Gyurcsány nélkül alakul a "csendes forradalom"
Egyéves lett a józsefvárosi Auróra közösségi ház és kocsma, az újbaloldal titkos concept store-ja: bár az Orbán-kormány és Kocsis Máté nem változott, az aktivisták újraterveztek sok mindent. Gyurcsányból nem kértek, a tüntetésekben mérsékelten hisznek, viszont a környék lakóit aktivizálnák. Mindeközben a hétker jobb bulijai is a nyolcba migráltak.
Most épp ezt a helyet csináljuk, nem a forradalmat
– mondta Schönberger Ádám, a hétvégén az első születésnapját ünneplő Auróra egyik központi alakja. Az erős kijelentésbe keveredett önirónia is, de ennél jobban nehéz lenne megfogalmazni a VIII. kerületi hely programját. Tavaly ilyenkor, a nyitás után az új baloldal underground think tankjeiről szóló sorozatunkban egyszer már írtunk az Auróráról, most az évforduló alkalmából visszamentünk megnézni, mi jött be a számításaikból.
2014-hez képest rengeteg minden változott, ami sok kérdésben újragondolására késztette az aurórásokat: a netadós tüntetéssel kezdődő hullám kifulladt, Kocsis Máté masírozott tovább a Kocsis Máté-i úton és a menekültválság is felforgatta a szcénát. Az alapgondolat ezektől függetlenül nem halt el, és az aktivisták szerint a kitalált modell is beválni látszik. Lassan.
A VI. kerületi önkormányzat áldásos közreműködésével bezáratott Sirály romjain épült Auróra Józsefvárosban rendezkedett be, stílszerűen az Auróra utcában. A Sirályban gyakran felbukkanó civilek az új helyre is követték az alapítókat, akik a bejáratott vendégkör kiszolgálásán kívül az első perctől többet akartak.
A célkitűzések a következők voltak:
- belakni a háromszintes házat,
- tartósan fenntarthatóvá tenni az Aurórát,
- civil szervezetek és aktivisták bázisává alakítani a helyet,
- beépülni a VIII. kerületi szomszédságba és bevonni a környék lakóit a lehető legtöbb dologba.
Az első három programpontot többé-kevésbé sikerült kipipálni és a negyedik, legnehezebb feladatban is vannak már részsikerek. Nyilván ez a leginkább hosszú távú és legtöbb kihívással járó projekt, de az Auróra szemszögéből mindenképp kulcsfontosságú: ha a szomszédságot nem sikerül bevonni, akkor ez a hely is megmarad egy újabbnak, ahol középosztálybeli fiatalok isszák a környékhez képest drága söröket, miközben szavakban óránként megváltják a világot. (Nem véletlenül van ebből a szempontból nagyon hasonló agendája a szintén VIII. kerületi, még balosabb Gólyának.) De erről majd később, nézzük először az egyszerűbb kérdéseket.
Megbukott az oligarchia vastörvénye
Egy kicsit minden önkéntes a magáénak érzi az Aurórát
– hozta be Mayer Dániel, az Auróra önkéntese az egyik alapvető témát, ami nélkül nem működhetne a hely. A kezdeti körülbelül negyven önkénteshez képest manapság már közel hatvanan folynak bele valamilyen szinten a munkába, és öt fix ember is van, aki fizetésért dolgozik teljes munkaidőben. Sokakban megvolt az attól való félelem, hogy az alapító keménymaghoz nehezen tudnak majd új önkéntesek csatlakozni, de sikeres toborzó kampánnyal, mentorprogrammal és rengeteg megbeszéléssel sikerült elkerülni ezt a veszélyt. A belső hierarchiát csak az formálja, hogy ki mennyire lelkesen és idejéből mennyit áldozva folyik bele az Auróra életébe.
