A mai tízmilliós Magyarországon egy átlagos napon megszületik kb. 250 gyerek, és meghal 1 csecsemő. 1900-ban a mai Magyarország területén, ahol nem egészen hétmillió ember élt, egy átlagos napon megszületett 730-740 baba, és meghalt 160-170 csecsemő. 1900-ban ezer élve született csecsemőből egyéves kora előtt 226 halt meg. 1941-ben 116, 1958-ban 58, 1980-ban 23. 1980-ig a születések száma fölülmúlta a halálozásokét, azóta meg alul. A csecsemőhalandóság viszont tovább csökkent. 1990-ben 15 ezrelék volt, 2000-ben 9, 2010-ben 5,3. Tavaly 3,9.

A múlt héten azzal szórták tele a magyar sajtót, hálót és étert, hogy „minden korábbinál alacsonyabb szintű a csecsemőhalandóság”; „rekordalacsony szinten a csecsemőhalandóság”; „soha ilyen alacsony nem volt a csecsemőhalandóság”. Az elmúlt százvalahány év túlnyomó többségében el lehetett volna trombitálni ugyanezt, hisz alig volt év, amikor a csecsemőhalandósági adat ne javult volna. De ez senkinek nem jutott eszébe – eddig. Illetve tavalyig. Tavaly egy helyettes államtitkár lelkendezett, az idén viszont kiszervezték az öndicséretet, vezető gyerekgyógyász-káderek lihegték: meglett az eredménye, hogy „a központi műszerbeszerzési pályázat segítségével sikerült felszerelnünk az újszülött-osztályokat szerte az országban”. Nem hangsúlyozták túl, hogy az EU-s átlag megközelítését döntő mértékben az EU finanszírozta. Az Orbán-kormány a Bajnai-kormánytól megörökölte annak az uniós pályázatnak a kidolgozott tervezetét, melynek köszönhetően a magyarországi PIC-ek (a Perinatális Intenzív Centrumok) felszereltsége ugrásszerűen javult.

Amíg a csecsemőhalandóság javulásának örülünk (hogyne örülnénk, hisz minden babaélet öröm), addig sem bánkódunk amiatt, hogy a kormány 2013-ban összepakolt „népesedéspolitikai intézménycsomagja” tökéletesen hatástalannak bizonyult. És ezen a csecsemőhalandóság javulása a világon semmit nem változtat. Magyarország demográfiai helyzete sokkal jobb volt, amikor a csecsemőhalandósági mutató sokkal rosszabb, amikor jóval rövidebb élet várt az újszülöttekre, és az abortuszok száma a jelenlegi hét-nyolcszorosa volt, és messze meghaladta a szülésekét.

Az elvesztett csecsemők számának csökkenése évtizedeken át mérsékelte a demográfiai helyzet romlását, de már rég nem hat rá érzékelhetően. A legjobb csecsemőhalandósági adatok Európában 2 ezrelék körül vannak. Ha a legjobbak között lennénk, 0,2 százalékkal lenne népesebb a 2016-os évjárat. Az meg semmi.

Tudják, hány babáról szól ez a mostani nagy lelkendezés? Másfél tucatról. Minden babaélet – emberélet – egy világ, de a társadalom korfáját ezer sem rajzolja át.

2015-ben 383, 2016-ban 365 csecsemő halt meg. A különbség 18 baba. És egyedül a Közép-Dunántúlon – Fejér, Veszprém, Komárom-Esztergom megyékben – 19-cel, 50-ről 31-re csökkent a meghalt csecsemők száma. Tehát csupán a Közép-Dunántúlon történt valami, az ország többi részében semmi.

2016-ban 7%-kal kevesebb csecsemő halt meg, mint 2015-ben. A terhességmegszakítások száma sokkal kisebb mértékben változott, mindössze 2,5%-kal csökkent. Ez a harmadakkora változás viszont negyvenszer annyi babát jelent. Pontosan 776-ot. Ennyivel kevesebbet vetettek el 2016-ban, mint 2015-ben.

A magzati halálozások száma viszont nőtt. Csekély mértékben, 1,8%-kal. Ezzel viszont 298 babát vesztettünk. Tizenhatszor annyit, mint amennyit a csecsemőhalandóság javulásával nyertünk. És hát bizony a – „Brüsszelnek” hála – szépen kistafírozott PIC-eknek erősen közük van a magzati halálozásokhoz is, hisz ott kezelik a születés körüli időszakban létrejött kórállapotokat, a méhen belüli fejlődési rendellenességek, a születés előtti fertőzéseket. Ezek szerint nem javuló hatékonysággal.

Az élveszületések száma 1,5%-kal nőtt. Ez belül van a szokásos „hullámzáson”. De még ez a nagyon szerény növekedés is ezernégyszáz babát jelent. Közel nyolcvanszor annyit, mint amennyit a csecsemőhalandóság himnikusan megénekelt javulása „hozott”.

A természetes fogyás lezuhant 40 ezerről 34 ezer alá. 15,5%-kal. A különbség több mint háromnegyed részben a halálozások számának csökkenéséből adódik. És a jövőben is abból adódna, ha adódna. Idén aligha fog. Újév óta a halálozások száma 19%-kal nőtt tavalyhoz képest. Utoljára 2000-ben haltak ilyen sokan. A növekedési potenciál mégis leginkább a hosszabb életkorban van. Vagyis a társadalom további elöregedésében.

A mostani helyzetet semmilyen magyar kormány semmilyen népesedéspolitikával nem fogja alapvetően megváltoztatni, mert a természetes fogyás egész Európában „természetes”. A leggazdagabb országaiban is. Az EU-nak egyetlen tagállama sincs, ahol a teljes termékenységi arányszám – az egy szülőképes nőre jutó szülések száma – ne lenne távol a 2,1-es reprodukciós szinttől. Az EU átlaga 1,58, a magyarországi adat 1,46.

Semmi nem tudja ellensúlyozni azt, hogy a fejlett világban az emberek túlnyomó többsége immár el tudja dönteni, hány gyereke legyen, és úgy dönt, hogy nulla, egy, max. kettő legyen. Semmi nem utal arra, hogy ez változni fog. Európa s benne Magyarország elfogy, megvénül. Vagy befogad.