Egy kormányszóvivő 50 árnyalata - ki az a Kovács Zoltán?

Nem túl érdekes történet, és személyiségének erős túlértékelése – ezekkel a szavakkal tért ki Kontler László történészprofesszor, a CEU rektorhelyettese, Kovács Zoltán egykori doktori témavezetője, amikor a kormányszóvivőről kérdeztük. A legtöbben, akik 10–20 évvel ezelőttről ismerték, a szürkeségét hangsúlyozzák, és nem győznek csodálkozni, hogy jutott ilyen magasra. Magabiztosságát is kiemelik az őt ismerők, azok az újságírók pedig, akik napi kapcsolatban vannak vele, gyakran nagyképű, néha személyeskedésektől sem mentes beszólásait idézik, de többen dicsérik a felkészültségét is.

Riválisához, a nem könnyű személyiségű, számos kínos gazdasági üggyel is terhelt Giró-Szász Andráshoz képest fegyelmezett feladat-végrehajtó az 1969-ben Abaújszántón született Kovács Zoltán, akit barátai csak KZ-ként emlegetnek. Magánéletéről nem sokat beszél, a válófélben lévő politikusnak két nagy lánya van. Tavaly a fizetésén kívül csupán 650 ezer forintnyi jövedelme volt, oktatással foglalkozó bt-jéből kiszállt: „Egyszerre csak egy dolgot csinálok” – mondja a magát nem törtető típusként leíró politikus, aki, legalábbis nyilvános Facebook-profilja szerint, szabadideje nem csekély részét magyar vizslája társaságában tölti.

Betanított, illetve szakmunkás szülei Kazincbarcikán nevelték a húgával együtt. A helyi Ságvári Endre Gimnáziumba járt, 1988-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre (KLTE) került történelem–földrajz szakra. Két év múlva megszabadult a földrajz szaktól, 1993-ban kitüntetéssel történészi diplomát szerzett. Harmadévesen már demonstrátor volt a KLTE Történettudományi Intézetében, 1992–1993-ban pedig mesterképzésen vett részt a Soros György alapította Közép-európai Egyetemen (CEU). Oda tért vissza doktori képzésre is 1996 és 1999 között, illetve Soros-ösztöndíjjal tanult ezt megelőzően Oxfordban, a Queen's College-ban. Ezért is vert nagy hullámokat, amikor épp ő – akinek versenyképes tudását az amerikai üzletemberhez kötődő szervezetek segítették elő, mai áron legalább 20 millió forintos értékben – kezdett a Soros-féle „háttérhatalomról” értekezni. Nem érzi kínosnak az ügyet – mondta ezzel kapcsolatban most a HVG-nek, hozzátéve: ahogy a kormány, úgy ő is különválasztja „Soros György szakmai ügyekben adott támogatásait, amikért adott esetben hálásak is vagyunk”, és azt, amikor „a választott politikusok helyett politikacsináló akar lenni”, ami ellen kötelességének érzi fellépni.

Bár egyetemistaként részt vett a Hallgatói Önkormányzatban (HÖK), rövid ideig elnöke is volt a debreceni szervezetnek, a politikai karrierje, mint oly sokaknak kortársai közül, nem onnan indult. 1997-ben belépett a Fideszbe. Állítása szerint „konzervatív liberálisként” mindig is ez a párt jelentette a politikai otthonát, s követte annak változásait. A politika helyett kezdetben inkább az egyetemi ranglétrát járta. Alma materétől is csak azért távozott a Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetéhez, mert nem volt üres státus. Bár tanárai, kollégái ígéretes tehetségként emlékeznek rá, történészként nem futotta ki magát.

Az ezredforduló után Kósa Lajos debreceni polgármester mellé került: a város kommunikációs tanácsnoka lett. Bár 2006-ban önkormányzati képviselővé választották, e minőségében nem mutatott különösebb aktivitást. Rónai György, a debreceni MSZP elnöke például azt mondja, hogy egyszer sem hallotta felszólalni. Névrokona és egykori SZDSZ-es képviselőtársa, Kovács László pedig még arra sem emlékszik, hogy azonos testületben ültek volna. Szerinte Kovács Zoltán Kósa beszédeit írta, de megkockáztatja, hogy része lehetett abban a stratégiában is, ami a debreceni médiát teljes egészében a polgármester alá gyűrte.

A mai kormányszóvivő nem is tiltakozik a felvetés ellen. Ahogy a HVG-nek fogalmazott: „Minden sikeres politikához meg kell teremteni a kommunikációs felületeket.” Tény, hogy Debrecen a Fidesz későbbi országos médiastratégiájának afféle kísérleti laborjának is tekinthető: amikor például a polgármester protezsáltja, a Dexium Kft. vitáktól és perektől övezetten megkapta a piac rehabilitációját, majd bevásárolta magát az Alföld Televízióba, utóbbinak a kritikus, ellenzéki politikusokat is megszólaltató Hétfőn Hétóra című műsora hamarosan megszűnt.