| A profitot nem ismerik |
Az aurórások végcélja, hogy a hely önfenntartóvá váljon, és emellett egyre több embernek tudjanak tisztességes fizetést adni. A hely bevételeit támogatásokból, bérleti díjakból, belépőkből és vendéglátásból teszik össze, de még van hova fejlődni: „Profit? Ezt a szót nem ismerjük" – nevetett ki Mayer. Ebben az is benne van, hogy minden forintot inkább befektetnek, mert még a házon is van mit építeni. Állami támogatások szóba sem jöhetnek és a pályázatokkal is csínján bánnak. Schönberger szerint el kell kerülni a két rossz végletet: sem alulfinanszírozott kirakatprojekt, sem támogatóktól függő kezdeményezés nem akarnak lenni. A szülinapozással egy időben ezért is kezdenek fundraising kampányba. |
Így az Auróra egyelőre cáfolta Robert Michels, a szociáldemokrata pártban csalódott angol szociológus örökérvényű megállapítását, az oligarchia vastörvényét. Ez annyiról szól, hogy előbb-utóbb minden szervezetben szembekerülnek egymással érdekcsoportok, majd ebből a harcból kiemelkedik egy szűk elit. Az is igaz, hogy ez nagy szervezetekről szól inkább, de buktak már ebbe bele kisebbek is: mindenesetre az Aurórában úgy tartják, hogy a bázisdemokratikus működés tartja ott az önkénteseket.
Annak köszönhetően, hogy a profi menedzsment szóba sem jöhet, jóval körülményesebben születnek a döntések, a viták miatt ajtócsapkodás és sírás is volt, de mégis sikerült mindig konstruktívan továbblépni, és nem is pufogott utólag senki, hogy kihagyták valamiből. A döntési folyamat mindig ugyanaz: pályázati szövegről, esti koncertről, bérekről és berendezésről is napokig beszélnek, ha arra van szükség.
A szabad légkörben is nagy a lemorzsolódás, Mayer szerint az Aurórát „adják le először", akiknek más dolguk akad és a külföldre költözés náluk is ugyanúgy bejátszik, mint 2015-ben bárhol máshol Magyarországon. Aki viszont marad, az a partiszervezéstől a civil szférába épülésig több területen szerezhet hasznos tapasztalatokat, és szinte százszázalék, hogy a hely profiljába illő aktivista munkába is belefolyik.
Gyurcsány helyett a hétker jött
A tüntetések meghaltak, de a kulcsszereplők idejárnak
– Schönberger szerint tehát sikerült bázisként bejáratni az Aurórát, csak közben megváltozott a szcéna. A tüntetések szervezői egyrészt elfáradtak, de rájöttek, hogy más módszerekkel hatékonyabbak lehetnek. Ugyanez a kör az egy ügyre koncentráló (single issue) szervezetekre helyezte a hangsúlyt: egy év alatt 50-60 civil szervezetnek volt eseménye a helyen és a házban székelő Közélet Iskolája, vagy a máshol működő A Város Mindenkié aktivistái is gyakori vendégek.
Viszont egyre gyakrabban kerül elő magánbeszélgetésekben, hogy vajon az Aurórának feladata-e, hogy motorjává váljon újabb tüntetéseknek, és úgy tűnik, az igenek állnak nyerésre. Konkrét tervek ettől függetlenül nincsenek, a kérdés egyelőre elméleti, de a menekültkrízis újra összerántott sok embert, és egyértelműen látszott a szunnyadó potenciál. Annyi biztos, hogy a pártpolitikától oldaltól függetlenül tartják a két lépés távolságot:
Gyurcsányt nem engedtük be
– a volt miniszterelnököt még egy beszélgetés résztvevőjeként sem látták volna szívesen.
A DK-vezér helyett viszont beengedték a turistahordák elől menekülő hetedik kerületet: a Jazzaj, a BAR 72 és egy rakás koncert költözött az Auróra utcába: „aki sopánkodik a hetedik kerület miatt, az még nem jött rá, hogy a nyolcban kell keresni”. Annak viszont örülnének, ha nem dzsentrifikálódna Erzsébetvároshoz hasonlóan drasztikusan a Csarnok-negyed, de a „Józsefváros újraépül" táblák még nem is lepték el úgy a területet, mint a Magdolna-negyedben vagy a Corvin köznél:
Mintha MSZP-sek laknának a környéken
– próbált belelátni Kocsis Máté fejébe Scönberger, aki nem érti, hogy miért pont a „kirakatutcának" ideális Népszínház utca környékén nem jelentek meg eddig a munkagépek. Mindenesetre a „pucolás" még nem kezdődött el, viszont új középosztálybeli, fiatalabb beköltözők már bőven vannak, akik elkezdték szimpla helyi kocsmaként használni az Aurórát. A kulturális keveredés csak ráerősít a már egyébként is komoly helyi konfliktusokra: itt lép a képbe az Auróra közösségszervező munkacsoportja.
