A Fidesz nemrég még a keményen dolgozó kisemberek mantráját zengte minden szinten, ma már a bevándorlóveszedelem folyik a csapból is. Orbán Viktor a látszatra sem ad, péntek reggeli szokásos rádióinterjújában arról beszélt, hogy az illegális bevándorlók, mire ideérnek, mind gazdasági bevándorlók lesznek. A Napi Gazdaság-nak adott interjújában pedig kerek perec kimondta: "Mi nem akarunk megszabadulni senkitől, akik velünk élnek, csak nem akarunk ide beengedni másokat."

Kósa Lajos a TV2 Mokka című műsorában odáig ment, hogy az EU semmivel sem segít minket a megnövekedett menekültáradat kezelésében (miközben 3,5 milliárd forint érkezik az unióból csak 2015-ben). Miközben pedig gazdasági bevándorlókról beszélnek, Magyarországra csak tavaly 6800 szír és 5000 iraki állampolgár is érkezett, akiket nem lehet gazdasági menekültnek tekinteni. A kormány Dániához és Nagy-Britanniához hasonlóan kiléphetne az uniós közös bevándorlási alapelvek rendszeréből (ezt hívják opt-out eljárásnak), és azt csinálhatna, ami neki tetszik – de ekkor elesne a Kósa szerint amúgy nem létező EU-s forrásoktól.

Menekültek a Keleti Pályaudvaron 2015 februárjában

Túry Gergely

Tuzson Bence, a Fidesz-frakció szóvivője is az orbáni retorikát visszahangozta pár nappal ezelőtt: szerinte, ha az EU nem képes megnyugtatóan rendezni a menekültkérdést, nemzeti hatáskörbe kell visszaadni az intézését. A kvótarendszerről azt mondta, hogy az a „gazdasági menekültek” újraelosztását jelenti.

Tudatos fogalomzavar

Úgy tűnik, a kormány tudatosan mossa össze a menekültügyet és a kvótarendszert a bevándorlók kérdésével, hírhedt plakátjai pedig már a xenofóbia példái. Ha Orbán nem akar ide beengedni másokat, nemcsak az EU alapokmányát, a Lisszaboni Szerződést sérti meg, hanem olyan alapvető ENSZ-dokumentumokat, mint az 1951-es Genfi Menekültügyi Egyezmény.

Az EU kvótarendszere egyáltalán nem a „gazdasági menekülteket” érinti – a kormány azokat hívja így, akik nem a polgárháborúból akarnak megszabadulni, hanem „csupán” jobban szeretnének élni. Az EU azokon a menekülteken tervez kvótarendszerrel segíteni, akik a földi pokolból menekülnek, akiket otthonukban üldöznek – leginkább a szíriaiakon és az eritreaiakon.

Jelenleg a 2011-ben kirobbant szíriai polgárháború miatt a szomszédos országokban négymillió menekült él menekülttáborokban (Libanonban 1,2 millió, Törökországban 1,7-1,8 millió, Jordániában, Irakban, Egyiptomban pedig további százezrek). Ez hatalmas teher mind anyagiakban, mind szervezésben, szakembergárdában az érintett országoknak. A nemzetközi közösség az anyagi terheken is csak az igényektől messze elmaradó módon tud könnyíteni, de a szervezési-menedzselési kérdések kezelése még inkább az adott befogadó országokra és a menekülteket segítő nemzetközi szervezetekre marad, mondta a hvg.hu-nak Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) magyarországi szóvivője. Ezekben a menekülttáborokban (illetve azokon kívül, hajléktalanként) rengeteg olyan ember él, akik nem kapnak megfelelő ellátást: sérültek, betegek, traumatizáltak - emberek, akiknek kiirtották a családját, nők, akik elvesztették a családfőt, és magukra maradtak a gyerekeikkel. Ezeknek a kiszolgáltatott, fokozottan védendő embereknek is segítség kell. Elsősorban ezek az emberek az alanyai az EU áttelepítési (resettlement) terveinek. Ennek keretében a 28 EU-s tagország 40 ezer embert fogadna be (nemcsak szíriaiakat, más menekülteket is). Ez csepp a tengerben, és nyilván azokat érinti, akiket bármiféle morális megfontolásból be kell fogadni egy fejlett, európai, egyébként is ENSZ-tagállam országnak.

Hasítunk, de nekünk a kevés is sok

Egy-egy ország kvóták szerint fogadná be a menekültet, amelyet a következő szempontrendszer alapján állítanának össze: a népesség mérete 40%-ban, a gazdaság ereje 40%-ban, a munkanélküliségi ráta 10%-ban, a menedékkérők iránti múltbéli elkötelezettség 10%-ban. Orbán Viktor legutóbb az ötéves országértékelő beszédében dicsérte egekig a magyar gazdaság teljesítményét, de a halálbüntetéses-bevándorlós konzultációs EP-vitaülésen is eldicsekedett a jó eredményekkel. A hivatalos álláspont szerint az EU éllovasai vagyunk mind a munkanélküliség, mind a hiány, mind a növekedés területén elért eredményeink alapján. Ha a kormány komolyan venné a saját eredményeit és az EU-t, akkor Magyarországnál alig van alkalmasabb ország, hogy befogadja az egyébként nem nagyszámú menekültet. Az Európai Bizottság (EB) Jean-Claude Juncker javaslata nyomán 6000 eurót fizetne azok után, akiket egy ország befogad, erre 240 millió euró keret áll rendelkezésre.

