„…a magyar közgondolkodásban vagy inkább közérzületben kimondatlanul mindig is volt egy gondolat. Az én fejemben ez nemcsak érzületként, hanem gondolatként is ott volt, hogy a németek, akik ugyan gyakran jelentettek komoly veszélyt az elmúlt ezer év során a magyarokra nézve, összességében mégiscsak hasznos, hogy ott vannak tőlünk nyugatra, mert az egy józan nép, azon nem jutnak keresztül az extrémitások, se a szellemi extrémitások, se az őrült gazdasági ötletek, se a biztonságunkat megrengető terrorakciók. Az elmúlt ötven évben mindig is így tekintettünk Németországra, mint ami a mi biztonságunk nyugat felőli garanciája, és ezért nem ugyanaz a súlya a magyar ember fejében a tegnapi müncheni eseményeknek, mint ami volt Nizzában. Nemcsak arról van szó, hogy közelebb van hozzánk, hanem ez a németeknél történt, akikről mi egy egészen más képet őriztünk a fejünkben.” (Orbán Viktor, Tusnádfürdő, 2016. július 23.)

Mit állítunk? A magyar embereket ezer éven keresztül nyugat felől fenyegette valami, amit a józan németek tartóztattak föl? És mi volt ez? Jeanne d’Arc? A gótika? A telefon? A miniszterelnök extrém szektája, a kálvini? A Napkirály, minden kurucok spanja? Napóleon? Aki Magyarországnak csak hasznára vált a kontinentális zárlatával? A felvilágosodás lett volna az a francia extrémitás? No ugye-ugye, végre langyos? De hát nem pont a németek közvetítették azt az őrült extrémitást is ide? Hát miféle cordon sanitaire volt ez, ami annyira átereszt, hogy maga is átáll a felvilágosodás nevű sötét oldalra? És Goethe és Schiller és Beethoven (horribile dictu közös európai himnusz, egy testvér lesz minden ember)? És Heine és Büchner és a magyarokat ösztönző ötleteivel Herder, ők Kossuthot vagy Petőfit megvédték az extrémségektől, vagy továbbextrémítették őket? Vagy éppen a francia forradalom extrém eszméitől védtek a németek, azoktól, amelyek a német összeesküvéseken keresztül futva a Vérmezőig meg sem álltak? Metternich volt a józan német védelmezőnk? Vagy a marxizmustól védtek a józan németek? Attól, ami német földről sarjadt, és ott is erősödött meg? A kommunizmustól, mint őrült elképzeléstől? Nyugat felől? Hogyan, mandinerből? Amikor a németek között volt az egyik legnagyobb kommunista szavazótábor, már ameddig lehetett? Vagy a párizsi szabadság „bolond éveitől”, amikor tombolt az avantgárd, a dzsessz, és a többi extrémitás? Hogy lehet ez, hiszen a német expresszionizmus pont, hogy felülmúlta Párizst extrémitásban? Megvédte Hevesi Sándort vagy Németh Antalt a modern európai színház extrémitásaitól a német Reinhardt, aki éppen hogy annak leghatásosabb alkotója volt errefelé? Netán az amerikai New Dealtől, mint őrült gazdasági ötlettől kellett védeni, és De Gaulle mozgalmától mint destabilizáló szakadár extrémitástól? Mindezekkel szemben vagy bármi mástól a legendásan józan, minden extrémitástól mentes náci állam védett minket?

Egyáltalán, mi ez az egész transznémet szélsőnyugati fenyegetés? Már a keleti nyitás kiterjesztése volna a múltra? Vagy egyenesen a nyugati zárásé?

Vagy értelmezzük másképp? Hagyjuk az ezer évet, úgy kéne érteni, hogy csak az utóbbi ötven évben védtek a kijózanodott németek? Jól megvédtek minket Amerika, a belgák, a britek és a csigazabálók extrémitásaitól? Miközben a Szovjetunió ez alatt hol is volt, hol nem is volt? Ja hogy velük mi bántunk el egyedül? Vagy – ó, hogy ez eddig miért nem jutott eszünkbe – a farmergatya, a hippik, a Woodstock, a 68 meg a John Lennon volt az extrém? Rászorultunk volna ezzel szemben a németek védelmére, akik maguk is hódolóivá váltak? Ettől nem inkább a keletről szponzorált komcsik próbáltak védeni, sőt történetesen pont közülük a németek még engedékenyebbek is voltak? Vagy talán maga a sátáni Cohn-Bendit bújik meg a nyugati bokorban, ő lenne a főextrém? De hát végül is megvédtek a németek őtőle, aki pedig német is volt, és akit épp a németek fogadtak be, ellentétben a franciákkal, akik meg kiutasították? És Dutschke, Joschka Fischer és a német 68, diáklázadásostul nem számít, meg az egész Baader–Meinhof csoport, a sok terrorakciójával? Józan dolog, hogy éppen némethonban csapott át 68 szélsőbalszárnya terrorizmusba, és pont hogy nem attól nyugatra? Ez azt a reményt ébresztette bennünk, hogy a németek megvédenek minket épp a terrorizmustól? Vagy a neoliberalizmus lenne az az őrült gazdasági ötlet, amit a németek tartóztattak fel, mielőtt hozzánk ért? Mikor pedig a mostani kormány intézkedéseit jobban elérte a hatása, mint bármely franciáét vagy németét?

Vagy, és leginkább: vannak józan és fanatikus népek, mint olyanok, Európában? Bárhol? Egyáltalán, vannak ilyen és olyan népek? A németekről általánosságban őrzünk mi magyarok közösen egy képet a közös fejünkben, ami persze a miniszterelnöké? A többi népről is? Előítéletesek volnánk? Soha? Rágalom?

Hogy kell ezt elképzelni, álldigálunk a nagy közös magyar talponállóban, búsan támasztva a mi közös magyar fejünket a közös sörünk mellett, és azt mondjuk magunknak, persze ki nem mondva: milyen jó, hogy ha már vannak trágya és derék népek Európában, akkor jó, hogy azok a normális németek vannak közelebb, és a nyugatibb hüjék rajtuk túl, odaát? És hozzátennénk, hogy például ezért nem megyünk mi soha százezrével Londonba melózni, mert közérezzük, hogy ott minden utcasarkon előugrik egy extrémség? Meg hogy az természetes volt eddig nekünk, közös magyar közérzületnek, hogy a terroristák ott robbantanak, ahol az iljózan-fullextrémes népek vegetálnak, és meglepő, ha viszont ellenben most mégis a józan, dolgos népek földjén? Mert ott nem szokás? A terroristák félnének tán a józanoktól, mint a tömjénfüsttől?

És ha odaszólna erre a csapos, aki persze szintén mi magunk volnánk, hogy ő ebből semmit nem ért, de különben is most már záróra, igyuk ki, fizessünk, és próbáljunk meg ügyesen hazabotorkálni, akkor mit válaszolnánk? Azt, hogy ő ne beszéljen, mert nincs is, mert ha lenne, akkor már két fejünk lenne, ami pedig lehetetlen, hiszen köztudottan csakis egyetlen közös magyar érzületű és gondolatú, nyugati extrémitásoktól jól védett fejünk van, ötven vagy pláne ezer éve?

Ezért csak ülünk ott a napon és mind tapsolunk?

Józanul?