Kovács Zoltánt valószínűleg Kósa Lajos vitte magával 2010-ben az országos politikába – akkor lett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) kormányzati kommunikációért felelős államtitkára –, ő azonban állítja, hogy nem Kósától jött a felkérés. Akkori nyilatkozata szerint háttérmunkára készült: „szakítani akarok azzal a bulváros, csinnadrattás kommunikációval, amely az elmúlt nyolc évet jellemezte”. Rögtön a mély vízbe került: kiváló angolosként elsősorban az alaptörvényt, a médiatörvényt, a fékek és ellensúlyok elleni kormányzati támadásokat kellett megvédenie külföldön. Olvasói levelekben oktatta ki a világlapokat: „a magyar kormány a magyarországi választóknak tartozik felelősséggel, és nem külföldi újságíróknak”.

A konfliktusosabb belpolitikai témákban is inkább ő szerepelt Nagy Anna kormányszóvivő helyett. Jobboldali forrásaink szerint a körülményekhez képest jól vizsgázott. Ám mégis hamar elfogyott körülötte a levegő. Főnöke, Navracsics Tibor és a miniszterelnök viszonya elhidegült, miközben emelkedett a konkurens Lázár János csillaga, aki 2012-től a miniszterelnökséget vezető államtitkár lett. Ráadásul a miniszterelnök elégedetlen volt a kormány több központú kommunikációjával, amit 2011–2012-ben két lépcsőben összevont. Először a belföldi kommunikáció került a közvetlenül Orbán Viktornak alárendelt, századvéges Giró-Szász Andráshoz. 2012 júniusától fő területe, a nemzetközi kommunikáció is kiszaladt Kovács Zoltán alól, Giró-Szász a szintén századvéges Kumin Ferencet bízta meg az országimázs-feladatokkal. Miközben a kormányzati kommunikációs hatáskörök a Miniszterelnökséghez kerültek, Kovács benn ragadt a súlyát vesztő KIM-ben, ahol társadalmi ügyekért felelős államtitkárként már jóformán csak a nemzeti ünnepek megszervezése tartozott hozzá.

Túry Gergely

„Ilyen a politika” – kommentálta az akkori eseményeket a HVG-nek. Giró-Szász András is úgy véli, nem Kovácson, hanem a kormányzati átalakításokon múlt az átmeneti háttérbe szorulás. Ő kiváló szakembernek tartotta Kovácsot, azt pedig tagadta lapunknak, hogy bármiféle versengés lett volna köztük: „A főnöke voltam, nem a riválisa.” Hangsúlyozta, hogy a 2014-es választások előtt ő maga ajánlotta a nemzetközi ügyek szóvivőjének, majd nevezte ki később kormányszóvivőnek.

Más forrásaink hozzáteszik, hogy a tehetségesebb, koncepciózus, ráadásul Lázár feltétlen bizalmát élvező Giró-Szász szorította háttérbe Kovácsot. Utóbbi ezért is fogadta el 2013 februárjában Balog Zoltán miniszter hívását, hogy vállalja el az erőforrás-minisztérium társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkárságát. Ám ez parkolópálya volt számára, inkább volt az államtitkárság szóvivője, mint szakmai és politikai programjának alakítója – jegyzi meg egyik forrásunk. Ezzel az oldallépéssel azonban ügyesen hagyta el Navracsics süllyedő hajóját úgy, hogy a lázári oldalra még nem tudott áthajózni.

A kormányzati káderek mozgásának tetriszében a harmadik Orbán-kormány idejére ismét adódtak szabad terek Kovács számára. Kumin Ferenc a 2014-es kormányváltás után New York-i főkonzul lett, így Kovács visszakapta a nemzetközi ügyeket a Miniszterelnökségen, ősszel pedig kormányszóvivő lett. 2015 őszére Rogán Antal és Lázár János között bontakozott ki feszültség, aminek a vége az lett, hogy októberben felállt a Rogán vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda, amihez átkerült a kormányzati kommunikáció. Ez a helyzet azonban Giró-Szász András kommunikációs államtitkárnak nem volt elfogadható. Az ő távozásával még nagyobb tér nyílt Kovács számára, aki Lázártól átkerült Rogán minisztériumába. (Igaz, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár a fideszes Tuzson Bence lett.)

Kovács hajlékonyságát mutatja, hogy Giró-Szász András távozása után ő vette át a helyét Lázár mellett a kormányinfókon. Derekasan beleállt a menekültügyi kommunikációba is, nemegyszer a határ mellől jelentkezett. Pozícióit az sem rendítette meg, hogy néhány bakit is elkövetett. A legsúlyosabb az volt, amikor márciusban azt állította, hogy Orbán Viktor vétózta meg azt az uniós javaslatot, hogy a török táborokból a menekülteket telepítsék Európába. Utóbbi állítását később személyesen Angela Merkel cáfolta.