A Beleharap az EU-ba, mely enni adni neki című cikkben fejtette ki véleményét csütörtökön Orbán Viktorról és a nemzeti együttműködés rendszerének működéséről a The New York Times véleményrovatában Kenneth Krushel.
A cikk hosszú, a legfőbb tényeket és véleményeket így pontokba szedtük:
- Megemlítik, hogy Felcsúton stadiont építtetett a futballbarát miniszterelnök, gyerekkori falujában kisvasút is épült. Több módszere van a hírek manipulálására. A helyi gazdák földhez jutását segítő kormányzati kezdeményezésnek a felesége volt a nyertese.
- Az ország vagyonát az elmúlt hat évben vagy a saját, vagy a hozzá közelállók zsebébe csatornázta, és ez nem titok.
- Az Orbán-rendszer neve az NYT szerint: kleptokrácia, amit alaposan kitanulhatott mindenki az elmúlt években. Bár szokás úgy tekinteni minderre, mint egy szomorú és távoli történetre, amelyben egy ország a nehéz demokratikus átmenet eredményeként az autokráciánál köt ki, a helyzet ennél is nyomasztóbb.
- Orbán ugyanis az Európai Unió alapelveit is aláássa, amit az EU tudomásul vesz, és passzivitásával az USA is bátorítja. Az EU fellélegzett, miután Orbán múlt vasárnapi népszavazása a kötelező kvótákról eredménytelenül zárult.
- Az EU nélkül az Orbán-kormány nagy bajban lenne. Brüsszel mégsem cselekszik, amire több érve is van: ha partnerként kezelik Magyarországot, talán jobb irányba terelhetik a dolgokat; az átlagmagyarok lennének az elvonások gazdasági áldozatai; ha túl kemény hangot ütnek meg Orbánnal, talán kivezeti az országot az unióból és Putyin karjaiba dől. Pedig – írja az NYT szerzője – az EU engedékenysége csak a legrosszabbat hozza ki Orbánból és azokból, akik olyanok mint ő: Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnökből. Utóbbiak szintén demokráciának álcázott autokratikus rendszert tartanak fent.
- Azzal, hogy a Nyugat nem veszi elég komolyan Orbánt, nemcsak a magyarokkal tol ki, hanem a tisztességes kormányzás ideájának is fityiszt mutat egy olyan időszakban, amikor a populizmus mindenfelé a világban virágzik.
- Orbán a sajátjai körében azért népszerű, mert Putyinhoz hasonlóan az elveszett dicsőséges időket idézve Európa védelmezőjének állítja be magát a muszlim áradattal szemben.
- Riasztó, hogy Orbán garázdálkodása az Európa Unió önpusztító politikájának lenyomata lehet: egy kormány, amely kigúnyolja az EU-s kormányzást, miközben elveszi az EU pénzét, hogy kifizesse oligarcháit, és megerősítse saját populista, nacionalista hadállásait.
- Míg egyes európai országok abban reménykednek, hogy majd a magyarok kemény ellenállásába ütközik Orbán politikája, nem ez a helyzet. A magyar nép csendes, leszámítva néhány szórványos utcai demonstrációt, mint amilyen az internetadó elleni tüntetés volt. A legerősebb ellenállás éppen a Jobbik felől érkezik, amely még a Fidesztől is jobbra van a politikai palettán.
- Nyugtalanító látni, hogy Orbán undora, amit a "nyugati értékek" iránt érez, nyílt nacionalizmusa abból a fajta nemzeti bánatból fakad, amely mindkét világháborút előidézte.
- Pedig a Magyarországon meghatározó német cégeken keresztül is meg lehetne regulázni Orbán Viktort. Még ha Orbán az EU leszalámizásán is dolgozik, arra még neki is oda kell figyelnie, ha Merkel odacsap. Az EU komoly gazdasági szankciókkal léphetne fel, egy új amerikai elnök pedig Orbán Brüsszelt démonizáló retorikáját ellensúlyozhatná.
- Bár Magyarország kulturálisan és tudományosan a világ élvonalába tartozik, és Orbán politikáját bizonyos fórumokon magas szinten, kifejezetten éleselméjűen elemzik, az ellenzék teljesen leeresztett, akárcsak Törökországban, Oroszországban és Venezuelában. Általános rezignáltság uralkodik, hogy a dolgok úgysem változnak, a legtehetségesebbek pedig lelépnek az országból.
- Hacsak valami nagyon meg nem változik, a Magyarországot belengő beletörődés marad a meghatározó, mert a legtöbb magyar elhiszi, hogy Orbán Viktor győzött.
