Az Európai Unió egyre nagyobb kompromisszumokat köt azért, hogy megmaradjon, most épp a saját alapelveit taposta meg szolidan azért, hogy a kilépésükről szavazó briteknek a kedvére tegyen. Siker, diadal, eredmények – a kormány újfent megfújta a fanfárokat a szombati európai tanácsi csúcs határozatai láttán. Holott ez körülbelül olyan, mintha a menekültek a szeptember 15-i magyar menekültügyi „jogi határzárról” szóló dokumentumot olvasva elégedetten dörzsölték volna össze a kezüket: igen, Magyarországon továbbra is megillet mindenkit a menedékjog – csak gyakorlatilag nem férnek hozzá.

Ugyanígy ünnepelte a kormány közleményében a munkaerő szabad áramlásának alapelvét is, csakhogy éppenséggel az egész csúcs azért jött össze, hogy ezt a jogot szűkítse. Senki nem várhatta el ép ésszel, hogy az EU kihirdeti: többé nem vallja egyik alapelvét – a gyakorlatban azonban megszűnhet a jóléti juttatásokhoz azonos feltelek melletti hozzáférés is.

Áramoljatok csak, ha tudtok

A csúcs döntéseit rögzítő hivatalos dokumentum kijelenti, hogy a tagállamoknak joguk van definiálni alapvető nemzeti értékeiket az egészségügy, nyugdíjügy, vagyis a nagy szociális rendszerek területén, és alakítani, hogy ki milyen jóléti juttatáshoz fér hozzá. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban épp hogy megszűnik az eddig elméleti egyenlőség.

Megkapják a jogot a tagállamok, hogy saját polgáraikkal szemben az EU más tagállamainak a polgárait ne ugyanazok a szociális transzferek, azaz juttatások illessék meg. Sőt, rossz hírünk van a kormánynak: ha a közjó azt teszi szükségessé, bizonyos célok eléréséhez szükséges mértékben a munkaerő szabad áramlásának korlátozása is rendben van. Még azokat a juttatásokat is megvonhatják (négy évre teljes mértékben, plusz hét évre fokozatos feloldással), amelyeket az álláskeresés segítésére találtak ki. A szöveg ráadásul azt is kimondja, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága is elismeri egy ilyen korlátozás helyességét, azaz nem érdemes emiatt hozzá fordulnia senkinek.

A biztonság terén is szűkít az EU: akivel kapcsolatban felmerül, hogy biztonsági fenyegetést jelent, még ha nem is volt semmi előtörténte, bármely tagállamnak megelőző jelleggel is joga van egy másik tagállam polgárát szabadságában korlátozni.

AFP / Anadolu Agency / Dursun Aydemir

A munkaerő korlátozása dominóeffektust is beindíthat

Parlamenti felszólalásában Orbán Viktor arról beszélt, megmaradtak az alapelvek, a korlátozások opcionálisak, lehetőségek – ezekkel az éppen eléggé EU-ellenes Nagy-Britanniában, de akár máshol is – tehetjük hozzá – élni fognak a kormányok. „Ezeket sem lehet elvenni, csak megfelelő indoklással lehet felfüggeszteni bizonyos időre”, tárta elénk Orbán a parlamentben a sikerek sikerét, mintha a megfelelő indokot nehéz lenne előállítani. A Nagy-Britanniában dolgozó családosok esetében a tárgyaló feleknek azt sikerült elérniük, hogy azok, akiknek a gyerekei egy másik uniós országban élnek, „a származási ország létfenntartási szintjéhez igazított szociális juttatásokban részesüljenek” olvasható a kormany.hu-n, eme csodás eufemizmus magyarul azt jelenti, hogy az itthoni családi pótlék jár a kint dolgozó szülőknek.

Orbán kiemelte, hogy ha kiviszik a gyerekeket a szülők, akkor viszont megkapják a kinti juttatást. Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint ezeknek nem is feltétlenül Nagy-Britanniával kapcsolatban lesz negatív hatásuk, hanem akkor, ha a brit példán felbuzdulva Ausztria vagy Németország is ugyanúgy bevezeti ezeket az intézkedéseket. Mert még ha Londonba nem is olyan egyszerű kivinni a gyereket és a feleséget a magasabb családi pótlékért, Sopronból Ausztriába már igen. Lattmann szerint ez már érzékelhető mennyiségű embernek lehet opció, főleg akkor, ha az egészségügy és a közoktatás színvonala idehaza tovább zuhan. Lattmann szerint azért sem érdemes sikerről beszélni, mert az EU-s munkaerő áramlását Nagy-Britannia csak úgy tudná egyoldalúan korlátozni, ha kilépne az unióból.