Az európai államok sem egységesek a kérdés kezelésében: Németország, Franciaország és Spanyolország is kritizálta a százalékokat, Spanyolország szerint a munkanélküliséget hangsúlyosabban kéne figyelembe venni, a németek és franciák szerint pedig a dublini rendszert kéne továbbra is alapvetésnek kezelni, mely szerint a menekültekkel ott foglalkozzanak, és ott helyezzék el őket, ahol belépnek az EU területére. Ugyanez a két nagy EU-s ország a menekültek áttelepítését is csak különleges helyzetben engedélyezné.

Magyarországra 1135 menekült érkezne, miután az uniós országok kormányfőit tömörítő Európai Tanács valamikor júliusban elfogadja a kvótarendszert – minimum 55%-os igen szavazattal.

Áthelyezés

Létezik egy másik terv is, ez azokat a menedékkérőket érinti, akik önerőből továbbállnak a válságzónákból, és az EU határait ostromolják leginkább a Földközi-tengeren és a Balkánon keresztül. Ez is százezres teher, Olaszországba 170 ezer ilyen menekült érkezett tavaly, az idén eléri ez a szám a 200 ezret, Németországban tavaly több mint 200 ezer ember folyamodott menekültstátuszért. Ezek az emberek így-úgy megérkeznek az EU-ba, ahol egységes az eljárás: a menekültstátuszért folyamodók kérelmét el kell bírálni.

Ez a folyamat olyannyira megnövekedett terheket ró a befogadó országokra, hogy ezt is elosztanák a kevéssé terhelt országok között – például Csehországban tavaly mindössze mintegy 1155, Szlovéniában 385, Portugáliában 445 menekültkérelmet kellett elbírálni. Ez lenne az áthelyezés (relocation) ötlete. A tervek jelenlegi állása szerint ebben a munkamegosztásban Magyarországnak 11 ezer menekültkérelem elbírálása jutna.

Túry Gergely

Hogy ezt technikailag hogy lehet kivitelezni, még nem ismeretes. A menekültügyi eljárásban a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy őt hazájában üldözik politikai, vallási nézetei, szexuális orientációja miatt, avagy veszélyben van az élete. Ezt interjúkkal szokták vizsgálni, ahol a kérelmezőnek érvelnie is kell – ezért nehéz elképzelni, hogy az aktáját a távollétében el tudják bírálni. Tízezreket mozgatni Európa-szerte a menekülteljárás miatt pedig elég nehezen kivitelezhető ötletnek tűnik.

A kormány törvénysértéshez kéri egyetértésünket

A politikai menekültek befogadását amúgy a 2007-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés 78.3 cikke írja elő, és az általunk is ratifikált genfi egyezmény azt is kimondja, hogy a menekültet tilos hazájába vagy harmadik olyan országba visszatoloncolni, ahol üldöztetés éri, vagy az élete veszélyben van. Ez ügyben nincs mérlegelésnek helye. Azaz a bevándorlásügyi nemzeti konzultáció kérdőívének 9. kérdése  (Egyetért-e Ön azzal a véleménnyel, hogy a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlókat a lehető legrövidebb időn belül vissza kell fordítani a saját hazájukba?) olyan gyakorlathoz kéri a magyar állampolgárok beleegyezését, amely ellentmond a Genfi Konvenciónak. „Felszólítjuk az ENSZ 1951-es Menekültügyi Egyezményét aláíró Magyarországot, hogy tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot, amelyet saját elhatározásából ismert el kötelezőnek magára nézve. Magyarország egyszerűen nem küldhet vissza embereket olyan országokba, ahol az életüket veszély fenyegetheti” mondta Montserrat Feixas Vihé, az UNHCR budapesti székhelyű Közép-európai Regionális Képviseletének vezetője.

A probléma a nyakunkon van: ahogy Magyarországon is tetőzik a menekültprobléma (tavaly 42 ezer menekült érkezett, az idén már most majdnem 50 ezer), úgy sújtja például Olaszországot is, ahol Lampedusa szigeten már lassan betelnek a temetők, mert ott adnak végső nyughelyet az áthajózásban elhunyt menekülteknek. Ellentétben Orbánnal, az olasz kormány képviselője annak ellenére üdvözli az elvet, amelynek szellemében az unió megteszi az első lépéseket, hogy a kevésbé érintett tagországok részéről ez összességében jelképes teherátvállalás. Ugyanez az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának az álláspontja is.

Magyarországon eközben a kormány menekültellenes plakátokkal készül betetőzni a bevándorlásügyi konzultációnak nevezett hangulatkeltést. Orbán Viktor összemossa a menekülteket a bevándorlókkal és a terrorizmussal, ami már az UNHCR ingerküszöbét is elérte. A szervezet május 8-án közzétett nyilatkozatában elítéli a konzultációs kérdőívet, „Mély aggodalommal tölt el bennünket, ahogyan a magyar kormány egyre erőteljesebben rágalmazza azokat az embereket, akik Szíriából, Afganisztánból, Irakból és más háborús övezetekből menekültek el, és akiknek kétségbeesett szükségük van biztonságra és védelemre Magyarországon" - mondta Vihé. A szervezet úgy látja, a kérdéssor szándékosan keveri a menekülteket és menedékkérőket az úgynevezett gazdasági bevándorlókkal, miközben tévesen hibáztatja a menekülteket számos állítólagosan Magyarországra és Európára leselkedő veszély miatt.