Csak éppen a Gulág áldozatai forognak sírjaikban

Hamarosan áll a bál a GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítványban, ugyanis egyre bizarrabb fordulatokat vesz a "ki is terjesztette fel Bayer Zsoltot és pontosan miért" társasjáték. Próbáljuk meg röviden összefoglalni hol tartunk most.

Kezdjük ott, hogy a Magyar Közlönyben pontosan megfogalmazták, miért kapott ez az ember lovagkeresztet:

Számos nemzeti ügy feltárása, illetve képviselete terén, különösen a GULAG rabtelepein fogvatartottak sorsának és az erdélyi magyarság életének hiteles és méltó bemutatása, példaértékű újságírói tevékenysége elismeréseként.

Két dologról van szó tehát: egyrészt ott van Bayer, mondjuk így, tudományos tevékenysége, a hiteles és méltó bemutatás, különös tekintettel a szovjet lágerek áldozatainak témakörére, amely tudományos tevékenységéről neves szakértők még nem hallottak; és van a példaértékű újságírói tevékenység, amiről viszont mindenki hallott, hiszen ide tartozik az időnkénti zsidózás éppúgy, mint az, hogy ha romák meglincselnek valakit, akkor onnantól lehessen cigánygyerekeket gázolni.

Az alapítvány elnökhelyettese, Pintér Jolán most azt mondja, ő "csak a Gulag-témával kapcsolatos dolgokra figyelt", Bayer publicisztikáit nem ismeri, elég volt neki a korábbi Gulág-ügyi munkásság. Jó. De akkor miért nyilatkozta a publikról előtte azt, hogy "senkinek a munkássága nem fehér és fekete"? Hallomás alapján? És miért nem látta szükségesnek, hogy az alapítvány elnökével legalább konzultáljon egy ilyen apró ügyben? Hiszen Stark Tamásban nem csupán az alapítványi elnöksége a lényeg, hanem az, hogy ő Magyarország egyik legelismertebb holokauszt- és Gulág-kutatója.

Márpedig Stark konkrétan a Népszabadságból tudta meg, hogy helyettese mit lépett, és nem volt boldog, mivel Bayert nem tartja méltónak a díjra. Sem időnkénti rasszizmusa, sem a Gulág-mentegető orosz rezsim iránti barátsága okán:

Pont a Gulág áldozatainak emléke nem engedi meg, hogy egy ilyen újságírót kitüntessenek.

Tény. De akkor hogyan történhet meg az, hogy Bayert az alapítvány elnökhelyettese nem magánemberként, hanem "a szervezet nevében" jelölte a lovagkeresztre, és csak a későbbi indoklás egyik részére? Honnan jött a Közlönyben olvasható másik indok, a "példaértékű újságírói tevékenység"? Hát, csak valamelyik havertól. Hiszen ők egy brancs. Ők tüntetik ki, ők vállalják a szavait, és ők jelzik, hogy mi, többiek ezt az egészet nyeljük is le, hiszen írásai "megkerülhetetlenek", a döntést "el kell fogadni", "tiszteletben kell tartani."

A GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány célja, hogy "a szovjet hatóságok által elhurcolt és a kényszermunkatáborokban (GULAG) elpusztult sok tízezer magyar fiatalnak méltó emléket állítsanak." És miközben sokat látott ká-európaiakként nagy lelki nyugalommal vesszük tudomásul az áldozatok sírjai felől hallható halk morajlást, állapítsuk meg, hogy ez bizony zéró összegű játék: vagy az áldozatokkal vagy szolidáris, vagy Bayert tünteted ki. A kettő együtt nem megy.