Schmidt Mária, a Terror Háza vezetője erősen ironizáló hangvétellel kritizálta végig a fél világot, Magyarország az Orbán-kormány alatti időszakban már-már bezzegországnak tűnt. Schmidt szerint a liberális demokrácia világszerte válságtüneteket mutat, amit nem tud palástolni. Ebből fakadó pánikreakció volt, ahogy Orbán Viktornak az illiberális demokrácia koncepciójára reagált a Nyugat, például Obama elnök.

Az USA és Németország médiagépezete is felpörgött, mert a pánik eluralkodott Whasingtonban és Berlinben Orbán szavaira – ott, ahol a status quo fenntartásában érdekeltek. A nyugati politika és médiaelit elszokott az orbáni kritikus hangnemtől, miközben a miniszterelnök csak gondolkodásra hívja a hallgatóit, mert ő maga is gondolkodik. Schmidt szerint azért is pánikolnak, mert bennük nincs meg az a bátorság, ami Orbánt jellemzi, mint mondja „Ne csodálkozzunk, ha irritáltak lesznek a szabadságharcos Orbántól.”

Ezt követően felsorolta azokat a tetteket az eltelt három évtizedből, amelyek Orbán bátorságát jellemzik. Bátor tett volt szerinte a pártállam ellenében szervezkedni, pártot alakítani, bátor dolog volt a Nagy Imre temetésén elmondott beszéd, aztán az is, hogy szakított a liberálisokkal és a Fideszt a keresztény-konzervatívok közé vezette. Bátor volt szövetségbe szervezni a jobboldalt az FKGP-vel együtt 1998-ban. Orbánt akkor is mindig támadták, de az idő őt igazolta.

Mindezek analógiáját alkalmazta a legutóbbi kormányzásra is: amit Orbán tett, minden bejött. Bátorság kellett ahhoz, hogy vállalja a felelősséget, amit a kétharmaddal kapott és bátorság volt szembefordulni a médiaelittel, hogy egy új médiát szervezzen. Pluszjelet tett az egykulcsos adó és a rezsicsökkentés, valamint az államosítás mellé, amit több ország is átvett (annak ellenére, hogy korábban kifejezetten privatizációpárti volt).

Schmidt szerint Orbán Európa egyik legbefolyásosabb politikusa lett, az ellene irányuló megszólalások mind abból a félelemből erednek, hogy Orbán precedenst teremthet a demokrácia újraértelmezésében.