, ha külön áldoznia kell rá. Rengeteg ugyanakkor a nyitott kérdés, sőt most mintha még más sem is lenne, mint megannyi ismeretlen.

Az utóbbi olimpiák gazdasági kudarcai és tanulságai (Athén, Peking, Szocsi, London) után tavaly decemberben a NOB megszavazta az Agenda 2020-as ajánlássorozatot, amely 40 pontban sorolja fel az új olimpiarendezési irány- és alapelveket. Fenntartható, decentralizált, átlátható olimpiarendezést tartana kívánatosnak a nemzetközi olimpiai szervezet, amely szakítana az egyre drágább, mind környezetpusztítóbb és veszteségesebb világjátékokkal. Ezek útját ugyanis csődbe ment országok, lepusztuló megalomán helyszínek és veszteséghegyek kísérik. Valamint jelentős korrupció.

Az Agenda 2020 megengedi, hogy több város közösen pályázzon olimpiarendezésre, és minél több már meglévő objektumra épüljön a rendezés. Azaz, az 50 km-es korlát kivételével (vagyis hogy az olimpia helyszíneinek egy 50 km-es sugarú körben kell lenniük) az is megoldható, hogy vidéki helyszíneken rendezzék a budapesti olimpia bizonyos számait.

Csepeli látványterv 2020-ra

hvg.hu

Legyünk pozitívak!

A MOB tavaly december 12-én megalapította az Olimpiai Védnöki Testületet, melynek tagjai (Baráth Etele, Oszkó Péter, Bienerth Gusztáv, Gyárfás Tamás, Kemény Dénes, Dénes Ferenc, Magyar Zoltán, Polgár Judit, Gömöri Zsolt, Rácz Marianne, Regőczy Krisztina, Sors Tamás, Kovács István és Gyurta Dániel) előremozdítják az olimpiarendezés ügyét. Gyárfás Tamás úgy fogalmazott a MOB pénteki ülésén: mindig az első lépés a legnehezebb, ezt most a MOB megtette, ha pedig Boston vagy Hamburg győzne a pályázaton, az ellentmondana az Agenda 2020 szellemének.

Bienerth Gusztáv arra hívta fel a figyelmet, kulcskérdés, hogy meglesz-e a konszenzus az olimpiarendezéshez, s a MOB azon lesz, hogy mindenhol azt kommunikálja, mennyire megéri olimpiát rendezni. Szerinte Tarlós István is pozitívan áll az olimpiarendezéshez. (Tarlós István 2014 decemberében még értelmetlennek nevezte a 2024-es budapesti rendezés ötletét, mondván: tíz évvel a rendezés előtt nincs értelme arról beszélni, hogy a fővárosnak mi a véleménye az ötletről, és hogy szerezze meg az 5-5500 milliárd forint valamennyi részét. A pénteki döntésről megkérdeztük a fővárost, reakciójukat közöljük, ha megérkezik.)

Maga a pályázás is olcsóbb lesz, mert a NOB átvállal bizonyos költségeket, és a rendezés költségeit is csökkenteni akarja. Bienerth Gusztáv pedig úgy látja, az olimpia aktualizált megvalósíthatósági tanulmánya fog választ adni számos kérdésre. A megrendezés költségei az Agenda2020 hatására lecsökkennek annyira, hogy ne képezzenek nagy pénzügyi kockázatot. Az ukrán helyzet jelent bizonyos kockázatot, amelyet a NOB képes kezelni, és ilyen biztonságpolitikai kockázatok a világ más helyén is előfordulnak – persze ennek költségei is vannak, hívja fel a figyelmet Dénes Ferenc. Bienerth az afrikai rendezés esélyeit úgy látja, a dél-afrikai foci-VB tanulságai után nem valószínű, hogy az Agenda 2020 alapján afrikai város kapná a rendezés jogát.

Kockázatok és mellékhatások

A magyar rendezés leginkább neuralgikusnak mondható pontja a pénz. A 2001-es pályázás idején félmilliárdos megvalósíthatósági tanulmányt készített el a PricewaterhouseCoopers 2002-re, amelyet a Budapesti Olimpia Mozgalom is felhasznált. Ebben a pályázás összköltsége 4000 milliárd forintra rúg, de egyes számítások szerint 5000 milliárd is lehet – ez persze jelentősen csökkenhet az Agenda2020 elveinek gyakorlati hatására. (A megvalósíthatósági tanulmányt közbeszerzés keretein belül aktualizálják május végéig – de rejtély, hogy pontosan milyen felállásra.) 2012-ben Orbán úgy fogalmazott: „Nem adtuk fel az olimpiai rendezés gondolatát, de ehhez most előbb meg kell erősödnie az országnak”. De vajon mennyire erősödtünk meg mára?

