Bár a betűket levésték, Kiss László nevének hűlt helye miatt még pár napja is jól kiolvasható volt, kiről nevezték el 2009-ben a százhalombattai uszodát. Az intézményről az után távolították el az úszóválogatott nemrég lemondott szövetségi kapitányának a nevét, hogy immár mindenki megtudhatta: a hatvanas években csoportosan elkövetett nemi erőszakért börtönben is ült.

A nyilvános megszégyenítésnek is beillő aktus elkerülhető lett volna,

ha a névválasztásnál az önkormányzat tartja magát ahhoz a – feltehetően a közízléshez is közelebb álló – általános gyakorlathoz, hogy élő ember nevét lehetőleg ne viselje intézmény. Míg közterületre ezt törvény is előírja, az intézmények névválasztásában a települések önkormányzatainak csak az önmérséklet szab határt – egyéb szabályok is vannak, például a diktatúrákban közreműködő személyek neve még a haláluk után sem használható. (Kiss László esetében, mint arról a hvg.hu beszámolt, Százhalombattán az önmérsékletnek nem sok tere lehetett, hiszen az alpolgármesteri cím birtokosa nyitva tartáson kívül is járhatott a róla elnevezett uszodába, mint egy büntetett előéletű Bástya elvtárs.)

Az élő személyek „intézményesítésének” gyakorlata a Rákosi-korban bevett volt: akkor még politikusok is lehettek ily módon névadók. Később viszont már csak olyan, valóban köztiszteletben álló személyeknek adatott ez meg, mint amilyen például a Debrecenben 1957-ben – még az életében – zeneiskola-névadóvá lett Kodály Zoltán. Vagy a Szentendrén a hetvenes években múzeumot kapott Kovács Margit keramikus-, illetve Czóbel Béla festőművész. Vácott pedig Hincz Gyulának nyitott – még életében – állandó gyűjteményt a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága.

A rendszerváltás után jó ideig úgy tűnt, a települések nem akarnak még egyszer erre a sikamlós területre lépni. S míg a politika világát illetően ma is működik ez a fajta óvatosság, más téren megszűntek a korábbi fenntartások.

A Népstadion átnevezésével szakadt át a gát

Miután az első Orbán-kormány, a 75 éves Puskás Ferenc előtt tisztelegve, 2002-ben a Népstadiont az aranycsapat legendás kapitányának nevére keresztelte át, valósággal átszakadt a gát. A következő években egymás után vették fel különböző városi és kerületi arénák egykori sztárok és sztárcsinálók, futballisták és labdarúgóedzők nevét, Szusza Ferenctől Albert Flóriánig, Illovszky Rudolftól Sándor (Csikar) Károlyon át Grosics Gyuláig (HVG, 2011. december 10.).

A „halhatatlanok” világába való ilyetén bebocsáttatás dicsőségében a focistákon kívül még egy-két további világklasszis sportoló is részesült. Minden idők egyik legnagyobb vízipólósának, Gyarmati Dezsőnek a neve három sportlétesítményre is felkerült. Gedó György olimpiai bajnok bokszolóról a Vasas Fáy utcai ökölvívótermét nevezték el: a 2012-es ünnepségen Orbán Viktor volt a „főcelebráns”. Az 1968-as mexikói olimpián kajakosként aranyat szerzett Hesz Mihályról pedig 2014-ben Nógrád község iskoláját nevezték el.

Bár a névadó sportolók többsége a hatodik, sőt a hetedik ikszen is túl volt, amikor ilyen megtiszteltetésben részesült, a pólóválogatott kapitánya, Kemény Dénes már 55 esztendősen – 2009-ben – megérhette ugyanezt: Miskolcon őrzi a nevét a városi sportuszoda.

Élő klasszikussá lett a sportolókon kívül több jeles író és költő is. Szabó Magda nevét az írónő szülővárosa, Debrecen egyik könyvesboltja az alkotó halála előtt pár hónappal, 2007-ben vette fel. Az idén 80 éves Csukás István – a Süsü, a sárkány és a Pom pom meséi legendás szerzője – öt éve adta nevét az 1100 lakosú Teskánd község helyi bölcsődét, óvodát és általános iskolát egyesítő gyermekközpontjának. A gyógyszerkutató Béres József pedig egy záhonyi kollégium névadója lett: 2006-ban bekövetkezett halála előtt négy évig élvezhette munkájának ezt a fajta gyümölcsét.

Olykor helyben nagy köztiszteletnek örvendő emberekkel is megesik az ilyesmi: a lelkes alapító Pelikán Imre nevét vette fel például tavaly a budafoki polgári kör Baross Gábor-telepi székháza. Az ünnepségen – a helyi lap tudósítása szerint – Imre bácsi kedvenc nótájával köszöntötték a névadót.