Amikor David Cameron körbeutazta Kelet-Európát, Orbán Viktor még arról beszélt, azt szeretné elérni, hogy a magyar munkavállalókat ne érje semmilyen hátrányos megkülönböztetés, amit csak a V4-es összefogással tudunk elérni, ezért alakítottunk ki közös álláspontot. Most ugyanazt tudtuk „kialkudni”, ami eredetileg is a brit terv volt – ennyit a V4-es érdekérvényesítés erejéről.

Stiller Ákos

Egy vagy két áttelepítési döntés?

Menekültügyben is üdvözölte a kormány a döntéshalmazt, mondván, az EU beállt a sorba Orbán mögé. Ez egyfelől nem igaz, mert a határvédelem és a menekültek áramának visszaszorítása mellett az eddigi relokációs tervek teljes megvalósulását (magyarán a menekültek szétosztását) is sürgeti a szöveg, ami vonatkozik a tavaly decemberben elfogadott intézkedésekre is. Lattmann szerint trükkös a megfogalmazás, mivel a magyar kormány által megtámadott tavaly szeptemberi EU-s belügyminisztériumi határozat – a kötelező kvótákról – csak idén szeptembertől lesz alkalmazandó, a mostani ET-szöveg pedig azt írja, a tavalyi mindkét menekültügyi döntés megvalósulását vállalják a kormányfők.

Ezek közül az általunk megtámadott tavaly szeptemberit az EU luxemburgi bírósága addig akár el is meszelheti. A másik pedig a júniusi, amely önkéntes kvótákat állapított meg (40 ezer görög- és olaszországi menekült áttelepítéséről), amelyekből mi nulla főt vállaltunk. Tehát Orbánnak semmiből nem állt aláírni ezt – nem véletlenül ezt hangsúlyozta Kovács Zoltán kormányszóvivő is, miután az ellenzéki pártok rászálltak Orbánra, hogy korábbi harcos ellenkezése ellenére aláírta a kötelező menekültkvótákat.

Orbán a parlament hétfői ülésén kérdésesnek mondta, hogy a relokációs döntés felfüggesztendő vagy sem azért, mert a magyar kormány megtámadta az EU bíróságán a szeptemberi EU-s belügyminisztériumi döntést (amely a 40 ezerrel együtt összesen 160 ezer embert osztana szét kötelező jelleggel Olaszország és Görögország területéről, és közülük Magyarországra 2300 embert kellene áttelepíteni). Felmerül a kérdés, ha Orbán most aláírta az Európai Tanács állam- és kormányfőivel együtt a brüsszeli csúcs záródokumentumát, nem gyengíti a pozícióinkat a luxemburgi bíróság előtt? Lattmann szerint a bíróság képes lesz különválasztani a politikai húzásokat és a jogi érveket, ettől nem kell tartanunk.

Mivel a menekültügy uniós közösségi terület lett az 1997-es Amszterdami Szerződésben, ezért értelmezési kérdés, hogy a kötelező kvóták ennek a közösségi elvnek a kiterjesztését jelentik-e, és ezáltal nincs velük baj, vagy ellenkezőleg, sértik a tagállami szuverenitást. A (schengeni) határvédelem ugyanis tagállami hatáskör, de a schengeni övezet, rendszer maga közösségi szinten szabályozott intézmény. Azt a pernek kell eldöntenie, hogy melyik felfogás érvényesül, ahogy azt korábban Lattmann már egyszer elmagyarázta a hvg.hu-n.

AFP / Sakis Mitrolidis

Egy nap, amikor elfogadunk egy kontingenst

Az Eurológus szerint Orbán hiába írta alá a dokumentumot, megtehette, mert az a gyakorlatban alig érvényesül (eddig csak 500 főt sikerült áttelepíteni a 160 ezerből). És amúgy is: Orbán állítólag csak akkor fogadná el az áttelepítést, ha először megállítanák a menekültek áramát, és kialakulna, hogy hány embert kellene szétosztani, mivel addig a kormány szerint nem is értelmezhető a kötelező kvóta, amíg folyamatosan ömlenek be a menekültek.

Tegyük hozzá, Orbán a mai napig kiáll amellett, hogy egy embert se telepítsenek hozzánk. Nem is érhetné nagyobb kudarc, ha az egyik nap azt lenne kénytelen bejelenteni, hogy bizonyos számú menekültet be kell befogadnunk. Persze ő is taktikázhat úgy, hogy elvileg megengedi a menekültek érkezését, az EU és a sok sebből vérző Törökország viszont nem fogja tudni megállítani a menekülteket, így ezt az ígéretet sosem kell majd beváltania. Vagy addigra sikerül tető alá hozni egy szír tűzszünetet, és elindulhat a térségben a konszolidáció.