Dr. Berlinger Edina közgazdász, egyetemi docens szerint az olimpiarendezés eddig szinte minden esetben veszteséges volt pénzügyileg, a járulékos hasznok pedig nehezen számszerűsíthetőek. Általános az a tapasztalat, hogy ahol nem megfelelő a feltételrendszer (nincs kiszámítható jogi környezet, magas a korrupció stb.), ott rémálommá válik az olimpiarendezés. Az állam ugyanis kezességet vállal, így könnyen elszabadulnak a költségek, és a végén jelentősen megnő az államadósság, ahogy ez Athén esetében a görögöknél is történt. És hiába a trükközés, például az, hogy a magánszektort is bevonó PPP-konstrukcióban zajlanak a fejlesztések, a végeredmény az államadósság explicit vagy implicit növekedése lesz. Az sem szól a rendezés mellett, hogy fontos területeken folyamatos a tőkehiány és az állami tőkekivonás. Ezért ilyen helyzetben az olimpiára költeni felelőtlenség – az erre fordított pénzt lehetne oktatásra, egészségügyre, kultúrára, a szociális helyzet javítására, valódi gazdaságfejlesztésre vagy akár az államadósság-csökkentésére költeni.

Sok a kétely

Az Agenda 2020 keretében persze sok költséget le lehet szorítani. A legutóbbi rendezési ötlet óta megvalósult pár nagyberuházás – elindult a 4-es metró, a felújított-átépített Puskás Stadion 2018-ra elkészül, 2020-ban a labdarúgó Eb 4 meccsét megrendezzük, majd 2021-ben úszó vb lesz itt, amire új úszókomplexum épül Budapesten a Duna partján 2016-ra, 2017-ben pedig az ifjúsági vb jön ide. És valóban, számos vidéki város be lehet vonni a rendezésbe. Egyelőre nincs hír sem a főváros, sem a kormány viszonyulásáról, de ha bele is mennének, maradnak további kockázatok is.

A Magyar Urbanisztikai Társaság elnökségnek tagja, Ongjerth Richárd is a mértékletességet tartja kulcskérdésnek. A nagy fejlesztések idején megindulnak a lobbik, és rengeteg olyan munkát is "rávarrnak" a projektre, amely nem térül meg, és nem szükséges. Így jártak a görögök is az athéni rendezéssel, számos elővárosi vasúti megálló a mai napig nem készült el. Az olimpiarendezés racionális megfontolást igényel, nem érzelmileg kéne megragadni a pályázatot, jóllehet ha valami érzelmi megközelítésben részesül Magyarországon, az az olimpia. Alapkérdés, hogy mi az, ami m mindenképpen kell, szükséges egy olimpiához? És át kell gondolni, hogy mi lesz a későbbi hasznosítással, ennek azonban itthon nincs hagyománya. A helyszínekről szólva Ongjerth úgy véli "szerintem Csepel rossz döntés lenne" (a Budapesti Olimpiai Mozgalom tervében szerepel ez a helyszín), mivel rengeteg infrastrukturális beruházás szükséges a terület alkalmassá tételére - például a Puskás Stadion mellett már két metróvonal és egy gyorsvillamos működik most is.

Nagy a kockázat, főleg úgy, ha az előkészítők kizárólag állami pénzből fejlesztenének. Az egész magyar területfejlesztésből hiányzik a megtérülő befektetésekben való gondolkodás, mindenki támogatásokra hajt, amelyek kiegészítő részét kellene képezzék a fejlesztéseknek, de ehelyett egyedüli fejlesztési forrásként funkcionálnak. A magánszféra építhetne olimpiai falut, de eddig a magántőke bevonása a fejlesztésben a PPP-konstrukcióban eléggé lejáratódott, és államadósság-növelő tényező lett. A városfejlesztés gazdaságélénkítés kellene hogy legyen, de itthon nem így áll hozzá a politika - "ezért kétségeim vannak az olimpiarendezéssel kapcsolatban".