Anti-Kocsi Máté
Az Aurórában rendszeresen fellép egy közelben lakó bárzongorista, alakult street dance csoport és hétvégi gyerekprogramokat is szerveznek a környékbelieknek, de e programoknál tovább kell menniük, ha tényleg be akarnak illeszkedni a negyed életébe. A közösségszervezők pontosan ezen dolgoznak: igyekeznek aktivizálni a környéket és ezzel párhuzamosan a lakók pozitív helyi identitását is meg akarják alapozni. Ez utóbbi ugyanis szinte teljesen hiányzik a stigmatizált környék lakóiból, ami megfojtja a tettrekészséget és erős stresszfaktort is jelent.
Az egy házban lakók ritkán jutnak túl a köszönésen, és összetartó közösségek se nagyon vannak
– hangsúlyozta a tizenkilenc közösségszervező közül az egyetlen teljes munkaidős Auróra-alkalmazott, Ásmány Lívia. Szerinte a közösségi terek és programok híján egymástól elvágott, szociálisan nehezebb helyzetű emberekben egyre csak gyülemlik a feszültség, ami párbeszéd nélkül könnyen elfajulhat. Ezt pedig könnyen kihasználják helyi és országos szinten is politikusok: a Józsefvárosban a Kék Pont bezárása, a hajléktalanok zaklatása, a menekültekkel riogatás és a segélyezés beszűkítése szíthatta tovább a kölcsönös gyűlölködést, amire sokan vevők a kerületben és így tapsoltak is hozzá a polgármesternek.
Ebből a negatív spirálból akarják az Auróra közösségszervezői kimozgatni a Csarnok-negyedbelieket: végigkopogtatják a környékbeli lakókat, kikérdezik őket a problémáikról, igényeikről, igyekeznek felmérni a gondokat és megoldási lehetőségeket keresnek. Ami a legfontosabb: nem akarnak rájuk erőltetni valamit kívülről, hanem a helyieket bevonva, az önszerveződés lehetőségeit igyekeznek feltérképezni. Ez az országban a közélettel kapcsolatos általános apátiának köszönhetően nem a legegyszerűbb:
Hozzá kell szokni, hogy rád csapják az ajtót. Aztán újra kell próbálkozni
– Ásmány Lívia azzal számol, hogy 3-5 év alatt érhető el komolyabb változás, de kisebb ügyekben korábban is lehet győzni. Ilyen lehet egy-két fekvőrendőr, közlekedési lámpa kilobbizása, ami megelőzhetné, hogy például a Bérkocsis utcában napi szinten koccanjanak össze autók. De a negyed közvilágításának javításáért vagy szemétszedés megszervezéséért az összefogás is napirenden van. A távlati cél viszont, hogy a lakók össze tudjanak tartani komolyabb ügyekben is és ehhez addigra a fejükben legyenek a megfelelő módszerek és taktikák.
Az Auróra közösségszervezői ezzel demonstrálhatják a VIII. kerületi lakóknak és önkormányzatnak, hogy nem a kriminalizálás és a kirekesztés az egyetlen megoldás, még ha az aktív választókat ezzel könnyebb is mozgósítani. Ehelyett az elnyomottakat is megszólaltató közös kezdeményezés is érhet el sikereket, ha a megállíthatatlannak hitt hatalommal szembeni küzdelemről van szó. Erős politikai ellenszélben és a gyorsan cserélődő lakosság mellett mindenesetre nincs egyszerű feladatuk.
A születésnapi programokat itt lehet nézegetni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
